Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 15. szám
vételről nem csupán beszélt, de cégével, termékeivel maga is jelen volt, elsőként az 1862-es londoni világkiállításon. Ettől kezdve sorban gyűjtötte a jelentős nemzetközi díjakat, elismeréseket, okleveleket Bécsben, New Yorkban, Párizsban, Berlinben is. Az alapító 1872-ben bekövetkezett halála után, viszonylag fiatal, 66 éves volt, az üzletet fia, Beliczay Béla örökölte, akit édesapja az övéhez hasonló alapos képzésben és felkészítésben részesített. A fiú Németországban inaskodott, ahol megtanulta a mézeskalács készítés fejlettebb technológiáját, ő már fűszereket is használt, tudatosan továbbfejlesztette apja erős exportkapcsolatait, és a századfordulóra ő lett a Monarchia legjelentősebb méz- és viaszkereskedője. Elindult egy új iparág felé is, meghonosította a keményfapadlók méhviasz padlóbeeresztőinek gyártását. Apjához hasonlóan és emlékéhez méltón vette ki részét a közszereplésekből is, hiszen ő is tagja volt Budapest képviselő-testültének. Főcéhmester lett, a Budapesti Mézeskalácsos és Viaszgyertyaöntő Ipartársulat elnöke, majd első elnöke a Budapesti Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének. Amikor 1920ban meghalt, nehéz helyzetben hagyta maga mögött a céget, de a hibás nem ő, hanem a világháború és az ennek következtében széteső Monarchia volt. Merőben új történelmi helyzet alakult, amelyre senki sem volt felkészülve. Az elcsatolt területekkel megszűnt az utánpótlás, elvesztek a megszokott exportkapcsolatok. Ráadásul a cég vagyonának jelentős részét hadikölcsönökbe fektette, amely a csőd szélére sodorta az egykor virágzó vállalkozást. Néhány év telt el csupán, és a Beliczay-cég újra virágzásnak indult, a forgalom fellendült, újra fel lehetett venni embereket, ismét megjelentek a méhtenyésztők. A cég fennállásának százesztendős jubileumát 1932-ben már viszonylagos nyugalomban ünnepelték. Ekkoriban Beliczay Béla három gyermeke, Endre, Mária és Etelka vezették az üzletet. A főüzlet még mindig a Csányi utcában, de már a 3. szám alatt működött. Újabb üzletek is nyíltak a Deák Ferenc utcában és a Lágymányosi utcában. Budapest ostromakor minden elpusztult, kivéve a Csányi utcai alapüzemet, így tehát ismét elölről lehetett kezdeni mindent. Endre időközben meghalt, a két nővér, Etelka és Mária mellé Endre fia, László lépett cégvezetőként. A vállalkozás napjai azonban meg voltak számlálva, hiszen az 1949-es államosítás minden normális fejlődésnek végett vetett, szerencsére azonban a dicső múltat nem lehet eltörölni. A múlt krónikásai mindenre emlékeznek és emlékeztetnek. Beliczay Imre mézeskalácsos és viaszöntő cége 117 évet élt. A Beliczay név végképp és örökre fogalom lett Magyarországon. Egy a számtalan elismerés közül Korabeli süteményes doboz 15 Anno
