Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2003-02-12 / 3. szám
2003/3. szám ____________OLVASÓI LEVELEK 11 o 0. Postaládánkból IS Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk észrevételeiket, javaslataikat, ötleteiket, írják meg nekünk kellemes és (remélhetőleg egyre ritkábban előforduló) kellemetlen élményeiket, örömüket és bánatukat. Várjuk leveleiket postacímünkön: 1052 Budapest, Váci utca 18. “Erzsébetváros szerkesztősége” illetve e-mailben, az erzsebetvaros@freemail.hu címen. Erzsébetváros szerkesztősége VálaszJevél A 2003/2. szám „Postaládájában” olvastam egy (joggal) keserű hangú olvasói levelet. Egy Rumbach Sebestyén utcai társasház több lakásában komoly felújításokat végeznek a lakástulajdonosok, miközben az épület „összeomlóban van”. Most egy tetőtér beépítésből kapható pénzből remélik a szükséges felújítások fedezetét, de „a közönyös irodakukacok lehetetlen szabályai” miatt nem biztos, hogy kapnak erre engedélyt. A majdnem egy oldalnyi levél néhány gondolatára szeretnék válaszolni. A felújításoknál a tulajdonosoknak kell dönteniük, hogy milyen forrásokból, mit tudnak elvállalni. Itt fontos szerepe van a közös képviselő szakértelmének. Tapasztalataim szerint sok jó közös képviselő van. Csak a tulajdonosok döntésétől függ, hogy leváltsák azt, akit rossznak tartanak. Az új közös képviselő megválasztása előtt meg kell nézni, hogy milyenek az ajánlkozók által kezelt házak. Erzsébetváros önkormányzatában tisztában vagyunk azzal, hogy a sok rossz állapotú házban a felújítási szükségletekhez kevés a tulajdonosok pénze. Ezért hoztuk létre hat éve a nagyon kedvező feltételű támogatást. Az elmúlt két évben két milliárd forint körüli volt a támogatott társasházi felújítás a kerületben. Meg kell jegyeznem, hogy a helyi forrás-lehetőségek felső határánál vagyunk. Azonban pályázatból a helybelin kívül a fővárosban többféle is létezik, akár a felújítás teljes összegére is. Ha a közös képviselőjük nem ismeri ezeket, szívesen segítünk ezek megismerésében, de ez meghaladja egy válaszlevél kereteit. A kifogásolt „szintterületi mutató” olyan előírás, ami kell, hogy egy város élhető legyen és nem a lakók bosszantására találták ki. Ismert az, hogy Magyarországon a mi kerületünkben a legnagyobb a népsűrűség. Gondolom, hogy senki sem szeretne Erzsébetvárosban a jelenleginél is zsúfoltabb körülmények között élni. A kormányrende- letben és a fővárosi rendeletben meghatározott szabályok - ilyen a szintterületi mutató is, - ezt biztosítják. Sajnos egy-egy háznál lehet, hogy emiatt nem tudnak tovább építkezni. Ami a levélben megjelent többi feltételt illeti: banki hitelek már elfogadható feltételekkel is vannak. Megbízható befektetőt az önkormányzat is keres tetőtér beépítéshez, de ezt csak az önkormányzati tulajdonú épületeknél teheti. A társasházakat a felújítási támogatás mellett műszaki - jogi - gazdasági tanácsadással is tudja segíteni. A közös képviseletet ellátó cégek vállalkozások, nincs felettük központi ellenőrzés. Szeretnénk a társasházi törvényben olyan módosítást, ami egy szakmai felügyelet kiépítését teszi lehetővé. Összegezve, az önkormányzat a maga anyagi-jogi lehetőségei között partnere a társasházaknak, de nem mindenható. Gergely József alpolgármester * * * Kutyagumi-kérdés Ahogy egyik olvasójuk is írta, „Erzsébetváros egyik legnagyobb gondja a kutyagumi”. Osztom a véleményét, és a problémára néhány ötlettel szeretnék reagálni. Habár nem vagyok benne biztos, hogy a megfelelő fórumot választom, azért remélem, hogy az ügyben illetékesekhez valamilyen módon eljutnak az ötleteim időben, még a nyári kánikula előtt, amikor a kutyaürülékek városszerte teijedő szaga elviselhetetlenné teszi az utcákon való sétálást. A boltokban a kutyaeledelek mellett kellene árusítani az ürülék felszedésére szolgáló nejlonzacskókat. Amennyiben ez már sok helyen megvalósult, és sikertelennek bizonyult, akkor esetleg a kutyaeledellel EGYÜTT kellene árusítani a zacskókat. (Mondjuk annyi zacskót mellékelni az eledel csomagolásához, ameny- nyire egy átlagos fogyasztású, átlagos méretű kutya után szükség lehet). Ezek után a többi már csak az emberek gondolkodás- módján és viselkedésén múlna. És bár tudjuk, hogy az nagyon lassan változik, azért néhány társadalmi célú reklámmal gyorsítani lehetne a folyamatot. Mindenesetre bizakodón tekintek a jövőbe, és remélem, hogy élmény - és nem borzalom - lesz nyáron ebben a gyönyörű kerületben sétálni! Üdvözlettel: Móricz Tamás Miért bonyolítjuk egymás életét? Azt gondolta az ember, hogy a rendszerváltás után szép sorban rendeződnek a dolgok. A jelek szerint mégse... Mint köztudott a VII. kerületi lakosok ingyen kapnak várakozási engedélyt, mindössze egy csekély összeget kell fizetni az adminisztrációs költségekre. Mint jogkövető állapol- gár 2002 decemberében bementem az önkormányzathoz, kiváltani az engedélyt. Hazaküldtek, jöjjek vissza január közepén. Január közepén visszamentem. Megsimogatták a buksi kis fejemet, megdicsértek, hogy milyen törvénytisztelő állampolgár vagyok, de hazaküldtek. Jöjjek január végén. Január végén ismét visszamentem. Vagy öt ven ember dühöngött a fagyban, sorszámokat lobogtatva. Meg sem kíséreltem bejutni... Majd februárban újra megpróbálom. Addig is gondolkodom, miért mennek így a dolgok. Az önkormányzatnál tudták, hogy december után jön a január. Ez a dolgok rendje. Vajon miért nem lehetett már decemberben szétosztani az engedélyeket? Vagy legalább január első heteiben. Miért kellett január utolsó néhány napján több ezer embert odacsődíteni? Tisztelettel: J. Péter (Cím a szerkesztőségben.) Felhívás kismamáknak, kispapáknak! A fenti statisztikáról jutott az eszünkbe egy régi olvasói kérés, amely megvalósítására idén lehetőségünk nyílik. Biztosan olvasóink közül is sokan emlékeznek olyan újságokra, főként vidéki lapokra, melyekben köszöntötték az újszülött gyermekeket, úgy publikálva, hogy „X”-nek és „Y”-nak „Z” nevű gyermeke született. Nos, mi szívesen segítünk „világgá kürtölni’’ a családok boldogságát, amennyiben levélben, vagy e-mailban eljuttatják hozzánk kérésüket. Címünk: 1052 Budapest, Váci utca 18. „Erzsébetváros szerkesztősége” - email: erzsebetvaros@freemail.hu