Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)

2008-10-30 / 16. szám

mmsm Arpáá-házi Szent Erzsébet plébánia 1074 Rózsák tere 8. Tel./fax.: 322-4117 Október 30-án, csütörtökön 19 órakor Ifjúsági Szentségimádás. November 1 -jén, szombaton Min­denszentek ünnepe. Hétköznapi miserend. A18 órai szentmise után megemlékezés halottainkról. No­vember 2-án, vasárnap Halottak Napja. November 4-én, kedden 17 órakor Karitász gyűlés. Novem­ber 5-én, szerdán 19 órakor a KÉSZ klubestje a hittanteremben. November 7-én, első pénteken be­tegeinket a szokásos módon meglátogatjuk. Az es­ti szentmise után szentóra. Umatemetőnk Mindenszentek ünnepén és Ha­lottak napján reggel 8,30 órától este 17,30 óráig látogatható. Felhívjuk szíves figyelmüket a 2008. október 1-től érvényes irodai fogadó óráinkra: hétfőn és csütörtökön 15-től 18 óráig saját umatemetőnkkel kapcsolatos ügyintézés. Kedden és csütörtökön 9- től 12 óráig, szerdán és pénteken 15-től 18 óráig minden egyéb plébániai ügy intézése. Görög Katolikus Egyházközség Templomunk búcsúünnepe Egyházi naptárunkban október elseje, Mária ol­talma. Rózsák terei temp­lomunk Magyarok Nagy­asszonyának a tiszteletére van szentelve, de ily né­ven ünnep nem szerepel a naptárunkban, ezért a bú­csút október elsejéhez, il­letve az ahhoz közeli va­sárnaphoz kötjük. Idén október 5-én a 10 órai liturgiában történt ez. Az ünneplés fényét emelte, hogy nyugalomba vonulva, a Rózsák terére költözött dr. Keresztes Szilárd, kiérdemesült püs­pökünk vezette a liturgiát, s tartott szentbeszédet. Mária-ünnepeinken sokszor elhangzik az evangéliumi szakasz Mártáról s Máriáról, a két nővérről, Márta volt a háziasszony, aki befo­gadta Jézust a házába. A szentbeszéd mondandója a „befogadta” szóból in­dult ki. Márta szorgosko­dott, Mária pedig Jézust hallgatta. Az Istenszüle­tőben mindkét nővér tu­lajdonsága megtalálható. A Püspök Atya rátért ar­ra, hogy a Rózsák terei templom is befogadó jel­legű, s ez több mint 100 éve kezdődött, s mind a mai napig tart. A vidék­ről idekerült görög kato­likusok itt találkoznak egymással. A liturgián cserkész- csapatunk tagjai is részt vettek. Ismerve közössé­günk történetét, mi is el­mondhatjuk, hogy befo- gadóak vagyunk. Volt idő, amikor minden cser­készünk görög katolikus volt, de ez ma már nem áll fenn, másokat is befo­gadunk. A liturgiát a közösségi teremben agapé (szeretet- vendégség) követte. Erre igen sokan átjöttek a templomból, ismerősök szeretettel köszöntötték egymást, hosszan elbe­szélgettek. Sokfelől vol­tunk, magam például be­szélgettem pomázi és cse­peli hívekkel is. Tehát is­mételten érvényesült a be­fogadó, s találkozó jelleg. dr. Sasvári László i aOMj/l^szárn Halottainkra emlékezünk Szeretteink közül egyre többen köl­töztek már át az Örök Hazába. Em­lékük az év minden szakában elevenen él szívünkben. No­vember elején, ami­kor szomorúan ta­pasztaljuk a szépsé­ges természet lassú búcsúzását, még mélyebben érezzük át a tőlük való elvá­lás szomorúságát. Az emlékükre lobogó gyertyák fényénél, az ősz kedves virágaival körülvett sírhantok mellett egyre tisztábban éljük át földi életünk végcéljának gondolatát. Az örök üdvös­ség elnyerése a tét. Életvitelünk minősége szabja meg, méltók leszünk-e az Örök Bíró előtt, hogy a mennyország boldogságában részesülhessünk. Szeretteink sírjánál vigasztaló gondolat, hogy reményeink szerint odafönn majd ismét együtt leszünk velük. Addig azonban nagyon komolyan át kell gondolnunk, vajon az életünk minden megnyilvánulását a krisztusi szeretet su- gározza-e? Merthogy ennek alapján fogunk megmérettetni. Urunk Jézus, add meg nekünk a helyes önismeret kegyelmét, hogy tisztán felismerjük, miben nem tükrözik még cselekedeteink a szeretetet, amire Te ta­nítottál minket. Szűcs Gizella (Szent Erzsébet Plébánia) „Az elmúlásban ott rejtőzik az örök” Ősz van. A költöző madarak elhúztak már, a bogarak rég elbújtak, a tavasz üde falevelei megsárgultak. A bágyadt napsugár már nem emlékeztet a strand­ra hívó nyári napsütésre, a harmatos reggeleket is felváltotta a mindeneket beborító köd. Mint öregember arcán a fakó ráncok, úgy emlékeztetnek a csu­paszodó fák a közeledő halálra. Amikor már lehullott minden dió és a csupasz ágaknak ütődve a rozsdabar­na avaron landol bársonyos koppanás- sal az utolsó vadgesztenye is, csodála­tosan igaz Isten Igéjének üzenete: „Az ég és a föld elmúlik...” (Lk 21,33). Mindennek vége, vége... Várjuk az el­múlást és a téli hótakarót, hogy hatéko­nyan borítsa be csillogó fehérrel a le- csupaszodott világot. Az Ige azonban folytatódik egy kö­tőszóval: de...! Valami mást, a szomo­rúval ellentétest akar a tudomásunkra hozni: az elmúlásban ott rejtőzik az örök. Ez a halhatatlan Isten Igéje. Az Ige nemcsak cselekvő szó, írott üzenet, hanem egy örökké élő személy: Jézus Krisztus. A Reformációnak nagy felis­merése az volt: vissza, mindenben vissza az alaphoz, a Megváltóhoz! Az őszi melankóliában is Tőle vár­junk megoldást. Ő segítsen elhunyt szeretteinkre emlékezni úgy, hogy gyász helyett életüket Istennek tudjuk megköszönni. Ahogy a fák dédelgetik a tavaszi rügyet, ahogyan a költöző madarak hazakészülődnek, úgy hor­dozzuk magunkban az örök élet re­ménységét. Jézusunk simogatása fájó gondolatokat old fel, Istenben hívő ráncos öregemberek szemében ott csil­log az örök élet bizonyossága. Bágyadt napsugárban, nyirkos őszi ködben mindannyiunk szívét járja át a boldog érzés: az elmúlásnak is Ura a mi Krisz­tusunk, aki minket nagyon szeret. Mezey Tibor református lelkipásztor Mindenkit szeretettel várunk a Presbiteriánus Misszió alkalmaira: szerda 18 órakor biblia óra, vasárnap 10.30 órakor Istentisztelet. Minden hónap első vasárnapja délután 17 órakor evangelizációs alkalmat tartunk. Keresztyén könyvtárunk működik! 1074 Rákóczi út 78. I/4. Tel.: 322-9317, www.reformatus.org

Next

/
Oldalképek
Tartalom