Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)

2003-11-12 / 21. szám

10 OLVASÓI LEVELEK 2003/21. szám Postaládánkból Veszélyesen vezetnek a motoros futárok.. Köszönet Ezúton szeretném meg­köszönni a Dob utca 47. szám alatti társasház tu­lajdonosai és lakói nevé­ben prof. Hahn György képviselő úrnak, hogy ke­retéből adott anyagi hoz­zájárulásával sikerül még a tél beállta előtt megcsináltatnunk az ut­cafront ereszalját. Hilmerné Mi szeretnénk ha az Erzsébetváros mindig a postalá­dába kerülne! A napokban véletlenül kezembe került - a min­dig is kedvenc lapom - az Erzsébetváros október 13-i száma. Ebben talál­koztam az olvasói leve­lek között A. E. írásával, aki tiltakozik az újság mindenkihez való eljut­tatásának legtermészete­sebb módja ellen. Még azt sem átallotta, hogy a lapterjesztőt ordítozás- sal és hazudozással vá­dolja, mert képes lenne az Önkormányzatra hi­vatkozással az ő postalá­dájába a banki értesítők, számlakivonatok, stb. mellé kéthetente még a kerületi újságot is be­dobni. Én viszont A. E. sirá­mával szemben éppen arról tennék említést, miért írtam a levelem elején, hogy a lap „ vélet­lenül” került a kezembe. Házunkban ugyanis az a helyzet, hogy tízegyné­hány évvel ezelőtt még minden lakó a postalá­dájába - illetve a föld­szinti, postaládával nem rendelkező lakók az ajta­jukon - bedobva kapták meg az újságot. Utána következett a kapunk kí­vüli, reklámanyagok gyűjtése céljából felsze­relt ládába való kézbesí­tés. Amikor ezt a kerületi képviselőnknek szóvá tettük, megígérte, hogy próbál segíteni. Annyit el is ért, hogy azóta már nem az utcai ládába do­bálják az újságot, hanem behozzák a házba. Itt azonban nem kerül a postaládákba, hanem a lépcsőházi feljáró legfel­ső fokára (ami már az udvar része) leteszik a földre. Onnan aztán fel­szedheti, aki arra jár. Egyéni problémám, hogy súlyos mozgáskorláto­zottságom miatt én a la­káshoz vagyok kötve, és nagyon ritkán fordul elő, hogy találkozom az ud­vari kövezetre lerakott újsággal. Remélem, egyszer majd megérjük, hogy ná­lunk is minden lakó újból „kézhez” fogja kapni az Erzsébetvárost. K. P. Már többször is tapasz­taltam, hogy a különböző futárszolgálatok motorosai életveszélyes manővereket hajtanak végre. A Király ut­cában, ahol áll a kocsisor jobbról-balról, gyors tem­póban előzgetnek, majd Vagy én, vagy ők... Én egy nagy ínyenc va­gyok, mindenféle nemzetek ételeit szívesen eszem, meg­főzöm, stb. De azt hiszem, hogy soha többé nem fogok pizzát meg ilyen olasz fi­nomságokat enni, mert megfeküdték a gyomromat amikor az úttest már nem elég, a járdát is igénybe ve­szik. Az a legveszélyesebb, amikor társra találnak, és versenyezni kezdenek. Ilyenkor másoknak kell ki­védeni mindazt, amit ők el­néznek. Biztos van közöttük a kifutófiók motorkái. Ezek az aprónak tűnő járművek olyan képtelen zajt bírnak csapni, hogy az egyébként is kritikán alul zajos Nefe­lejcs utcában már csak az utolsó csepp a pohárban. (...) Nem hiszem, hogy más­nak nem szúr szemet a sok, profi motoros, ezt nem vita­tom, és azt is tudom, hogy időre dolgoznak: több fuvar - több pénz. De a közleke­désbiztonság előbbre való, és az emberélet sem utolsó szempont! Vidovics Antal- és egyre több! - kifutófiú (vagy lány), de ha szemet nem is mindenestre fület biztosan sért. (...) Én szeret­nék a Nefelejcs utcában él­ni, de nem férünk el egymás mellett... vagy a pizza­futárok, vagy én, de valaki­nek mennie kell... Wolfgang Győző A motoros futárok ma már hozzá tartoznak a fővárosi utcaképhez. Gyorsan és sokszor ijesztően manőverező fiatalokat kétféleképpen ítélik meg az emberek: aki ételt ren­del, az sürgetné őket, aki mellett autóznak, az szentségei miattuk... Nincs aki igazsá­got tegyen... (Képünk illusztráció) z utca h an ui a Erzsébetvárosi Kulturális Napok: Ön részt vesz a rendezvényeken? Kertész István, zenetanár:- Ha időm engedi, szívesen látogatom a kü­lönféle kulturá­lis programokat. Hivatásomnál fogva a zenei produkciók ér­dekelnek legin­kább, legyen az komoly- vagy könnyűzene. Bár úgy gondolom utánpótlásból nincs hiány, na­gyon sok fiatal tehetség van, mégis kiváltképp örülök, ha ifjú talentumot vélek felfedezni egy-egy koncert kapcsán. Dalmát Nóra, egyetemista:- Nemrég fedeztem fel a közel­múltban nyílt Spinoza-házat. Rendezvényei­ken, programjai­kon csaknem minden művé­szeti ág képvisel­teti magát, így bárki találhat ér­deklődésének megfelelőt. Az in­gyenes déli koncertek megvalósí­tását nagyon jó ötletnek találom, bár az ebédidő sokszor túl kevés ahhoz, hogy az ember étkezzen, és koncertet is hallgasson. Jalek Anna:- Nem vagyok erzsébetvárosi, így nem isme­rem ezeket a programokat, de lakóhelyemen is szoktak lenni helyi kulturális rendezvények, amelyek között találok számom­ra megfelelőt. Az ilyen progra­mok általában ingyenesen láto- gathatóak, ami azért is fontos, mert a vékonyabb pénztárcájú­ak is eljuthatnak ezekre a kultu­rális eseményekre. Bata Istvánná, közalkalmazott:- Leginkább egy-egy színházi S előadásért moz­dulok ki otthon­ról, de ha emléke­zetem nem csal az ERNA progra­mok között nincs most ilyen. Pedig szerintem máso­kat is érdekelne. Mindemellett biztos vagyok ab­ban, hogy szükség van ilyen kerü­leti kulturális megmozdulásokra: helyben vannak, többségében in­gyenesek és elég széleskörű ér­deklődésre tarthatnak számot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom