Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2003-01-27 / 2. szám
2003/2. szám HEI YTÖKTRNFT - AZ UTCA HANGJA 13 Rilínyí Péter helytörténeti rovata Rippl-Rónai első gyűjteményes kiállítása a Royal Hotelben A modem magyar festőművészeinek, a poszt impresszionizmus legkiemelkedőbb vezéralakjának Rippl-Rónai Józsefnek a képei igen magas árat érnek el az utóbbi években a Kieselbach Galéria 2002. évi téli aukcióján a Rippl-Rónai; „Piknik a Róma-villa kertjében” című „kukoricás” stílusban, 1914-1915 között festett olajképe 15 millió forinton indult és 42 millió forintért kelt el. A mesternek szép számmal voltak követői és hamisítói is, ezért csak biztos dokumentációkkal rendelkező képeire licitáltak a müértők. Rippl-Rónai József 1861. május 23-án született Kaposváron. Münchenben tanult festészetet, majd 1887-ben ösztöndíjjal Párizsba ment, két évig Munkácsy Mihály tanítványa volt. Tagja lett a francia modem művészek 1888-ban megalakult Nabis (héberül prófétát, megvilágosodottat jelent) csoportjának. Első budapesti bemutatkozó kamara kiállítására 1896. szeptember 28. - október 5. között Sima Ferenc országgyűlési képviselő József körút 48. szám alatti lakásában került sor. A kiállítás lezajlása után visszatért a franciaországi Banyulsbe. A Budapesten maradt képeivel kapcsolatos vásárlási ügyeket festő barátja, a Nemzeti Szalon tagja, Szikszay Ferenc intézte. 1900-ban jött újból Budapestre, decemberben az első magyarországi nagyszabású kiállítását az Erzsébet körúti Royal Hotelben rendezte, ahol 203 festményét mutatták be. Képeit fanyalgó hangok, a meg nem értés közönye fogadta, a kritikusok dekan- densnek ítélték, nem értették meg a képvilágát. Kiállítása anyagi értelemben sem hozott remélt sikert. Rövid külföldi utak után úgy döntött, hogy szülővárosában telepedik le, 1902 márciusában házat vásárolt Kaposváron, hosszú párizsi együttlét után társát Lazarette Baudriont magával hozta és feleségül vette. A Könyves Kálmán mü- kiadó Nagymező utcai helyiségében 1906-ban rendezett kiállítása már sikeres volt, az új franciás stílust teremtő mesternek minden képe elkelt. Műteremlakást bérelt a fővárosban, 1908-ban pedig a Kaposvár melletti Róma-vil- lát vásárolta meg, itt bontakozott ki művészetének az új szakasza, itt festette az úgynevezett „Kukoricás” képeit, élénkszínü festékpöttyökkel. Vásznain sorra jelentek meg a jellegzetes kisvárosi pipás, kártyázó alakok. Részt vett az első világháborúban, 1917-ben a Szarajevóban állomásozó 15. hadtest főhadiszállásán találkozott Kokoschka festőművésszel. A harctereken rajzolt katonaportréit az Ernst Múzeumban állították ki. Gyermekük nem volt, felségével Lazarineval fogadott gyermeküket Anellát, elhalt sógornőjének kislányát együtt nevelték fel, számos képén szerepelnek. Művészi pályájának utolsó periódusában posztszecessziós pasztellképeket készített. Élete végén Zorka barátnőjéről negyven képet festett. Hatvanhat éves korában, 1927. november 25-én hunyt el Kaposváron. Az utca hangja • • Önnek, mi a véleménye az emberi klónozásról? B.J.: - Úgy érzem, - főként a koromnál fogva -, hogy engem már nem érint ez a téma. Értem ez alatt, hogy egy ilyen tudományos kutatás hosszú évtizedekig is eltarthat, és még akkor sem biztos, hogy eredménye születik. Az emberi klónozás lehetősége, illetve az, hogy egyáltalán vannak, akik ilyesmivel foglalkoznak, nem lelkesít túlságosan. Megjegyzem, már most is sokat beszélnek erről, én is sokat hallottam a témáról, de úgy tudom kézzel fogható bizonyítékokat még senki nem mutatott. Számomra kissé ijesztő, hogy mi lesz ennek az eredménye. Véleményem szerint a természetes dolgokat kell elfogadni, amit a jó Isten megad, amit megteremtett, abba nem kell erőszakkal beavatkozni. Péterfalvi Ádám, tanuló: - Elítélem, és nem hogy vannak, akik azt állítják, hogy már több, klónozott baba is született. Nem tudhatom mi az igazság, de őszintén szólva, hiszem is meg nem is. Több kérdést is felvethet az emberi klónozás lehetősége. Egy neves, magyar tudós véleményét olvastam, aki e témával kapcsolatos aggályai között említette: ha egy idősebb ember sejtjeit kapja meg a donor, gyorsabb lehet az öregedési folyamat, mivel nem tennészetes úton jött létre a magzat. Egyébként valószínű, hogy a humán klónozás esetleges veszélyeit, csak hosszú évek múlva tudhatjuk meg. Burai Viktória: - A magam réS széről nem tartom töl, és gondolom, dés: hová vezethet mindez? Úgy gondolom az emberiség így is nagyon sokszor „beleszólt” a természet rendjébe, ami nem minden esetben járt következmények nélkül. Nem szeretek „nagy” szavakat használni, de szerintem, ami már a miénk, arra vigyázni kell, és meg kell becsülni, és nem hiszem, hogy mindenen változtatni kellene. Kivéve persze, ha a változtatásnak érthető és sokak által elfogadott okai vannak, így például a mesterséges megtermékenyítés sokakat segíthet egy rég várt gyermekhez. Azonban ez nem teljes másolást jelent. Szilágyi Péter: - Nincs problémám azzal, ha embereket kiónoznak, de biztos vannak, akik tartanak a következményeitől, esetleg veszélyt látnak benne. Nem hinném, hogy egy Hitlert, vagy akár bűnözőket akarnának sokszorosítani. Miért ne lehetne például kiváló tudósokat „másolni” ilyen módon? Egy ilyen tudományos kísérlet eredményeit lehet jó és értékes célokra is felhasználni. Az idő úgy is „választ” ad a kétkedésekre, kiderül majd, hogy negatív, vagy pozitív következményei lesznek-e az emberi klónozásnak. Ha, tegyük fel sorozatban „készülnének” emberek, ami egyébként elképzelhetetlen számomra, az idő alatt míg felnőnek, sok minden megváltozhat. Még jó irányba is.
