Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 6. szám

Lokálpatrióta í 9 emrégihen amerikaiak tévedtek a környékre, akik még sohasem látlak ilyen műhelyt, így Halmainé munkája számúikra csodaszámba ment. 77 vatta-, gyapjú- és díszpaplan. Augusztus második felé­től karácsonyig egyre többen adják át egymásnak a kilincset, ez a főszezon. Ilyenkor a megrendelő saját párnáját, paplanját, dunnáját hozza javításra, tisztí­tásra. Lehet az a paplan akár 50 éves is, de ha jó állapot­ban van az anyaga, fel lehet újítani. Ha viszont itt ren­del valaki egy pehelypaplant, az még annál is tovább használható. A paplantisztításhoz gépeket használ. A műhely büszkesége a matuzsálemkorú kártológép, ami igazi családi örökség. Ez a gép szálára tépi szét a gyapjút, vattát. A tolltisztító gép hozzá képest igen fiatal. A papla­nokban lévő tollat először ugyanis meg kell tisztítani, vagyis a paplan töltőanyagát berakják a gépbe, ahol keverőlapátok segítségével szétnyílik, fellazul, majd ekkor fertőtlenítik. Ma már azonban külföldről mosva érkezik a toll, EU-s szabály szerint. Korábban több híres kuncsaftja volt. Gyakran vásárolt nála a Latabár család, Kibédy Ervin, Mar­ton László rendező, Janikovszky Éva írónő s legutóbb Géczy Dorottya színésznő, akinek felújította régi pap­lanját. Egykori vevői közül többen visszajárnak, az rit­kaságszáma megy, hogy fiatal lép be az ajtón. Legna­gyobb meglepetésére azonban nemrég megtört a jég: egy fiatalember rendelt nála komplett ágyneműt, azzal indokolva, hogy idejének legnagyobb részét ágyban tölti, ezért fontos számára, hogy mivel takarózik, és milyen párnára hajtja le a fejét. Nemrégiben amerikaiak tévedtek a környékre, akik még sohasem láttak ilyen műhelyt, így Halmainé munkája számukra csodaszámba ment. Nem győzték a fényképezőgépüket kattintgatni, hogy minden pilla­natot, minden mozdulatot megörökítsenek. Szükség is van rá, hogy megörökítsük mesterségét, hiszen a mes­terek többsége bezárta a boltját, alig vannak a főváros­ban, akik művelik ezt a szakmát. Nemcsak a paplan­készítés, más szakma is kihalófélben van. Hogy mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy a felgyorsult, modern világunkban nincs értéke a kézzel készí­tett munkáknak - mondja. Hol van már az az idő, amikor vidéken a tisztaszoba dísze a tízkilós dunna volt. Abban az időben annyit dolgoz tak a mesterek, hogy pihenésre sem futotta az időből. Halmai Józsefné nagyon kötő­dik Erzsébetvároshoz. Elmesélte, hogy egy időre kiköltözött Kispestre, ahol egy szép kertes házban lakott. Ám ahogy tel­tek a napok, egyre idegenebből érezte magát ezen a helyen. Alig várta azt a percet, hogy visszaköltözhessen a VII. kerületbe. Minden emlék ide­köti, s ha a Péterfy Sándor utcán végigmegy, aligha akad olyan ember, aki ne köszönne neki. Hajdan Erzsébetvárost kis­iparosai és kiskereskedői tették nevezetessé, akik szívből szerették szak­májukat. Talán ezek az utolsó pillanatok, ami­kor még néhányukkal találkozhatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom