Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)
2008-08-11 / 12. szám
A_z Qjrfö-Z'áiQQiSi rendor-f ok 4pi t an y tajekoz ta tója =, /, rész Közlekedni márpedig muszáj, de nem mindegy, EEBPBSffl A biztonságos közlekedés mindannyiunk számára fontos, ám abban is szerepe van mindenkinek, hogy mennyire biztonságosak az útjaink. Sajnálatos tény, hogy a legtöbb baleset elsődleges oka a közlekedők helytelen magatartása: a gyorshajtás, irányváltoztatás, haladás és kanyarodás szabályainak megsértése, elsőbbség meg nem adása, a szeszesital vagy drogfogyasztás, stb. A halálos kimenetelű balesetek legfontosabb rizikófaktorai: a fáradtság miatti figyelmetlenség vagy elalvás, a biztonsági öv vagy egyéb biztonsági felszerelések (pl.: gyerekülés, bukósisak, csomagrögzítő, láthatósági mellény) használatának elhanyagolása, stb. Az utakon, az utcán való helyes viselkedést leggyakrabban a józanész diktálja. Mindegy, hogy szabály, törvény vagy közmegegyezés hatására, a közösségi, felelős gondolkodás, a türelmesség, a figyelmesség és az udvariasság mindenkire nézve kötelező. Ha ezt a magától értetődő viselkedést minden közlekedő betartaná akkor azok a közúti közlekedést érintő szankciók, amelyeket idén vezettünk be, már nem is lennének olyan szigorúak, mint ahogyan azt ma sokan gondolják. Korkép • Kórkép Bár az elmúlt években is számos hathatós intézkedésre került sor a közlekedésbiztonság javítása érdekében, a közúti közlekedési balesetek száma továbbra is elfogadhatatlanul magas. Döbbenetes tény, hogy Európa útjain évente 1,3 millió baleset történik, melynek mérlege 40 ezer haláleset és 1,7 millió sérülés. Az ezen statisztikán alapuló kérdéskör egyre nagyobb szerepet játszik a közösségi politikában, sőt az ehhez kapcsolódó programok és normák már az EU legfelsőbb politikai szintjéhez, az Európai Tanácshoz és az Európai Bizottsághoz kötődnek. Ez nem volt mindig így. Az 1990-es évek elejéig a közösségnek még nem volt egyértelmű hatásköre a közúti közlekedés- biztonság területén, így a célok eléréséhez szükséges intézkedések kidolgozása jelentős nehézségekbe ütközött. Változást az 1993. évi Maastrichti Szerződés hozott, amely megteremtette a hatékony lépések megtételéhez nélkülözhetetlen jogi feltételeket és eszközöket. Az ezredfordulótól gőzerővel meginduló uniós gépezet számos formában megnyilvánult, többek között törvényalkotásban, projektek indításában, valamint kutatások támogatásában. Az EU Közösségek Bizottsága 2001. szeptember 12-én kiadott egy úgynevezett Fehér könyvet, mely 2010-ig meghatározza az unió Közlekedéspolitikai feladatait. A Fehér könyv legfőbb célkitűzése, hogy az unióban 2001-hez képest 2010-ig 50 százalékkal csökkenjen a balesetben meghalt személyek száma. E cél elérése érdekében következetes erőfeszítésekre van szükség. Az európai közlekedésbiztonsági cselekvési program a következőkben határozza meg a legfontosabb tevékenységeket: a közutakat használók felelősségteljesebb magatartásra való ösztönzése (a szabálykövető magatartás erősítése és a veszélyes magatartásformák fokozottabb üldözése). Biztonságosabb járműpark kialakítása a műszaki innovációk támogatásával, a közúti infrastruktúra fejlesztése az információs és kommunikációs technológiák használatával. A tervezett további kezdeményezések között szerepel a közúti balesetek által okozott sérülésekre vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése és elemzése, valamint az optimális megoldások keresésére irányuló kutatás. Hazánk közlekedés- politikai programját - amely a „Magyar Közlekedéspolitikai 2003- 2015” címet viseli - az Országgyűlés 2004. elején fogadta el. A programban, amelynek elfogadásakor hazánk még nem volt az EU tagállama, a közösségi szándéknál valamelyest enyhébb célkitűzéseket fogalmaztak meg. Ezek a következők: a személysérüléses balesetek és a halálos áldozatok számának 2010-ig történő 30 százalékos, valamint 2015-ig történő 50 százalékos csökkentése A kitűzött célok jobban megfelelnek a magyar valóságnak, reálisabban tükröződik a közlekedésbiztonsági helyzetben rejlő lehetőségeket. Infrastruktúránk kedvezőtlenebb, anyagi lehetőségeink korlátozottabbak, így az 50 százalékos csökkenés elérése hazánkat a fejlettebb uniós tagállamoknál jóval nagyobb kihívás elé állítaná. Érveinket az EU is elfogadta. Magyarország tehát a 30 százalékos vállalásával kíván hozzájárulni a 2010-ig kitűzött európai célok teljesítéséhez. Az 1990 és 2000 közötti egy évtized alatt a személysérüléses balesetek száma több mint 37 százalékkal, a meghalt személyek száma 51 százalékkal, ezen belül pedig a közlekedési balesetek következtében elhunyt gyermekek száma 65 százalékkal csökkent. Az adatok alapján kijelenthető, hogy Magyar- ország a 90-es években egyszer már megvalósította azt a célkitűzést, melyet a Fehér könyv jelenleg meghatározott. Ebben az időszakban a balesetek súlyossági fokát is kedvező változások jellemezték, ugyanis az 1.000 balesetre jutó halálos áldozatok száma 87-ről 67-re esett vissza. Ezek a változások olyan környezetben zajlottak le, amikor a gépjárművek száma évről évre növekedett, s ezzel párhuzamosan a közúti forgalom is zsúfoltabbá vált. Míg 1968-ban kevesebb, mint 1 millió gépjármű közlekedett hazánk útjain, addig 2007-ben a forgalomba helyezett gépjárművek száma már meghaladta a 3,5 milliót. A gép- járműpark növekedése és a balesetek számának csökkenése azt jelzi, hogy a mobilizációs szint fejlődése nem feltétlen jár együtt a közúti balesetek számának növekedésével. Az ezredfordulót követően - 2001 és 2006 között - hazánk közlekedésbiztonságát összességében kedvezőtlen statisztikai adatok jellemezték. 2007-ben azonban a baleseti számok alapján már a közlekedésbiztonsági helyzet javulása figyelhető meg. 2007-ben 20.630 személysérüléses közúti közlekedési baleset történt, ami 1,65 százalékkal kevesebb, mint 2006-ban. A halálos, a súlyos és a könnyű sérülé- ses balesetek száma biztató módon egyaránt csökkent. Míg a 90-es évek elején a közúti áldozatok száma meghaladta a 2.100 főt, az ezredforduló évéig ez a szám jelentősen, 1.200 főre csökkent. 2007-ben 1.203 fó vesztette életét Magyar- ország közútjain, közel 8 százalékkal kevesebben, mint az előző évben.
