Erzsébetváros, 2009 (18. évfolyam, 2-18. szám)
2009-11-13 / 16. szám
2009/16. szám WN^Avr**Kiö>z ‘56. október 23. országaiban, azonban a zsarnokság ellen felkelt magyaroknak konkrét katonai segítséget nyújtani nem képesek. Azt sem akarták azonban, hogy felelőtlen ígéreteik hatására Amerika képe sérüljön, ezért is szorgalmazták az ülés összehívását. A Nagy- Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok érdekellentéteit felszínre hozó, a magyar eseményekkel szinte egy időben kitört szuezi válság azonban, eljelentéktelenítette a magyar forradalom ügyét a nyugati döntéshozók szemében. A magyar kormány Nagy Imre vezetésével hiába lépett ki a Varsói Szerződésből és nyilvánította ki semlegességét, kérve egyúttal az ENSZ közbenjárását - a világszervezet a november eleji sorsdöntő napokban a megosztottság miatt képtelen volt határozatot hozni. Ma már tudjuk azt, hogy 1968-ban Csehszlovákiában a szuezi válsághoz hasonló nemzetközi konfliktus nélkül is a szovjetek beavatkoztak az eseményekbe. 1956-ban tehát a nyugati államok passzivitását nemcsak a szuezi konfliktus megléte okozta, hanem saját érdekeik tehetetlenségük. A szuezi válság jó ürügyül szolgált arra, hogy hagyják elbukni a magyar forradalmat. Azonban a forradalom leverése után a nyugati kormányok és a közvélemény számos segítő gesztust tett: egyrészt a Kádár-kormány szemszögéből kínosan hosszú ideig, egészen 1962 decemberéig az ENSZ Közgyűlés napirendjén tartották a magyar kérdést, és csak az 1963-as általános, de sajnos nem mindenkire kiterjesztett amnesztia ígéretének ellenében voltak hajlandók levenni onnan. Másrészt az 1956-os magyar menekülteknek a lehető legtöbb támogatást megadták a gyors letelepedés és sikeres integráció érdekében. Visszatérve eredeti kérdésünkre: nem lett vol- na-e célravezetőbb, ha a Szovjetunió provokálása helyett, kis engedmények kicsikarásával lassan, de biztosan kapunk egyre nagyobb önállóságot? Úgy gondolom, a kérdés soha nem lesz pontosan megválaszolható, de azt látnunk kell, hogy egy forradalmat, természeténél fogva központilag nem lehet irányítani. A forradalom felszabadult örömünnep: az elnyomás, a félelem évei után hirtelen sok százezer torokbólfelszakadó hatalmas kiáltás, az államhatalom elleni gyűlölet mindent elsöprő megnyilvánulása. És van kikre emlékeznünk: a kommunista Nagy Imrére, aki képtelen volt megalkudni a szovjetekkel és ezért életével fizetett, a fegyveres ellenállás olyan vezetőire, mint Angyal Istvánra, kinek tiszteletére a hetedik kerület, itt a Rózsák terén szobrot is állíttatott. Emlékezzünk a többszörös sztahanovista Nickelsburg Lászlóra, aki a Baross téri fegyveres csoportot vezette, és akit a megtorló hatalom 1961- ben végeztetett ki. A hajlít- hatatlan, a Kádári propaganda által az úri Magyarországot megtestesítőnek tartott Mindszenty József bíboros érsekre, akit makacsságáért és állhatatosságáért több egymást követő politikai rendszerben is bebörtönöztek, Báli Sándorra, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács egyik megalapítójára vagy Déry Tiborra, a kommunista beállítottságú, de az ötvenes években pártellenzékbe szorult íróra, aki végig kiállt a forradalom eszméi mellett és idős korára is vállalta a börtönök megpróbáltatásait. Különböző gyökerű és világszemléletű emberek, kiket mégis összeköt, hogy képesek voltak felemelni fejüket és szót emelni vagy akár fegyverrel harcolni az elnyomás ellen. Az utókor emberének megadatik a lehetőség, hogy kiválassza közülük azokat a személyiségeket, akiket magához legközelebb érez. De nem feledkezhet el a többiekről sem, mert ők így együtt küzdöttek a forradalomban. “ A beszédet a Theatrum Hungaricum Színház „A szabadság születése” című ünnepi műsora követte Bokor Zsuzsa, Ligeti Attila és Lukács András művészek előadásában. Az összeállításban zenei és irodalmi betétek követték egymást, megelevenítve az ‘56-os események folyamatát az előzményektől a szomorú befejezésig. A bemutató után került sor a koszorúzásra. Az önkormányzat nevében Gergely József alpolgármester és Devosa Gábor alpolgármester helyezte el a megemlékezés koszorúját az Angyal szobornál Becskei-Kovács Barbara és Berki Béla képviselők, Róna- székiné Keresztes Mónika választókerületi elnök Horváthné Kiss Brigitta és Koromzay Annamária alpolgármester Gerenday Ágnes képviselő Perjés András, Boga Mária Magdolna, Simon Péter képviselő Ripp Ágnes és dr. Kispál Tibor képviselők
