Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 7. szám
Aktuális { fl Ripka András a körzet képviselője a helyszínre látogatott beáztak, tönkrementek. Penészes, málló vakolatú falak és irtózatos, fojtogató dohszag fogadja a belépőket. De nemcsak a tetőtér alatt lévő önkormányzati lakások, hanem a teljes harmadik emelet, továbbá a második emeleti lakások is eláztak. A szerencsétlenség akkor csapott át tragédiába, amikor egy idős ember meghalt szén-monoxid-mérgezésben, mert a tető bontása során a kémény eltömődött építési törmelékkel. A folyosón minden nap életveszélynek vannak kitéve a lakók jóformán nincsenek korlátok, valamint a cselédlépcsőt teljesen lebontatták, a helyére egy liftet terveztek, de közel egy éve csak egy ötemeletnyi üres lyuk tátong egy lazán keresztbe tett deszka mögött. MÁR CSAK A REMÉNY MARADT 2010 őszén új közös képviselőt választottak, az építkezés óta immár a harmadikat, aki nem ijedve meg a feladattól, agilisán hozzálátott a kilátástalannak tűnő probléma megoldásához. Az újonnan választott közös képviselőben látják a reményt a lakók, aki azonnal tájékoztatta az akkori önkormányzatot és az ERVA akkori vezérigazgatóját a helyzetről, keresve a felelősöket és a segítséget. Többször jelezte, hogy a kivitelező által jelentett eredmények nem egyeznek a felmért eredményekkel, a beruházó cég folyamatosan félretájékoztatja a hatóságokat. Vastag dossziék, szakértői tanulmányok bizonyítják a gondatlan, hanyag munkavégzést. A korábbi vezetés alatt az önkormányzat műszaki irodája pusztán felszólító leveleket küldött és bírságokat rótt ki a kivitelezőre a befejezés sürgetése érdekében, mivel a hatóság korlátozott jogköre ezt tette lehetővé. A közös képviselő ezek után a „legfelsőbb szintig” is elment, a belügyminiszterhez fordult, hogy segítséget kérjen a társasház részére, gyors pénzbeli segélyt kért, hogy befejezhessék a tetőt a házat cserbenhagyó kivitelező helyett. Ám az ígért 20 millió forint sem érkezett meg, mert a visszafizetésére 1 éves garanciát kellett volna vállalnia a Társasháznak, de honnan tudnának ennyi pénzt visszafizetni? Az önkormányzatnak (a használhatatlanná vált 3 lakás utáni) mint 19%- os tulajdonosnak csak az összeg 19%-ig kell és lehet garanciát vállalni, a többségi tulajdonosoknak viszont nyilvánvalóan nincs pénze. A TANULSÁG MINDENKIÉ Az új önkormányzati vezetés megértve a problémát, a társasház mellé állt, és perre viszi a ház ügyét. Az eset sajnálatos tanulsággal szolgálhat a többi társasháznak, hiszen az ide vezető, súlyos hibákat el lehetett volna kerülni. Ennek a rossz, a házra nézve előnytelen szerződésnek a megkötésért nyilvánvalóan többen is felelősek. A lakók — hozzáértés hiányában — vakon bíztak az akkori közös képviselőjükben. Fontos lett volna megvizsgálni vagy megvizsgáltatni a szerződést - nagyon körültekintően — olyan szakértőkkel, akiknek van, jogi, pénzügyi, banki, műszaki stb. területen ítélőképességük, jártasságuk. Bizony ezek a háttérmunkák drágák, elég nagy kiadás a társasházaknak, de egy jó szerződés biztosíték lett volna a munka határidőre és jó minőségben való elvégzésére, kár esetén kártérítésre. A lakók nagy része nyugdíjas, akik azt gondolták, hogy nyugdíjas éveiket nyugalomban tölthetik a kerület egyik legszebb, legpatinásabb és korszerűen felújított épületében» a saját tulajdonukban, ehelyett ezt az utóbbi pár évet még az ellenségeiknek se kívánnák. Nem kívánnak többét^ csak hogy legyen vége ennek a borzalmas helyzetnek, és hogy valaki segítsen nekik rendbe tenni a házukat.
