Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 15. szám

vételről nem csupán beszélt, de cégével, termékeivel maga is jelen volt, elsőként az 1862-es londoni világ­kiállításon. Ettől kezdve sorban gyűjtötte a jelentős nemzetközi díjakat, elismeréseket, okleveleket Bécs­ben, New Yorkban, Párizsban, Berlinben is. Az alapító 1872-ben bekövetkezett halála után, viszonylag fiatal, 66 éves volt, az üzletet fia, Beliczay Béla örökölte, akit édesapja az övéhez hasonló alapos képzésben és felkészítésben részesített. A fiú Német­országban inaskodott, ahol megtanulta a mézeska­lács készítés fejlettebb technológiáját, ő már fűsze­reket is használt, tudatosan továbbfejlesztette apja erős exportkapcsolatait, és a századfordulóra ő lett a Monarchia legjelentősebb méz- és viaszkereske­dője. Elindult egy új iparág felé is, meghonosította a keményfapadlók méhviasz padlóbeeresztőinek gyár­tását. Apjához hasonlóan és emlékéhez méltón vette ki részét a közszereplésekből is, hiszen ő is tagja volt Budapest képviselő-testültének. Főcéhmester lett, a Budapesti Mézeskalácsos és Viaszgyertyaöntő Ipartár­sulat elnöke, majd első elnöke a Budapesti Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének. Amikor 1920­ban meghalt, nehéz helyzetben hagyta maga mögött a céget, de a hibás nem ő, hanem a világháború és az ennek következtében széteső Monarchia volt. Merő­ben új történelmi helyzet alakult, amelyre senki sem volt felkészülve. Az elcsatolt területekkel megszűnt az utánpótlás, elvesztek a megszokott exportkapcsolatok. Ráadásul a cég vagyonának jelentős részét hadikölcsö­nökbe fektette, amely a csőd szélére sodorta az egykor virágzó vállalkozást. Néhány év telt el csupán, és a Beliczay-cég újra virágzásnak indult, a forgalom fellendült, újra fel lehetett venni embereket, ismét megjelentek a méhte­nyésztők. A cég fennállásának százesztendős jubileu­mát 1932-ben már viszonylagos nyugalomban ünne­pelték. Ekkoriban Beliczay Béla három gyermeke, Endre, Mária és Etelka vezették az üzletet. A főüzlet még mindig a Csányi utcában, de már a 3. szám alatt működött. Újabb üzletek is nyíltak a Deák Ferenc utcában és a Lágymányosi utcában. Budapest ostro­makor minden elpusztult, kivéve a Csányi utcai alap­üzemet, így tehát ismét elölről lehetett kezdeni min­dent. Endre időközben meghalt, a két nővér, Etelka és Mária mellé Endre fia, László lépett cégvezetőként. A vállalkozás napjai azonban meg voltak számlálva, hiszen az 1949-es államosítás minden normális fejlő­désnek végett vetett, szerencsére azonban a dicső múl­tat nem lehet eltörölni. A múlt krónikásai mindenre emlékeznek és emlékeztetnek. Beliczay Imre mézeskalácsos és viaszöntő cége 117 évet élt. A Beliczay név végképp és örökre fogalom lett Magyarországon. E‍g‍y‍ ‍a‍ ‍s‍z‍á‍m‍t‍a‍l‍a‍n‍ ‍e‍l‍i‍s‍m‍e‍r‍é‍s‍ ‍k‍ö‍z‍ü‍l‍ K‍o‍r‍a‍b‍e‍l‍i‍ ‍s‍ü‍t‍e‍m‍é‍n‍y‍e‍s‍ ‍d‍o‍b‍o‍z‍ 15 Anno

Next

/
Oldalképek
Tartalom