Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)

2008-01-21 / 1. szám

iKllií •l»>TJl!JlR*TJ0lR"TJE'N'E‘TJ 2008/1. szám Buda Katalin ROVATA Szendrey Júlia, Petőfi felesége Szendrey Júlia 1846 őszén, a nagykárolyi bálon ismer­kedik meg a költővel. Pető­fi ekkor már ország szerte ismert és elismert költő. Az alig 18 éves Júlia elein­te kételkedve reagál Petőfi iránta fellobbanó szenve­délyes szerelmére. Azon­ban ahogy telnek a hetek, hónapok, Júlia egyre töb­bet gondol rá. A költő meg­látogatja az erdődi kas­télyban és megkéri Szendrey Ignáctól Júlia kezét. Édesapja hallani sem akar arról, hogy köl­tőhöz adja a lányát. Júliá­nak választania kell szere­tett apja és szerelme kö­zött. Amikor Júlia egy folyóiratban el­olvassa Petőfinek a Reszket a bo­kor, mert... című versét, melynek utolsó sorai így szólnak: "Hogy­ha már nem szeretsz, /Az Isten áldjon meg, /De ha még szeretsz, úgy /Ezerszer áldjon meg!" Azt a választ küldi Petőfinek: „1000- szer. Júlia.” Végül szülei is bele­egyeznek a házasságukba. 1847 szeptemberében Júlia Petőfi fele­sége lesz. A mézesheteket Költőn töltik Teleki Sándor kastélyában október végéig. Petőfi megkéri Egressy Gá­bor színész barátját, hogy keres­sen számukra Pesten lakást. Egressy a mai Dohány utca 16/18. számú épület helyén állt Schiller-ház emeleti szobáit foglalja le számukra. 1847. no­vember 4-én költözik ide az iljú pár. Az egyemeletes épület eme­leti három szobájának egyikében Jókai Mór lakik. Júlia és Petőfi társadalmi életet élnek, színház­ba és irodalmi szalonokba jár­nak. Petőfi feleségét az akkor új­donságnak számító „gőzössel” viszi Vácra, szüleinek bemutatni. Az út vonattal nagy élményt je­lent mindkettőjüknek. (Petőfi már a felavatása előtt is utazott a vasúton.) Júlia azonnal megsze­reti Petőfi szüleit, és ők is nagy örömmel fogadják menyüket. Júlia 1848 elején várandós lesz. A Schiller-házban éri őket 1848 március 15-e. Petőfi a Nemzeti dalát írja, Júlia pedig a francia trikolór mintájára piros- fehér-zöld színű kokárdát varr férjének. Majd, 1848 Pünkösd táján, amikor Jókai elköltözik a Schiller-házból, Petőfiék is ol­csóbb lakást bérelnek az akkori Bástya - és Lövész utca sarkán, a mai Királyi Pál utca 18. számú házban. 1849 május 9-én költöz­nek rövid házasságuk harmadik, s egyben Petőfi utolsó pesti la­kásába, a Rákóczi út, Síp és Dohány utca sarkán álló Marczibányi-házba. Ekkor már velük éli át a költözés viszon­tagságait az 5 hónapos Zoltánka fiúk is. Petőfi innen viszi fele­ségét és kisfiát biztonságosabb helyre, Tordára, Miklós pap családjához, ő maga pedig bú­csút vesz tőlük. Bem seregéhez csatlakozik. Júlia reménykedő szívvel várja félje felől a híreket. Ami­kor már Tordán sincsenek biz­tonságban, Júlia gyermekével Kolozsvárra utazik. Itt is retteg mindenki. A városházáról be­vonják a piros-fehér-zöld színű zászlót, mivel hamarosan orosz csapatok vonulnak be a kihalt városba. A városházára a sárga­fekete színű zászlót húzzák fel. 1849 augusztus 20-án kivonul­nak az orosz csapatok, és az oszt­rákok rendezkednek be Kolozs­várott. Júlia rossz híreket hall. El­mondják, hogy Petőfi elesett a segesvári csatában, de nem hiszi el. Egyre csak Sándorát várja. Szörnyen vergődik, szállásadójá­tól erős asszúbort kér, hogy leré- szegedjen. Ezután három napig betegen fekszik. Amikor helyre­jön, engedélyt kér a várospa­rancsnoktól, hogy kimehessen a csataterekre, Petőfit keresni. A parancsnok igen jó ötletnek ta­lálja, hogy a sok sikertelen oszt­rák kutatás után a feleség keres­se meg a forradalmárt. A széke­lyudvarhelyi parancsnokot kéri meg levélben, hogy támogassa kutatásában Petőfinét. November közepén férfiruhába öltözve in­dul el Júlia és három nap múlva érkezik meg Segesvárra. „Hívta a csatatér, ahol Petőfi utolsó csatá­ját vívta, de bizonyosságot akart s a bizonyosságot nem adhatta meg neki a néma föld”. A 20 éves Júlia teljesen összetörve, félőrül­ten érkezik vissza Kolozsvárra. Ismerősei üzennek Szendrey Ig- nácnak, ha élve akarja látni lá­nyát, sürgősen küldjön érte. Az apa nem tudja megnyugtatni lá­nyát, mert súlyos csapás éri. Meghal fia és nem sokkal előtte felesége is. Áthelyezteti magát az erdődi szomorú emlékű helyről Káro-lyi Lajos mágocsi uradal­mára. Júlia nem költözik apjával az új helyre, fiát, Zoltánt viszont Mágocsra viszik. Ő Törökor­szágba akar utazni, azt remélve, hogy ott felvilágosítást tudnak adni Bem seregében harcoló fér­je felől, hiszen sokan - köztük Bem is - odamenekül. Útlevelet akar szerezni, ezért Székelyudvarhelyre utazik a vá­rosparancsnokhoz. Tőle tudja meg, útlevelet csak Haynau ad­hat, Pesten. Már Erdődön öngyil­kosságot tervez, de nem volt hoz­zá ereje. „Már többször tettem szívemre tőröm éles, hideg he­gyét... de hátha még láthatom csak egy pillanatra is, csak egyet­len egy pillanatig is Sándort!” Pesten, amikor megtudják, hogy Júlia a Mátyás király szállodában szállt meg, Egressyné, a jó barát felesége felkeresi azzal, ahogy Petőfi neje nem lakhat szállodá­ban. Gondoskodik arról, hogy az Egyetemi Könyvtár tágas lakásá­ban élő Garay János költő csa­ládja fogadja be Júliát. Haynau az Egyetemi Könyv­tár épületétől pár lépésre, a Kár­olyi Palotában székel. Júlia több­ször elindul a katonai parancs­nokság felé, de mindig visszaret­ten. Egyszer csak mégis bejelent­kezik és fogadja a „hiéna”. Lebe­széli az utazásról, illetve még fi­zetné is Júlia törökországi útját, ha „együttműködne” vele. Meg­szégyenülve érkezik vissza Garayékhoz. Nagy társaság van a családnál, Egressyék, Csengery Antal, Szilágyi Sándor, Vahot Imre és egy görnyedt járású, ko­mor képű fiatal ember, akit Hor- vát Árpád néven mutatnak be Júliának. Júlia elmondja Horvát tanár úrnak, hogy útlevelet kell szereznie, de terve nem járt si­kerrel Haynaunál. Horvát azt a tanácsolja, hogy Liechtenstein Ferenc herceget keresse fel, Haynau bizalmasát, akinek a híre jobb. Júlia nem tétlenke­dik, felkeresi a herceget. Liech­tenstein udvariasan fogadja és megígéri, hogy foglalkozik az útlevél ügyével, és ezért gyak­ran érdeklődjön nála. Júliáról hamarosan azt terjesztik, hogy mindennapos vendég a katonai parancsnokságon. Viselkedését a barátok sem értik. Felháboro­dik, és sértődötten költözik el május közepén egy Kalap utcai bérelt szobába. Május 19-én beidézik a rendőrségre. Töb­bek között azt is megkérdezik, kitől és miért kap pénzt, miből tartja el magát. Útlevelét is elké­rik, s megmondják neki, hogy a katonai kormányzóság engedé­lyére van szükség ahhoz, hogy lejárt erdélyi útlevelével Pesten tartózkodhasson. Nyomban fel­keresi a herceget, aki úgy nyilat­kozik, csak akkor segíthet, ha a szép özvegy is „áldozatot hoz”. Sőt, Júliát felkeresi lakásán és hangsúlyozza mennyire ki van szolgáltatva a hatóság kénye- kedvének. Ismét felajánlja szol­gálatait, de azokért Júliától vi­szonzást vár el. Az asszony perspektívája útlevél Törökor­szágba vagy kiutasítás és csavar­gókkal együtt történő kitolonco­lás Erdélybe. Júlia már a legrosszabbra készül, amikor tudomására jut, hogy visszahívják Haynaut és szabadabb idők jönnek. Sőt az is lehetséges, hogy Haynauval a herceg is távozik. Kezd meg­nyugodni. A rendőrség sem zaklatja. S akkor váratlanul be­hívatja a herceg a parancsnok­ságra. Választ kér Júliától, sze­retője lesz-e Bécsben, vagy ki- utasíttatja, mert az ő szava még számít. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom