Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)
2008-11-28 / 18. szám
Buda Katalin rovata „Világlap” a kerületből Tolnai Simon szerkesztő, lapkiadó 1898-ban megalapítja a Tolnai Világlapját, 1910-ben pedig nyomdáját a Dohány utcában Az erzsébetvárosi lakosok könyvespolcain még bizonyosan fellelhető az egykor a Dohány utcai Tolnai nyomdában készült művek - a Tolnai Világtörténelme, a Tolnai Világlexikona, a Tolnai Világháború története, a Tolnai Világkönyvtár és A Műveltség Útja - valamelyik kötete. Tolnai Simon 1867-ben Nagyváradon született. Szülei olyan szegények, hogy nem tudnak gondoskodni fiúkról. Simon 8 éves korától önálló lesz. Kávéházak asztalairól szedi össze és vásárolja meg az elhasznált napilapokat, majd ezeket újraértékesíti. Talán már ez időtől dédelgeti magában azt az álmot, hogy ha felnő laptulajdonos lesz. Zseniális tehetsége és eltökéltsége megérleli álmát, s 31 évesen olyan képes újsággal rukkol elő, amilyen még nincs Magyarországon. Képes újságja, a Tolnai Világlapja, nem hasonlít az addig megjelenő, csak az elitréteg által olvasott szépirodalmi lapok egyikéhez sem. Olyan társadalmi és szépirodalmi hetilapot ad olvasóinak, előfizetőinek, amely a hét eseményeit gazdagon illusztrálja. A lapban sok lebilincselő cikk olvasható bűnügyi krónikától nagyvilági ismereteken, külföldi eseményeken át, híres emberekről szóló anekdotákig, művelődéstörténetig, képrejtvényig, népszokásig. Kisregények, novellák olyan híres írók tollából jelennek meg Tolnai Világlapjában, mint Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Márai Sándor. Még ma is kuriózumnak hat, ha fellapozzuk az újságját, és megtudjuk például, hogy a Colosseumba sem ingyen, vagyis jegy nélkül mehettek be a római polgárok gladiátorviadalt nézni. Az antik páholyjegy csak formájában és anyagában különbözött a maitól, mivel pálcika alakú volt, és anyaga vas, később művészien faragott elefántcsont. Tolnai lapjához olyan mellékleteket csatolt, mint a Divatlappal ellátott Házi kincstár, A nő mint háziorvos, az Arany Ifjúság és a Gyermeklap. A felsorolásból is kitűnik, hogy lapja a család minden tagjához szól. Tolnai fontosnak tartja, hogy a legszegényebb ember is olvassa lapját, ezért a lehető legolcsóbb árat szabja ki. Valószínű, hogy ennek is köszönheti, hogy rövid időn belül óriási népszerűségre tesz. szert lapja. Példányszáma a 100 000-et is meghaladja. Sokat foglalkozik a tudományok legújabb eredményeinek népszerű ismertetésével is. Elgondolása az, „hogy miként az orvosságot is édesítve fogyasztják szívesebben, a komoly tudományokat, a technikai vívmányokat, a korszakalkotó találmányokat és felfedezéseket is úgy lehet igazán népszerűvé tenni, ha ezekkel érdekes és élvezetes olvasmányok keretében ismerkedik meg a nagyközönség. És elgondolása helyesnek bizonyult”. Tolnai az 1910-ben alapított nyomdavállalatát hatalmas nyomdai üzemmé fejleszti, a legmodernebb rotációs gépekkel és mélynyomó berendezésekkel szereli fel. Megalapítja az ország legnagyobb könyvkötő üzemét, ahol 400 munkaerőt foglalkoztat. A hatalmas könyvkötő üzemre azért van szüksége, mert számos ajándékkönyvvel lepi meg előfizetőit és olvasóit. 1925-ben indul a 20 kötetes Tolnai Világtörténelem, a 18 kötetes Tolnai Világlexikon, három évvel később a 12 kötetes Világháború története, valamint a népszerű tudományos, kéjekkel illusztrált A Műveltség Útja című könyvsorozat. A pazar kivitelű ajándékkönyv sorozatokat valóban ingyen adja, csupán a könyvek bekötéséért, kér pénzt. Tolnai az 1905-ben indított Bazár című, kéthetente megjelenő divatlapot húsz évvel később Párisi Divat címen adja ki. Az exkluzív kivitelű és gazdag tartalmú folyóiratot havonta publikálja. A színház kedvelők örömére 1927-ben az illékony varázslatra utaló Délibáb címen induló lap évek során a legnépszerűbb színházi hetilappá fejlődik. A magyar családok nagy része olvasóvá, kultúra szeretővé válik Tolnai Simon tartalmas, gazdag kiállítású, olcsó kiadványainak köszönhetően. Tolnai Simon vállalatának részvénytöbbsége származása miatt, 1940-ben az állam kezébe kerül. A Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt cégneve, a következő évtől Forrás Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt-re változik. Tolnai Világlapja előbb Világlap néven, 1951-ben, utoljára, Dolgozók Világlapja néven jelenik meg. Nyomdája jogutódját, a Forrást 1950-ben összevonják az Egyetemi Nyomdával. Tolnai Simon mindezt már nem éri meg, mert 1944-ben a Mauthausen-i táborban hal meg. A Tolnai Simon Világlexikona előszavában ezt írja ... „olyan gondolatom támadt, amely első percben csodálatosan szép, de megvalósíthatatlan ábrándnak tartottam, az, hogy lapom előfizetőit nagy, hatalmas könyvtárt kitevő művel ajándékozzam meg: olyannal, mely az egész műveltség és tudás kincsestárát magában foglalja, s amely a lapom előfizetőit a tudás, a gyakorlati élet, a munkaágak ezerféle követelményeivel, vívmányaival, újításaival úgy meg tudja ismertetni, hogy nekik ez a megismerkedés, élvezetes, tanulságos, fáradságtól mentes: tehát szórakoztató is.” Mindaz, amire egész életét felteszi, megvalósul. Ha leemeljük a könyvespolcról valamelyik kötetét, gondoljunk az elszánt kisfiú megvalósult álmára. „Tolnai nyomdai műintézet és kiadóvállalat r.t. újságháza Budapesten (a tervezett kiegészítéssel együtt)”
