Erzsébetváros, 2009 (18. évfolyam, 2-18. szám)
2009-10-14 / 14. szám
2009/14. szám 21 Garay János költő, író a Garay utca és tér névadója Az 1850-es évek elején gyakran látható a Duna parti korzón egy alig negyven éves, de már ősz hajú, merev tekintetű, szenvedő arcú férfi, akit felesége vagy gyerekei segítik bizonytalan járásában. Ha ismerős köszön rá, alakját nem ismeri fel, csak hangját és örömmel szóba elegyedik vele. Majd tovább megy szomorúan, csendesen. Kevesen sejtik, hogy az előttük elhaladó szeme-fényét vesztett, testileg-lelki- leg összetört ember kedvenc költőjük, Garay János, aki nem sokkal ezelőtt még a nemzet leglelkesebb napszámosa. „Oly verseket írt, mint Hasszán, melyet Vörösmarty oly őszintén magasztalt, Zrínyi Ilona, amely Bajzát lelkesedésre ragadta, A vész szelleme, amelyet Petőfi irigyelt tőle, Kont, melyet az olvasók minden rétege nyilvános magasztalással ihletett, Az obsitos mely az egész nemzet rokonszenvét vívta ki...” Garay János 1812-ben született Szekszárdon, ahol édesapja köztiszteletben álló kereskedő. Édesanyja Walter Zsuzsanna, a város főbírójának lánya. Az asztalt idővel 12 gyerek üli körbe. János elemi iskoláit szülővárosában végzi. Olyan komoly érdeklődéssel hallgatja tanítóit, hogy azok időnként tréfás kérdésekkel próbálják kizökkenteni férfihez illő komolyságából. Tanulmányait Pécsett folytatja és már IV. gimnazista korában verseket ír. A megszokott jólétnek hirtelen vége lesz. Édesapja minden vagyonát elveszti, Buda Katalin helytortenet rovata csak a becsülete marad meg. János ettől kezdve élete végéig keményen dolgozik. A gimnázium befejezése után Pesten az orvosi karra iratkozik be, mélyet hamarosan otthagy, és bölcsészhallgató lesz. Horvát István magyar nyelv és irodalom tanárának hazafias előadásai hatására a magyar történelem kiemelkedő alakjai felé fordul. Vörösmarty Zalán futása című műve a Csatár című hősköltemény megírására ihleti, melynek hőse Hunyadi János. Alig fejezi be az egyetemet, amikor a Honművészben és ikerlapjában, a Regélőben versen kívül útirajzot, újdonságot, anekdotát ír és még rejtvényt is készít. Garay hamarosan Pest egyik legismertebb hírlapírója lesz. Vajda Péter költő barátjával hamarosan sógorságba kerül. Vajda, aki Pap Mihály pesti kereskedő idősebbik lányának vőlegénye, bemutatja Garayt a családnak. A fiatalabb Márta és Garay között szerelem szövődik, és 1836-ban összeházasodnak. Boldogságuk mindössze félévig tart, mivel felesége szerencsétlenség következtében meghal. Az egyébként is érzékeny költőre a csapás majdnem végzetessé válik. Munkába temeti fájdalmát. A Regélő Rajzolatok és az Athenaeum folyóiratoknak német nyelvből fordít cikkeket. Drámaíróként is bemutatkozik, miután írótársaival (Vajda, Szigligeti és mások) megalapítja a Pesti Drámai Egyesületet. Előbb az Akadémia megbízásából, francia nyelvből fordít le két drámát. A fordítások után történelmi drámákat ír Árboc, Országh Ilona és Az utolsó magyar khán címmel. Ezután a Munkácsy János Jelenkor és Rajzolatok című lapjainál lesz segédszerkesztő; e munkája mellett a Hajnal című almanach önálló szerkesztését is elvállalja. Ä költő ekkor már hírA Garay által írt Az obsitosnak, azaz Háry Jánosnak bronz lovas szobra a költő-író szülővárosában, Szekszárdon nevet és viszonylagos jólétet mondhat magáénak, mégsem boldog. Hiányzik a családi élet meghitt boldogsága. Munkácsy, az újság szerkesztője és barátai észreveszik a költő lehan- goltságát. Társaságba viszik, ahol megismerkedik Babocsay uradalmi felügyelő lányával, Máriával. A barátságból kölcsönös vonzalom, mély érzés alakul ki közöttük és hamarosan összeházasodnak. Az esküvő után Pozsonyba költöznek, ahol a költő a Hírnök című lap munkatársa lesz. A pozsonyi lapnál is a gépies fordítás köti le minden idejét, ezért másfél év múlva visszatérnek Pestre. Itt ismét a Jelenkornak dolgozik. Idejéből arra is futja, hogy más lapoknak is újon cikkeket. Ekkor már mind az olvasók, mind a tudományos körök, Garayt tartják a fiatal költők egyik legtehetségesebb tagjának. Az Akadémia 1839-ben, a Kisfaludy Társaság pedig 1842-ben választja tagjává. írói tevékenysége fellendül, amikor a Regélő-Honmű- vész helyébe a Regélő Pesti Divatlapot alapítja meg, amelyben irodalmi művei is megjelennek. A hazafias lelkesedéssel út Árpád-házi királyokról szóló balladái olyan népszerűséget hoznak a költőnek, hogy egymás után kétszer adják ki ezeket a műveit. Nem csak a múlt dicsősége, hanem a jövőbe vetett bizalom is árad költészetéből. Garay egészségi állapota idővel annyira romlik, hogy 1844-ben majdnem az egész telet ágyban kell töltenie, s így egy fillért sem tud keresni. S ekkor 100 darab arannyal jutalmazza meg Versei című kötetét az Akadémia. S még ennél is jobban örül annak az ezüst serlegnek, mellyel Széchenyi javaslatára ugyanekkor tüntetik ki. Amúit jobban lesz, család"" <£7 jával meglátogatja Szekszárdon élő szüleit. Itt ismeri meg a szüretelők között az obsitos élő alakját, Háry Jánost. Álnéven mutatkozik be a híres obsitosnak, aki elmeséli neki kitalált fantasztikus élményeit. Garay Az obsitos címen olyan kitűnően sikerült humoros elbeszélést kerekít a nagyot mondó Háry János alakjáról, mely az ország rokonszenvét vívja ki. Az első felelős magyar kormány vallás és közoktatásügyi minisztere báró Eötvös József, Vörösmarty és Petőfi ajánlására Garayt nevezi ki az egyetem nyelvi tanszékére. A világosi fegyverletétel után versei miatt haditörvényszék elé állítják, majd szabadon engedik, de megfosztják állásától. Barátai segítségével az Egyetemi Könyvtárban kap állást. Betegsége egyre súlyosabbá válik, legnagyobb bánatára a szemét kímélnie kell, ezért cikkeit tollba mondja hol feleségének, hol Ákos fiának. Egyetlen vágya az, hogy Szent László-ját befejezhesse. Vágya teljesül. „Ha Vörösmartyt Árpád, Aranyt Toldi és Attila dalnokának méltán nevezzük: Garayt is jogosan illeti, hogy Szent László énekesének valljuk”. Elveszti szeme-világát, majd 1853- ban szíve is felmondja a szolgálatot. Gyászolta az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, az Egyetem, a Nemzeti Színház és az egész nemzet.
