Erzsébetváros, 2010 (19. évfolyam, 1-18. szám)

2010-02-17 / 2. szám

2010/2. szám HlSŰS^olWÉWEtti 19 BOKA B. LÁSZLÓ ROVATA Élet a gettóban A budapesti gettó felszabadításának 65. évfordulójára emlékezünk A történelem kegyetlen dolog és a közös emlékezet még azok lejébe is kitörölhetetlen nyomokat vés, akik az. esemé­nyeknek sem átélni, sem szemtanúi nem voltak. Mert közös emlékezet nélkül nincs nemzeti identitás. Ma bizo­nyosan nem él olyan ember Budapesten, akinek Krzsébct- városról előbb-uhibb ne jutna eszébe a gettó is. Hatvanöt év, nem olyan sok az, annyira bi­zonyosan nem, hogy ne talál­kozott volna mindegyikünk túlélőkkel, érintettekkel, /.sidö honfitársaink diszkrimina­tív megkülönböztetésének utolsó szakasza zárult le, s egyben a leg- szörnyűhb 4I0 nap kezdődött I944. december lü-én, mert ezen a napon zárták le a gettót, ahol kezdetben 35 ezer embert zsúfol­tak össze. A Szálasi-kormány belügymi­nisztere, Vájná Gábor I944. no­vember 29-én adta ki a nagy gettó (pesti get tó) felállításáról szóló rendeletét, (1944. évi «935. B. M. sz rendelet) amelyet a Budapesti Közlönyben nem tettek közzé, csu­pán december 2-án falragaszok út­ján hozták a zsidó lakosok tudo­mására. A Zsidó Tanácsnak át­adott rendelet 3.e pontja így fo­galmazott: „A gettóból zsidó csak egy esetben távozhatik: mint munkaszolgálatra kötelezett kölcsön/sidó, munkára való el­szállítása alkalmával.” Decem­ber 2-7. között kellett a gettó te­rületéről a nemzsidö lakosoknak kiköltözniük, majd december Ki­ig kellett végrehajtani a gettó be­kerítéséi és a négy világtáj felé néző kapuinak lezárá­sát. A négy kapu a kővetkező helyen a állt: - Wesselényi utca - Károly kőrút kereszteződése; - q Wesselényi utca - Nagyatádi Szabó utca (Kertész) kérész­éi teződése; - Kis Diófa utca - Király utca kereszteződése; - Nagy Diófa utca - Dohány ut­ca kereszteződése. A nettó 243 lakóházának 4513 lakásában fokozatosan zsú­foltak össze több mint 60 ezer em­bert. Mindez átlagosan 14 embert jelentett lakásonként, házanként 247 embert. Az egész területen ki­járási tilalom volt érvényben min­den nap 16 órától. Kifelé csupán egyetlen út vezetett: a Dohány ut­cai zsinagóga emeletén egy kis aj­tón keresztül át lehetett jutni a Zsidó Múze­um épületébe, amelynek kijára­ta már a körül­kerített részen kívül volt. A Zsidó Tanács irányí­tásával szinte azonnal meg­kezdődött a gettó "nor­mális" életé­nek megszer­vezése. A get­tó életét la­kásparancs­nokok, ház- parancsnok­ok, körzeti elöljárók és legfőbb szerv­ként a Zsidó Tanács szervezte. A területet tíz körzeti elöljáróságra osztották fel, amelyek a Wesselényi utca 6., a Kazinczy utca 8., a Nyár ut­ca II., az Akácfa utca 27., a Wes­selényi utca 18., a Wesselényi ut­ca 26., az Akácfa utca 37-39., a Dob utca 16., a Holló utca I. és a Dob utca 46/b. alatt voltak talál­hatóak. A Tanács által kinevezett elöljárók és helyetteseik fogadal­Tudta-e, hogy... ... a világon az első gettót 1516-ban, Velencében, a pápa parancsára hozták létre, hogy a zsidó valláaú embereket egy helyre kényszerít­sék. 1555-ben IV. Pál pápa Cum nlmls absurdum kezdetű enciklikája Intézményesítette a kifejezés használatát. mat tettek, a rendkívüli helyzet­ben nem csupán hatósági intéz­kedésre voltak jogosullak, de büntető-bírói jogkörrel is ren­delkeztek. Intézkedéseiket egye­dül a Tanácsnak volt joga felül­bírálni, amelynek folyamatosan összefoglaló jelentéseket adtak, ügyelniük kellett az élelmezésre, a karbantartásra, a közegészség­ügyre és a tűzrendészetre is. Körzetük minden lakójáról kö­telesek voltak nyilvántartást ve­zetni. A Zsidó Tanács 800 fő al­kalmazására kapott engedélyt. Ők lettek a gettórendőrség tag­jai, az élelmiszcrszállitók és a konyhai személyzet. A gettó területén összesen 15 kórház működött, 6 az Akácfa id­eában, 2 a Klauzál téren, 2 a Kla­uzál utcában és 5 a Wesselényi ut­cában. A Tanács létrehozott egy Aggok házát is a Klauzál utcában és 4 gyermekotthont. Ez utóbbiakra azért vedt égetően nagy szük­ség, mert de­cember 6-tól folyamato­san költöz­tették be a Nemzetközi V ö r ö s k c - reszt védel­me alatt álló gyermekeket is. Védett ház, amely­ből a nemzet­közi gettóban (XIII. kerü­let) 1.30 Ls állt különféle ol­talmak alatt, itt a pesti gettóban csupán egy volt, az Akácfa utca 13. alatt, ahol a svéd szükségkór­ház működött. Az embertelen körül­mények közé kényszerűéit embe­reket báron) sütőüzem és öt kony­ha igyekezett ellátni élelemmel, hiszen kijárni, vásárolni lehetet­len volt. A menü rendszerű étkez­tetés leggyakoribb ételei a bable­ves, a káposztafözelék és a kö­ményleves voltak, már amikor si­került megoldani az alapanyagok beszerzését. A gyermekekre napi 931, a felnőttekre 781, míg a hete­gekre 1355 kalória jutott. Napon­ta 60 ezer adag ételt osztottak szét. Ennek egvharmadát, 23 ezer adagot az Orthodox Népasztal készítette (Wesselényi utca 13.) Az egyre inkább hiányzó élel­miszereket illegális úton, külső kapcsolatok segítségével lehetett beszerezni. Hamarosan az éhezés lett a gettó legszürnyübh problé­mája, míg a rossz higiéniás felté­telek súlyos betegségekhez vezet­tek. Állandó volt a gyógyszerhi­ány, egyre rosszabbodott az egészségügyi helyzet. A fásult, ré­mült, rettegő emberek már egy­máson sem akartak segíteni. Ál­landóak voltak az összetűzések a fáért, a kenyérért és a levesért. A gettó rendjéért a gettóren­dészet volt felelős, amelyet Do­monkos Miksa irányított. A rend­őrségnek mind a tíz körzetben volt kirendeltsége. A gettóélet szörnyű ténye volt az is, hogy a nyilasok a börtönök összes zsidó foglyát behurcolták és szabadon engedték őket, hiszen a gettó terü­letén nem volt börtön. A máról holnapra lett, többnyire idős rendfenntartóknak kellett meg­birkózni ezzel a teherrel is. Az el­képesztő állapotok ellenére is si­került azonban biztosítani az álta­lános rendet. Az elképzelhetetlen iszonyat közepette akadtak, akik minden erejükkel azon voltak, hogy segítsenek, mert ők nem zsi­dót, hanem embereket láttak, akik segítségre szorulnak az. em­bertelenségben. A bent élők végle­ges elpusztításának tervét meg­akadályozó esemény már egy má­sik történet. A felszabadító orosz katonák 1945. január 18-án reggel 9 óra­kor a Wesselényi utcai kapunál érték el a gettót cs egy óvóhelyen át hatoltak terültére. Néhány óra múlva megnyílt a Dohány utcai kapu is. A gettó lakói másnap puszta kézzel estek a deszkapa- lánkoknak, amely több mint 400 napig volt börtönfaluk, hogy le­döntsék azokat. Több mint 70 ez­ren menekültek meg a biztos ha­láltól, amelytől mindössze egyet­len hajszál választotta el őket. Az Ideiglenes Kormány 1945. március 17-én Debrecenben a 200/1945 M. E. rendelettel hatá­lyon kívül helyezte az összes zsi­dótörvényeket. Sok minden, amit tudni lehet erről a gyászos korszakról: www.holokausztmagyarorszagon.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom