Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 13. szám
– Milyen családban látta meg a napvilágot? – Bácska-topolyán születtem 1916-ban, nyolcan voltunk testvérek. Akkoriban a Délvidék még Magyarországhoz tartozott. Kezdetben Szabadkán dolgoztam egy nagy pékségben. Közel két évig voltam katona. Mire leszereltem, már a nyakunkon volt a II. világháború, a németek megszállták Jugoszláviát, én pedig fogságba kerültem. Már hat hónapja voltam ott, amikor a lehető legfurcsább módon sikerült kiszabadulnom. Közel kétezer ember zsúfolódott össze a táborban. Egy napon az egyik fogoly véletlenül beleesett a latrinába. Picit tépelődtem, mit tegyek, aztán döntöttem: kihúztam a fekáliából. Megfogtam, bevittem a parancsnokhoz. A tiszt rám nézett, azt mondta, hozzak valami tiszta ruhát, fogjak egy új cipőt, és mehetek haza. – Mikor jött Magyarországra? – Nem én jöttem, az ország jött hozzám, hiszen 1941ben a területet újra Magyarországhoz csatolták. Bár már 1939-ben Budapestre jöttem, mert úgy éreztem, hogy Szabadka után itt jobbak lesznek a lehetőségek. – Miért lett pék, volt a mesterségnek családi hagyománya? – Nem, senki nem volt pék a családban. De szerettem a pékséget, mert ott, ahol laktunk, volt egy nagy kereskedelmi központ, ahol kenyeret is sütöttek. Folyton odajártam bámészkodni, míg egy napon a főnök azt mondta, na, jól van, te nagyon jó leszel tanulónak. És valóban beálltam pékinasnak. Imádtam a szakmámat, és engem is szerettek, mert törődtem a dolgokkal. Mindig úgy akartam csinálni, hogy tökéletes legyen. Már a Százados úti kenyérgyárban dolgoztam, amikor összekaptam az egyik kollégával. Óriási kemencékben sültek ott a veknik, amelynek a végében sokkal jobban megfogta a tűz a kenyereket. Azt mondtam, két sort ki kell cserélni, és mindjárt tökéletes lesz. Persze, vita lett belőle. Évekkel később a vonaton találkoztam Kenyerek, jelvények mestere TÖBB MINT FÉL ÉVSZÁZADA KÖTŐDIK MÁR ERZSÉBETVÁROSHOZ, HOLOTT NEM IS BUDAPESTEN SZÜLETETT. BÁRMIT CSINÁLT ÉLETÉBEN, CSAK A PONTOSSÁG ÉS A TÖKÉLETESSÉG SZÁMÍTOTT. CSERVENÁK PÁL PÉKMESTER IDÉN KAPOTT PRO URBE ERZSÉBETVÁROS DÍJAT. HŰSÉGES ALKAT, HISZEN ÉVTIZEDEKEN ÁT DOLGOZOTT KÉT MUNKAHELYÉN, HÚSZ ÉVEN ÁT VEZETTE A FŐVÁROSI KENYÉRGYÁR SPORTEGYESÜLETET. GYERMEKKORA ÓTA SZENVEDÉLYES JELVÉNYGYŰJTŐ. TÖBB IDŐSZAKOS ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSA VOLT A NEMZETI MÚZEUMBAN, ÉS SZÁMOS NEMZETKÖZI TÁRLATON VETT RÉSZT. MA MÁR CSAK HETENTE EGYSZER JÁR NÉZELŐDNI, GYÖNYÖRKÖDNI VOLT KLUBJÁBA. Bóka B. László írása Imádtam a szakmámat, és engem is szerettek, mert törődtem a dolgokkal. Mindig úgy akartam csinálni, hogy tökéletes legyen. 16 Anno
