Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)
2008-11-28 / 18. szám
2008/18. szám 'NIK«O^RíMWN^Z>AM1*^K«ÖVZ^E<L»E1T. Díszpolgárok, sportkitüntetettek és Pro Űrbe díjazottak Erzsébet napi-díjeső Hosszú évek óta hagyomány, hogy Erzsébet neve napján Erzsébetváros ünnepel Korábban az Erzsébetvárosi Kulturális Napok, azaz a közismertebb nevén ERNA rendezvények is e nap köré szerveződtek, ám az utóbbi években a szabadtéri programoknak jobban kedvező időjárás miatt a több napos rendezvényt áttették a rendezők tavasz végére. A hagyományos díj eső idén sem maradt el November 19-én az önkormányzat dísztermében, ünnepi testületi ülés keretében adták át az idei Erzsébetváros díszpolgára címeket, a Pro Űrbe Erzsébetváros díjakat, valamint az Erzsébetváros sportjáért kitüntetéseket. A 8 óra 30-kor kezdődő ünnepélyes eseményt Leszkovszki Albin „Erzsébet- himnusz”-a nyitotta meg, majd Hunvctld György polgármester köszöntő beszéde következett, amit az ünnepi testületi ülés megnyitása követett. József Attila „Thomas Mann üdvözlése” című versét Réti Árpád színművész előadásában hallgathatta meg a közönség. A szavalatot az Erzsébetváros sportjáért kitüntetések átadása követte. Mincza Nébald Ildikó, Marozsán Miklós és Solti Antal eredményeiről a 4. oldalon olvashatnak. A kitüntetések átadás után hárfamuzsika következett, melyet a Molnár Antal zeneiskola nö- vedéke, Szombathy Anna adott elő. Az előadás után a Pro Űrbe Erzsébetváros díjak átadása következett. A három kitüntetett, dr. Iván Géza, dr. Konrád János és Kroner Gábor rövid életrajzát a 2. oldalon olvashatják. Az ünnepélyes esemény után Radnóti Miklós „A la recherche” című versét adta elő Réti Árpád, majd a 2008. évi díszpolgári kitüntetés átadása következett. Erzsébetváros idei díszpolgára Márton István kelmefestő mester, akinek posztumusz díját leánya és jogutódja, Márton Agnes vett át Hunvald György polgármestertől. Az ünnepi testületi ülés végén ismét hárfamuzsika hangzott fel, majd Hunvald György rövid fogadásra invitálta a megjelenteket. Erzsébetváros díszpolgára: Márton István 1911-ben Gyulafehérváron született, nagybátyja Márton Aron, a boldoggá avatott püspök volt. Márton István már kisgyermek korában elkerült otthonról, szülei kisinasnak adták Besztercére, nagybátyja kelmefestő műhelyébe. Tehetsége révén hamarosan segédlevelet szerez, és 1934-ben áttelepül Magyarországra. Budapesten művezetője lesz a Hattyú mosodának, mely a mai Klauzál utca és Dohány utca sarkán volt. A II. világháború idején, 1944. októberében a fasiszta Németország utasítására létrehozzák a budapesti gettót. 0 életét kockáztatva menti az üldözötteket a mosodának labirintusszerű alagsori részében, melyben sok üldözött zsidó talált menedékre. Áldozat- és kockázatvállalása számára természetes volt, mert Márton István Erdélyben olyan sokszínű, több nemzetiségű közösségben élt, amelyben ott voltak a szászok, örmények, zsidók, románok, magyarok és számára minta volt e közösség, ahol a különböző nemzetiségűek mindig segítettek egymáson. Márton István sohasem mérlegelt, elveszítheti állását, vagyonát, munkáját, sőt azt a kis nehezen összegyűjtött pénzét, mellyel az otthon maradottakat segítette. Ékszereit a külvárosban eladta és gyógyszert, élelmet vitt a pincében rejtőzködőknek A túlélők között kisgyerekek is voltak, akik ma már a hatvanas éveiket tapossák. Mindenki túlélte a gettó idejét, a náci megszállást, de sokan elfelejtették megköszönni ezt neki. Néhányon viszont egy életre szólóan elkötelezetteké váltak számára, s az életüket kínáltak fel neki egy egész életre szólóan mint felesége, aki a gettó felszabadítása utáni héten a felesége lett. Ok voltak a szabad Pest első párja, akik házastársakká váltak. Márton István Erzsébetváros polgára maradt haláláig, holott fényes szakmai karrier várta volna Svájcban a világhírű Sandoz festékgyárnál, később az NSZK-ba hívták, hogy legyen egy nagy ruha- tisztító és kelmefestő szalon vezetője. Márton István 1956-ban sem ment el, továbbra is erzsébetvárosi polgár akart maradni és a küzdelmes, de tartalmas itthoni életet választotta. 1948-tól haláláig a magyar kisiparosok kelmefes- tös szakosztályának volt elnöke. A Magyar Állami Operaház sikereit az ő általa festett jelmezeknek és anyagoknak is köszönhette. Seregi László a világhírű koreográfus, Markó Iván, Magyar Fesztivál Balett igazgatója, Márk Tivadar jelmeztervező, Magyar Állami Operaház örökös tagja, Scháffer Judit jelmeztervező, Mialkovszky Erzsébet érdemes művész is mind azt mondták, Márton úr nélkül nem lett volna sikerük, ők mind alkotótársuknak tekintették a szerény mestert. Kimagasló színvonalú szakmai munkáját elismerte a rendszerváltás előtti könnyűipari miniszter, majd kitüntették az Ipar Kiváló mestere címmel is. Márton István részesült Izrael állam Yad Vasem kitüntetésében is, melyet zsidó mentők a holokauszt idején tett érdemeikért kaptak a „ VILÁG JÁMBORAI". Neve ott szerepel az Egyesült Államokban, Washingtonban a Holokauszt múzeumban és Los Angelesben, a „ Soa ” múzeumban. (A fotót Márton István díszpolgár jogutódja, Márton Ágnes bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!) Erzsébetváros díszpolgárai és posztumusz díszpolgára 1999 2000 2002 ■ Weltner Györgyné 2007 ■ Jókai Anna ■ Janikovszky Éva ■ Dr. Nagy László ■ Mensáros László ■ dr. Göllesz Viktor ■ Antal Imre ■ Dr. Strausz Imre ■ Fehér Klára ■ Kemény Henrik ■ Spányi Antal 2005 ■ Vogel Eric (született ■ Zoltai Gusztáv 2001 2003 ■ Heisler László Vogel Imre) ■ Rejtő Jenő ■ Eötvös Gábor ■ Gyarmathy Tihamér ■ Csóka Béla ■ Kibédi Ervin ■ Konrád György ■ Erdős László 2008 ■ Örkény István ■ Szabó Imre 2006 ■ Márton István ■ Dr. Szegő Tamás 2004 ■ Neményi Lili
