Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 14. szám
lyi kancelláriának és számtalan püspökségnek szerte a birodalomban. A fiatal fiú csupa előkelő megrendelővel találkozott négyéves inaskodása során. Mivel Fialka úr némiképpen a mai értelemben vett demokrácia híve lehetett, asztalánál előkelő vendégeivel együtt inasai is helyet foglalhattak. Beliczay Imre tehát nem csupán a szakma titkait sajátította el, de egy sereg előkelő vendéggel találkozott, hallgatta a beszélgetéseket, figyelt, és feltehetően sok mindent megjegyzett, amelyeknek későbbi közéleti szereplései során hasznát vehette. Négy év után a hű tanítvány visszatért mesteréhez Pestre, és színes, utazásokkal, tanulással teli inaskodása végén 1832-ben mesterlevelet szerzett. Az eszméiben és tudásában felvértezett 26 éves i?ú azonnal cselekedett, és ugyanennek az évnek június hó 6-án saját mézeskalácsos és viaszöntő műhelyt nyitott a Király utcában, a mai Gozsduudvar helyén álló épületek valamelyikében. Közkeletű tévedés, ma is sok helyen olvasható, hogy Beliczay első üzlete a Gozsdu-udvarban állt, ám ez képtelenség, hiszen a ma is álló háztömböt 69 évvel később, 1901-ben kezdték építeni. A szorgalom és a kitartás, amellyel nekiindult a szakmának, hiszen szinte nem volt olyan vásár az országban, amelyen ne jelent volna meg, már az első évben meghozta gyümölcsét, éves bevétele több mint 3000 forint volt. Kevesen tudják, ám mézeskalácsosnak lenni, nem csupán azt jelentette, hogy valaki mestere volt a tésztakészítésnek és sütésnek. Érteni kellett, s nem is akárhogyan, a formametszéshez is, hiszen a több órán át kavart és gyúrt tésztát negatív vésetű fa formákba, úgynevezett ütőfákba nyomkodták bele, vagyis kiverték. Ezeket a különféle formákat, alakokat, tárgyakat ábrázoló fákat legtöbbször a mézesbábos mester maga faragta, véste, hiszen ki másra is bízhatta volna. Érteni kellett tehát a fafaragáshoz is. Beliczay művészi érzékkel faragott ütőfái közül néhány ma is látható a Népművészeti Múzeumban. Az üzlet épphogy beindult, amikor a Duna közbeszólt, hiszen az 1838-as árvíz szó szerint elmosta a Király utcai üzemet. A munka egy teljes évre leállt, szinte mindent elölről kellett kezdeni, de ekkor már nem a régi helyen, hanem jóval beljebb Erzsébetvárosban, a Kismező (ma Csányi) utca 7. szám alatt. Mestere eszmei iránymutatása, korábbi tapasztalatai a Fialka-üzemben ekkor kezdtek hatni, nyíltan lelkesedett a reformmozgalomért, 1842-ben az elsők között volt, aki a bevett, megszokott és szinte természetes német helyett magyarul kezdte vezetni üzleti könyveit. Elképzelhető, mekkora tett volt ez egy olyan korban, amikor a különféle üzleti partnerek németül leveleztek egymással, sőt mi több, még az utcai cégfeliratok is német nyelvűek voltak. Hamarosan megalakult az első magyar nyelvű mézeskalácsos cég, amelynek alcéhmestere lett, de természetesen ott találjuk az Országos Iparegyesület alapítói között is. Ekkoriban erősödött meg és fejlődött barátsággá korábbi ismeretsége Kossuth Lajossal. (folytatás a következő lapszámban) A viaszöntő mester szerszámai 15 Anno
