Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)

2003-12-22 / 24. szám

16 HITELET 2003/24. szám Árpád-házi ^ Szent Erzsébet plébánia 1074 Rózsák tere 8. TeL/fax.: 322-4117 December 20-án 17.30 órakor gyújtjuk meg a negyedik gyertyát az adventi koszorún. * 24-én 16 órakor a hitta- nosok pásztorjátéka a templomban, 24 órakor éjféli mi­se. Ezen a napon nem lesz 18 órakor szentmise. * 25- én, karácsony napján ünnepi miserend, a szentmisén való részvétel kötelező! * 26-án, karácsony másnapján ünnepi miserend. * 28-án a Szent Család vasárnapja. * 31-én 17.30 órakor Szentséges litánia. 18 órától év vé­gi hálaadás, szentmise, lelkipásztori beszámoló. * 2004. január 1-én újév napja. A szentmisén való rész­vétel kötelező! 17.30 órakor Szentséges litánia. Szeretettel kívánunk minden kedves testvérünknek áldott karácsonyt, békés, boldog új esztendőt! Görög katolikus egyházközség Betlehemes játékok E gyházközségünkben hagyomány, hogy a hittanos ifjúság karácso­nyi játékot mutat be. Né­hány éven át ez a feladat cserkészközösségünk tagjaira hárult. Mivel ke­vesen vagyunk, így kezdtünk olyan játékot kiválasztani, melynek nincs sok szereplője. Jel­lemző, hogy minden év­ben más-más görög kato­likus lakosságú falu ha­gyományaiból merítet­tünk. így került sor a Karácsonyi népszokások A karácsonyhoz különböző szokások és képzetek csopor­tosultak a századok folyamán. A tél közepének ünnepeit az egyház által szabályozott ün­nepi szakasz fogja össze, mely ünnepkör az adventtel veszi kezdetét. A közbeeső ünne­peknek sajátos hagyományai ismertek, amelyek részben vallási eredetűek, részben a népi hiedelmeken alapulnak. A karácsonykor szokás volt a mendikálás (mendieare = koldulni), ilyenkor gyermekek kisebb- nagyobb csoportokban jár­tak adományokat kérni. A gyerekek a házaknál aján­dék fejében karácsonyi éne­keket énekeltek. Idetartozik a kántálás is, amely karácso­nyi énekes, verses köszöntőt jelentett, amellyel a ház la­kóit köszöntötték. A betlehemezés ma is élő, egyházi eredetű népi já­ték, amely Jézus születésé­nek történetét mutatja be. Szereplői általában pászto­roknak öltözve, házilag ké­szített jászollal járnak házról házra, énekekkel, tréfás pár­beszédekkel elevenítik fel a születés eseményeit. A pásztorjárás is hagyo­mányos karácsonyi játék volt: szereplői karácsony es­téjén járták a házakat, kifor­dított bundában, vállukon tarisznyával, kezükben pásztorbottal. Ők is éneket adtak elő, amiért adomá­nyokat vártak. Karácsony böjtjén, illetve néhány nappal előtte a kán­tortanító az iskolás gyere­kekkel minden családnak ostyát küldött. Az ostya fon­tos része volt a karácsonyi étkezésnek, sok helyen mézzel, fokhagymával együtt ették. István napjától, december 26-tól újév napjáig regősök járták a házakat. A regölés hagyománya tulajdonkép­pen köszöntő, bőségvarázs- íó, szerelmeseket összebo­ronáló, adománygyűjtő szo­kás volt. A borszentelés, azaz a bor megáldása december 27-éhez, Szent János napjá­hoz kötődő hagyomány volt. E napon a családok bort vit­tek a templomba, amelyet a pap megáldott. A hiedelem szerint a szentelt bornak má­gikus ereje volt, betegeket, állatokat gyógyítottak vele, valamint, hogy a bor ne ro­moljon, a szentelt borból ön­töttek a boroshordókba is. Zempléni-hegységben megbújó kis falu, Filkeháza betlehemes já­tékára. Egy alkalommal meglepetéssel olvastam a néprajzi szakirodalom­ban: „1998 karácsonyára ennek a játéknak a szö­vegét tanulták be és ad­ták elő a görög katolikus cserkészek a budapesti Rózsák terén lévő temp­lomban.” (Bartha Elek: Görög katolikus ünnepe­ink szokásvilága, Debre­cen 1999. 54. oldal). Ezeknek a karácsonyi játékoknak a szereplői angyalok és pásztorok, ugyanakkor van egy hajdúdorogi játék, mely kiegészül a három kirá­lyokkal is. A játék elma­radhatatlan kelléke a bet­lehem, mely a legtöbb esetben templom makett, sokszor a máriapócsi kéttornyú templomra ha­sonlít. Az ajtaja tárva, s látható belsejében a bet­lehemi jelenet vagy kar­tonból kifürészelt ala­kokkal, vagy csak egy beragasztott képpel. A betlehemet általában a pásztorok viszik, de előfordul, hogy az an­gyalok. A jelenetek elő­adásának megvan a ma­guk szertartásossága. A pásztorok között van egy „öreg”, aki már nagyot hall, meg nehézkes is, s vele a fiatalabbak tréfál­koznak. E játékok erede­te arra vezethető vissza, hogy egykor a falvakban december 24. délelőttjén a pásztorok sorba járták a házakat, köszöntötték a lakókat, s rendszerint a falubeli gyerekek vették át, s az éjféli karácsonyi istentisztelet előtt a templomban is bemutat­ták. Ilyenkor azonban a tréfás részeket általában kihagyták. Vannak általános jel­lemzői, szövegei e játé­koknak, de vannak egyes falvakra jellemző motí­vumok is. Például a filkeháziban a pásztorok­nak szláv nevük van: Fedor (= Teodor), Sztach (=' Sztaniszláv vagy Sztaniszló), Kuba (= Jakub vagy Jakab). Né­melyikben elhangzik a görög katolikus karácso­nyi köszöntés is: Krisztus születik! - Dicsőítsetek! Dr. Sasvári László „Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve...” A zon a szentséges éj­szakán Mennyei Atyánk elküldte szerete- tének legnagyobb aján­dékát, egyszülött Fiát ad­ta nekünk. A világ Meg­váltója kisgyermekként jött közénk. Oly mérték­ben vállalta magára em­beri sorsunkat, hogy vé­gigjárta földi életünk minden fázisát. A földre szállt Üdvözí­tő első köszöntői az egy­szerű, becsületes lelkű pásztorok voltak. A ma­guk természetességével fogadták az angyalok hiradását: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész nép­nek: Ma született az Üd­vözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és já­szolba fektetve...” (Lk 2, 10-12). És a mennyei seregek ajkán felhang­zott az Isten dicséretét zengő ének: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jó- akaratú embereknek”. Milyen más lenne a vi­lág, ha ennek az egysze­rű, de mélységesen ko­moly tartalmú néhány szónak a szellemében rendeznénk be életünket! Akkor megszűnne a vi­szálykodás, a rettegés, Is­ten szent békéje uralkod­na a földön, és a költő szavaival: „igazi boldog­ság szállna a világra”. A Szent Család áldott öröme kiárad mindany- nyiunk szívébe. Ők a sú­lyos megpróbáltatások között is mindenkor tel­jes bizalommal hagyat­koztak Isten gondviselő szeretetére. Betlehemi Kisded, add, hogy min­denkor abban a biztos tu­datban tegyük feladata­inkat, hogy életünk a Mennyei Atya kezében van. Szűcs Gizella Szent Erzsébet plébánia

Next

/
Oldalképek
Tartalom