Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2003-05-26 / 10. szám
2003/10. szám N émet származású kereskedő családjában 1805. szeptember 24-én született August Schoepf. Gimnáziumot és bölcseletet a soproni líceumban, majd Bécsben végezte. Bécsben beiratkozott az orvosi karra, de azonnal összeszólalkozott egyik tanárával, ezért Prágában folytatta tanulmányait, a következő esztendőben Páduában tanult, 1832-ben Páviában orvos- és sebészdoktori képesítést szerzett. Két évig Bécsben gyakorló orvos, 1834-ben Pestre jött. Orvosi rendszerek gyógymódok s némely rokontárgyakról című munkája 1835-ben jelent meg Pesten, elismerésként a Magyar Tudós Társaság levelező tagjának választották. HELYTÖRTÉNET A gyermekgyógyászat múltja A Landstrasse (mai Károly körút) és a Tabak Gasse (mai Dohány u.) sarkán 1836-ban Pesti Or- thopaedia Privát- Intézetét nyitotta meg. Ez volt az első hazai gyer- mekgyógy- ászati intézmény. A kórházakban mirigykórt és el- görbüléseket gyógyította Schoepf. 1836-ban Schoepf Ágost az orvostörténet tan tárgyában Pesten magántanári képesítést kapott. Jankovich Antal az intézetről többek között a következőket írta: „a jól berendezett kórház a legszebb reményekre jogosít... egészséges helyen fekszik, nagy kerttel...” Az intézményben szakorvosok gyógyították főleg a szegény népréteg beteg gyermekeit. A szép remények hamar szétfoszlot- tak, az intézet csak rövid ideig működött a mai Erzsébetváros területén. Az 1838. évi nagy pesti árvíz az épületet romba döntötte. A természeti csapás Schoepfet nem törte le, Örményi Ferenc koronaőr támogatásával a volt intézethez közel, a józsefvárosi Ötpacsirta utca 6. szám alatti serfoző-céh bérházának emeletén nyitotta meg az „Armen-Kinder Spital”-t. Itt tíz szobában gyógyították a gyermekeket. A haladó szellemű orvos hozta be hazánkba az akkori sebészet új módszereit, többek között a kancsalság műtéti megoldását, a bőrön át végzett izom- és ínátmetszéseket. Schoepf írta az első gyermek- gyógyászati tankönyvet. 1844-től gyermekgyógyászati előadásokat tartott a pesti egyetemen. 1842- ben kiadta a Magyar Orvosi és Természettudományi Évkönyvet, majd 1844-ben is megjelentette. Theo Tschuy: Becsület és bátorság. 21 1842-ben Mellbetegségek_ biztosabb megismerése és gyógyítása című munkáját és 1844-ben az Őszinte nyilatkozat a kancsal szem s taggörbülések gyökeres gyógymütétek valódi becse körül című müvét adták ki Pesten. Tevékenyen vett részt a szabadságharcban, nevét Merei Ágostonra magyarosította. S choepf Merei Ágoston a világosi fegyverletétel után török földre menekült, majd Angliában, Manchesterben telepedett le. Folytatta gyermekorvosi praxisát, előadásokat tartott, tanulmányokat írt angol nyelven. 1858. március 12-én hunyt el Manchesterben. A magyar orvostörténet őrzi az emlékét. Carl Lutz és a budapesti zsidók Erzsébetvárosban, a Dob utca elején található emlékmű Szabó Tamás műve. Elesett nőalakot ábrázol (képünkön), de felirata szerint Carl Lutz embermentő tevékenységének állít emléket Emlékezetünk hiányosságán segít Theo Tschuy végre magyarul is megjelent könyve, amelynek nemcsak - a sajnos egyre fogyatkozó számú - túlélők, hanem a kor és az adott történelmi helyzet iránt érdeklődő közönség is örömmel fogadhat C arl Lutz kis svájci faluban született, özvegy édesanyja nevelte mélyen vallásos szellemben, anyagi nehézségek között. Kereskedelmi tanulmányai után az USA- ba utazott, ahol néhány év fizikai munka után teológiai, majd bölcsésztanulmányokat folytatott, majd a svájci diplomácia szolgálatába lépett. 1934-ben a palesztinai konzulátusra helyezték, az ott töltött évek gyökeresen megváltoztatták a zsidókkal szembeni nézeteit, amelyek addig nem voltak mentesek bizonyos előítéletektől. A háború kitörésekor ő kapja feladatul az eltávozott német követség ügyeit, a német érdekek diplomáciai képviseletét, munkája során jó kapcsolatokat szerez a német hivatalokban, ennek pedig hasznát veszi későbbi tevékenységénél, Budapesten. Kapcsolatba kerül Krausz Miklóssal, a Jewish Agency képviselőjével, és az általa felállított Palesztina Hivatallal, amely a kivándorlást intézi. Sokat segít, főleg a gyermekek kijuttatásában. Lutz mentőakcióinak legjellegzetesebb formája az úgynevezett palesztinai bevándorlási igazolványokra épülő transzportlisták, mintát jelentettek később más követségek számára is. 1942-43-as években főleg hajón a Dunán és a Fekete-tengeren sikerült a cionista szervezetekkel együttműködve több ezer zsidót az „ellenséges” brit területre irányítani. A Hitleri megszállás idején, Lutz közreműködik a „Kasztnervonat” - megszervezésében, de kiterjedt kapcsolatai ellenére nem tudja megakadályozni a nagy többség deportálását. Eljön 1944. október 15., a nyilas hatalomátvétel. Egymást követik a megmaradt budapesti zsidóság elleni atrocitások. Sokan külföldi védelmet próbálnak szerezni, szerencsére akadnak diplomaták, akik nem tagadják meg a segítséget bajbajutott embertársaiktól. Perlasca spanyol, Rótta vatikáni, Wallenberg svéd ügyvivő mellett felsorakozik Lutz a svájciak részéről, szinte vetélkedve a nemes tevékenységben. Idegen Érdekeket Képviselő Osztály foglalta el a Szabadság téri volt amerikai követség épületét és ezt a szervet Lutz teljesen az üldözött zsidók mentése szolgálatába állította. Nevéhez fűződik a Vadász utcai „üvegház” oltalmazása is, ahol nemcsak 3000 zsidó talált menedéket, de cionista igazolványgyár és ellenállási központ is működött. A könyv közöl egy statisztikát az életben maradt budapesti zsidókról, amelyből kitűnik, hogy a megmentett 124 ezerből 46.500 személyesen neki köszönheti életét. Theo Tschuy könyve monografikus alapossággal tárgyalja Carl Lutz életét és tetteit, terjedelmes függeléke jegyzetekkel és névmutatóval segíti a tárgyban elmélyedni akaró olvasókat, akiknek száma remélhetőleg méltó lesz a könyvhöz és témájához. Róbert Péter
