Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2003-07-11 / 13. szám
2003/13. szám KITEKINTŐ 7 Leépítés, átszervezés, védelmi erőforrás felülvizsgálat a honvédelem berkein belül? „Akiket megcsapott az egzisztenciális veszély szele” Folytatás az előző lapszámból Fiiló Pál Erzsébetváros országgyűlési képviselője, a parlament foglalkoztatási bizottságának alel- nöke beszélget Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel.- Több forrásból is érkeznek hozzám a visszajelzések, amiből kiderül, sok esetben nem egyet gondol a katonai felsőbb vezetés és a katonaember a létszámcsökkentés kapcsán.- Látszik ki az, akit valószínűleg megcsapott az egzisztenciális veszély. Tudjuk, vannak, akik úgy érzik, hogy biztonságban vannak, - akik hallgatnak -, és vannak, akik egy vélt-valós fenyegetettség, esetleg az elöljárója gyanítható bosszúja miatt, nem mernek beszélni. Egy ilyen hierarchikus szervezet esetében, mint a mienk, előfordulhat bármelyik eset.- Egy katona nem kerülheti ki saját elöljáróját, jogorvoslati lehetősége csak akkor van, ha már kialakult az az állapot, melyből a munkaügyi perek adódnak - A minisztérium vezetése, ez esetben a miniszter nem tud gyámságot vállalni a teljes apparátus tevékenysége fölött. Viszont a politikai döntéshozatal, a döntéshozatal előkészítése, indoklása, szakmai alapú megközelítése okán biztos vagyok benne, hogy helyesen cselekszünk. Jogos felvetés, hogy van szolgálati út, melyet be kell tartani. De a probléma lényegét ne kerüljük ki. A probléma lényege az, hogy egymilliárd kétszázmillió dollárt költünk védelemre. A románok kevesebbet, az ukránok fele ennyit, a lengyelek közel ennyit költenek mint mi. Azért mondtam ezt a három országot, fiiért mind a három ország az utóbbi időben jóval erősebb, jóval markánsabb védelmi képességet tudott felmutatni mint mi. Legfontosabb feladatunk tehát, hogy egy fi„Egy speciális munkahely, speciálisan felkészített, ha kell kiképzett embereiről beszélünk. A kérdés csak annyi: Miért kerülhet ma Magyarországon olyan helyzetbe egy orvos, egy tűzoltó, egy rendőr, egy pedagógus, egy katona, hogy rengeteg tanulás, a diploma megszerzése a diplomás kezdő fizetés “elviselése” mellett, 5-10-15 vagy akár 30 éves speciális körülmények között végzett munkaviszony után oda kelljen állnia a családja elé és az kell mondani: Én nem ezt a lovat akartam...” Fiiló Pál Erzsébetváros országgyűlési képviselője, a Parlament foglalkoztatási bizottságának alelnöke Nyár a Lánchídon N yár a Lánchídon címmel ingyenes rendezvénysorozat indult útjára a fővárosban. Az idén első alkalommal megrendezésre kerülő program keretében június 5-től augusztus 17- éig minden szombaton reggel 8-tól vasárnap 18 óráig lezáiják a gépjárműforgalom elől a Lánchidat, és átadják a „gyalogosok” számára. A hétvégéken színes műsorkínálattal, kávéházzal, teázóval, különleges zenei programokkal, fúvószenekari koncertekkel, har- monikásokkal, jazz együttesekkel, képzőművészeti kiállításokkal, zenés irodalmi kávéházzal, fagylaltozóval, valamint korabeli hangulatot idéző látványosságokkal váqák a hazai és külföldi érdeklődőket, fiatalokat és idősebbeket egyaránt Részletes program és fotó: www.budapestinfo.hu. „Olyan ember kell a változtatáshoz, akinek nem kell a belső érdekharcoktól félnie, nem függ azoktól, aki tulajdonképpen egy belső szemlélődőként csinálhatja ezt az egészet, úgy, hogy a felelősség az övé. Én most ezt a szerepet vállalom fel. És ha megkérdezed, hogy mit szeretnék, akkor azt mondom: Egy jó hadsereget, egy olyan hadsereget, amelyre mindenki büszke lehet.” nanszírozható, de mégis konkrét katonai képességekkel rendelkező szervezetet hozzunk létre. Belső szervezeti struktúránk mindig nehezen fogja megélni ha hatáskör, létszám, esetleg forráscsökkenéssel kell szembenézni, mindig nehezen fogja megélni azt, hogy neki volt, vélt, valós, szerzett, vagy kapott jogosítványai vesznek el. Am, ha a társadalom képtelen finanszírozni ezt a struktúrát, ha nem működik, ha nem hatékony, akkor nem szabad fenntartani- Tehát elfogadjuk, hogy ,, veszteségek ” lehetnek...- A jelen szituációban nem tudom leellenőrizni egyenként, hogy most valóban a legalkalmatlanabbat küldték-e el, vagy a szervezet kárára válik az elbocsátás. Én azt követelem meg, azt adom parancsba, hogy az elvégzett munka hatékonysága, a felkészültség legyen az irányadó a döntésnél. Innentől a hatáskörrel rendelkező konkrét vezető illetékességi körébe tartozik egy egy ember munkájának megítélése. Nyilvánvalóan a politikai felelősség az enyém, főleg, ha történnek olyan hibák melyek eredményeként a hasznos munkatárs kikerül a rendszerből, közben egyébként mások, a belső kapcsolataik révén itt maradnak. Hidd el, rövid időn belül rá fogok jönni, hogy nem érkezik az a teljesítmény, amelyet eddig megkaptam, és ez után következik, hogy megtaláljam a módját, hogy azt a vezetőt, azokat a vezetőket, akik különböző osztályok, főosztályok élén ülnek, eltávolít- sam. Momentán ennyit tudok tenni. A magyar honvédségben dolgozó katonák jelentős része felkészült feladatára, ám bizonyosan sokan „maradnak” a rendszerben a szigorúbb szűrésig. A magyar katona jogállása ebben a pillanatban törvényileg nagyon nagyon szigorúan szabályozott. Ma katonától megválni, lehetetlen, hacsak nem nagyon nagyon komoly átszervezéssel indokolható. Számomra az lesz majd az igazi elégtétel, ha két-három év múlva be tudom bizonyítani, hogy ebben a szervezetben olyan folyamatok indultak el, melyek a katonákat, a teljesítményt védik és az ország presztízsét szolgálják. A BESZÉLGETÉST LEJEGYEZTE: Sári Judit Vállalkozók figyelmébe! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a vállalkozások munkahelyi kockázat értékelésének és kezelésének kötelezettségét a hatóságok 2003. júliusától szigorúan ellenőrzik. Ahol a kockázatértékelés és egyéb dokumentációk nem állnak rendelkezésre, ott az ellenőrző szervek szankcionális jogosítvánnyal rendelkeznek. Fentieknek megfelelő intézkedésüket javasoljuk! Bodzsár Frigyesné a BKIK VII. kerületi tagcsoportjának elnöke Juhász Ferenc honvédelmi miniszter
