Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 9. szám
@ Portré Egy aktív független TIZENKÉT ÉVE FIGYELI ERZSÉBETVÁROS ÉLETÉT, MAJDNEM UGYANENNYI IDEJE SZOLGÁLJA AZ ITT LAKÓKAT. MOLNÁR ISTVÁN AZÓTA NEM PIHEN: SZINTE MINDEN NAP SÉTÁL EGYET A HETEDIK KERÜLETI UTCÁKON, HOGY RÉSZESE LEGYEN A KERÜLETIEK MINDENNAPJAINAK. On régóta aktívan részt vesz Erzsébetváros életében. Hogyan került kapcsolatba a politikával? Mindig is nagyon érdekelt a történelem, a politika, a politikatörténet. így nem csoda, hogy mihelyt lehetőség nyílt rá, megkerestem az újonnan alakult szervezeteket, pártokat, és tájékozódtam felőlük. 1989-ben Büszke vagyok rá, hogy 1990 óta mind az öt alkalommal egyéni körzetben választottak meg képviselőnek. 77 Erzsébetvárosban sorra alakultak az új szervezetek, és mivel akkoriban még nem volt ekkora szembenállás, szinte valamennyibe beléptem, vagy eljártam a gyűléseikre. Akkor még csupán érdeklődő voltam. Az érdeklődés aztán hivatássá alakult. A mai képviselő-testületben már csak ketten - Puskás Attila és én - maradtunk az első, demokratikusan választott önkormányzatból. Büszke vagyok rá, hogy 1990 óta mind az öt alkalommal egyéni körzetben választottak meg képviselőnek. Minek tulajdonítja ezeket a sikereket? Két, szerintem viszonylag egyszerű tulajdonságnak köszönhetem mindezt. Már az első pillanattól láttam és tapasztaltam, nagy szükség van rá, hogy mindig rendelkezésre álljak, ha szükség van rám, megkereshessenek problémáikkal az itt élők. Éppen ezért fontos az is, hogy ott legyek a közgyűléseken. Egy ideig számoltam a társasházi közgyűléseket, aztán valahol ötszáznál elvesztettem a fonalat. Szükség van rá, hogy tudjak róla, mi történik az emberek életében. Ezentúl pedig minden nap sétálok egy-két órát a körzetben, beszélgetek a lakókkal, ha hívnak, kimegyek hozzájuk, nem kell várniuk a havi egyszeri fogadóóráig. A másik tényező az, hogy soha nem „nagypolitizálok” önkormányzati és társasházi kérdésekben, testületi és bizottsági üléseken, lakóimmal való beszélgetések során. Azt gondolom, hogy aki ezt a két elvet nem követi, az a választások alkalmával mindig csak az őt jelölő szervezet, párt népszerűségére, támogatóinak szavazataira számíthat, ami viszont, mint látjuk, négyévente komolyan változhat. Talán az sem elhanyagolható, hogy én itt születtem, ide jártam iskolába, itt élek, rengeteg az ismerős, a barát, és — mivel nincs autóm - itt gyalogolok, vásárolok évtizedek óta, nap, mint nap. Ön ellenzéki és egyben független képviselő. Mi változott az elmúlt évekhez képesti Nagyon sok minden. Az eltelt több mint húsz év alatt Erzsébetvárosban mindig a többségi képviselőkhöz tartoztam, most először kerültem ellenzéki szerepbe. Szeretném, ha az a fogalom, hogy „konstruktív ellenzékiség” valóban megvalósulna, látszódna munkámban. Eddig sem, és ezután sem fogom azt nézni, hogy ki írta az előterjesztést vagy a módosító javaslatot. Ha támogatható, megszavazom, ha nem, akkor elutasítom. Itt ugyanis nem az a fontos, ki melyik oldalon
