Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 16. szám
Uray Gergely Uray Gergely szociális munkás, szocioterapeuta. Huszonkét éve dolgozik szociális területen. Egyebek mellett foglalkozott droghasználókkal, dolgozott önkormányzatnál, tevékenykedett hajléktalan ellátásban, de a legtöbb időt a gyermekvédelem területén töltötte. Három éve a Hetedhét Gyermekjóléti Központ szakmai vezetője. Hét éve kerületünk lakója, két gyermek édesapja. – Volt erre példa a kerületben? – Sajnos igen, több esetben is. A szakellátásban lévő hetedik kerületi gyermekek száma meghaladja a száz főt. Miután odakerülnek, tovább folytatjuk a munkát a családjukkal, és megpróbáljuk elérni, hogy aki tud, visszakerüljön a hozzátartozóihoz. – Mit jelent az „utcai szociális munka”, amit a környék legfőbb teendői között említ a szervezet weboldalán közölt leírás? – Jó időben több alkalommal, a Klauzál téren – a város rész legnagyobb közterén – munkatársaink közösségi, kulturális programokkal szólítják meg a fiatalokat és a szülőket. Az idén júliusban nyitottuk meg éjszakai sportklubunkat a Király utcában, kifejezetten a csellengő gyerekek számára, akik egyébként a hétvégéjüket szórakozóhelyeken vagy az utcán töltenék. Pillanatnyilag péntekenként este hattól éjfélig tart nyitva ez a közösségi hely, de tervezzük, hogy i?úsági klub formájában bővítjük a működését. – Mennyire szigorú a „területhatár”, van- e együttműködés a szomszédos kerületekkel? – Jelen vagyunk három önkormányzati fenntartású intézmény négy telephelyén, ahol nem csak kerületi gyerekekkel kerülünk kapcsolatba. Emellett az utcai munkánk során is találkozunk Erzsébetvároson kívül lakókkal. Nem szeretnénk kizárólag a kerület határain belül ellátni a problémás fiatalokat, noha ez az elsődleges feladatunk. – Az iskolai agresszió mennyire van jelen a kerületben? – Jellemzően 13 éves kor felettieknél tapasztalunk ilyesmit, de szerencsére nem a sajtó által felkapott drasztikus „tanárveréses” eseteket. Sajnos, kevésbé „látványos” eredményeket tudunk ezen a téren elérni, mert nemcsak nekünk, hanem az iskoláknak is feladata lenne, hogy pedagógusaik többet kommunikáljanak a „nehezebb” fiatalokkal. A tanítási napokról való hiányzások azonban, amelyek a szigorítások ellenére jelentősen „megugrottak”, az ő munkájukat is megnehezítik. – Tizenöt-húsz éve még nemigen léteztek gyermekjóléti szolgálatok, hiszen a törvény sem rendelkezett róluk. A probléma akkor is jelen volt, vagy csak mostanság vált „akuttá”? – Régebben „működött” az a fajta elgondolás, hogy amiről nem beszélünk, az nem is létezik. Pedig „zűrös” otthoni állapotok akkor is voltak, valószínű azonban, hogy ma intenzívebben vannak jelen mindennapjainkban. Korábban a „nehéz” gyerekekkel a nevelési tanácsadó foglalkozott, de csak egy „szűk keresztmetszetüket” látta el. Azokat, akik miatt az értük aggódók felkeresték szervezetünket. Tény, hogy a gyermekjóléti szolgálat létrejöttével sok probléma felszínre került. – Az Ön által vállalt küldetés teljes embert kíván. – Tudom, hogy ezek a problémák nem szűnnek meg, amikor kilépünk innen. Én az intézmény szervezésével kapcsolatos feladatokat „viszem haza”. Megterhelő az is, de tudom, hogy másfajta „súly” nehezedik azokra a kollégáimra, akik ügyfelekkel foglalkoznak, akár munkaidő után is. 13 Portré
