Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2003-05-13 / 9. szám
Budapesti Román Ortodox Egyházközség „Halottak húsvétja” - Gozsdu Manó emléknap 2003/9. szám ___________________________HITÉLET___________________________19 Az Erzsébetvárosi Román Kisebbségi Önkormányzat fennállása óta minden esztendőben megrendezi, a Budapesti Román Ortodox Egyházközséggel együttműködve a „Gozsdu Manó emléknapot”, a görögkeleti húsvétot követő első vasárnapon, Szent Tamás apostol vasárnapján. Ez a nap az ortodox hagyomány szerint a „halottak húsvétja” is, amikor Jézus Krisztus feltámadásának fényében megemlékeznek halottaikról és imádkoznak lelkűk üdvéért. A budapesti románok közössége ezen a napon szokott megemlékezni Emanuil Gojduról (Gozsdu Manó), a neves magyarországi, macedo-román származású ügyvédről, politikusról és kulturális mecénásról, a Gozsdu-alapítvány létrehozójáról - tájékoztatott Magyar Marius püspöki vikárius.- Az egyházközség Holló utcai kápolnájában tartott ünnepi, a Magyarországi Román Ortodox Egyház püspöke (Sofronie püspök úr) által celebrált istentiszteletét egy gyászszertartás követte, amely keretében megemlékeztünk Gozsdu Manóról, az egyházközséghez kötődő nagyjainkról és valamennyi elhunyt szeretteinkről. A gyászszertartást a kápolna előterében tartandó szeretetlakoma követte. Ezután a Kerepesi úti temetőben felkerestük Gozsdu Manó és családjának síremlékét, rövid ima és beszéd után a koszorúk elhelyezése következett. Emanuil Gojdu (Gozsdu Manó, 1802-1870) Nagyváradon született, majd szülővárosában, Pozsonyban és Budapesten végzett tanulmányai után Budapest egyik legsikeresebb ügyvédje, országgyűlési képviselője, később pedig legfőbb ítélőszéki bírója lett. Tekintélyes vagyonát vég- rendeletileg alapítványára hagyta, amely a román egyház védnöksége alatt állt, és a keleti ortodox vallású, román nemzetiségű, erdélyi és magyarországi ifjúság neveltetését támogatta ösztöndíjakkal. Gozsdu Manó román nemzetiségű létére magyarnak is vallotta magát, és ő volt az első, aki a pesti és a budai tanácsnokhoz magyar nyelvű keresetlevelet adott be. Az ő nevéhez fűződik a pesti görögkeleti román egyház könyveinek magyar kiadása is. A magyarul és románul egyaránt értekezéseket író Gozsdu a magyarországi román irodalom nagy pártfogója volt. Az alapítvány tényleges, Gozsdu végrendelete által is szabályozott tevékenysége 1870 és 1920 közé esik. A 19. és a 20. század fordulóján az alapítvány építette a mai is álló Gozsdu-udvart. Az első világháború és azt lezáró békeszerződés következtében kezdődött az alapítvány és vagyona sorsának hányattatása. A Budapesti Román Ortodox Egyházközség a XIX. század végén, miután elveszítette első istentiszteleti helyét, a ma a Petőfi téren található görög - macedo-román templomot, a Gozsdualapítványtól megkapta a Holló utca 8. alatt található épületet, istentiszteleti és más egyházi célokra. Az 1952-ben államosított épületet 1993-ban kapta vissza az egyház, felújítását 1998- ban kezdte el. A különböző forrásokból kapott támogatásokból sikerült az épület tetőszerkezetét kicserélni, előkészíteni az épületet a teljes felújításra. 2002-ben Románia 14 millió forintos támogatása mellett a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal intervenciós keretéből 6 millió forintot kaptak. A drog és a Tóra A kábítószer használata a zsidóság szemszögéből A Kendermag Egyesület demonstrációja kapcsán, a közvélemény és a sajtó sokat foglalkozik a könnyű drogok legalizálásának kérdésével. A Chábád Lubavics - Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, május 9-11. között immár hatodszor tartotta meg a Pilisi Szeminárium a Pesti Jesivával rendezvényt A programon külön előadások foglalkoztak e témával, az alábbiakban részleteket közlünk Köves Slomó rabbi és Oberländer Báruch a Chábád Ljubavics Egyesület vezetőjének e témában tartott előadásaiból. A drog kérdésével először a huszadik század egyik legkiemelkedőbb törvénymagyarázója, Moshe Feinstein rabbi foglalkozott (Igrot Mose, Jore Déá 3:35.) 1973-ban. Ő egyértelműen megtiltja, és a Tóra szemszögéből elvetendőnek ítéli mindenféle kábítószer használatát. Érveléséhez hozzáfűzi, hogy mindenesetre egészen addig, míg a polgári törvények tiltják a drogok használatát, ez nem is lehet gyakorlati kérdés, hiszen „az állam törvénye, törvény” mindenképpen - mondja a Talmud. A könnyű drogok A könnyű drogok, használatát más okból nem fogadja el a zsidó jog. Habár a legtöbb mai vizsgálat szerint a könnyű drogok nincsenek romboló hatással az emberi testre, mégis van egy olyan tulajdonságuk, amely miatt használatuk ellentmond a Tóra szellemének. Ez pedig az az öntudaton kissé kívül álló állapot, melyet használatuk minden esetben okoz. A zsidóság szemszögéből az a helyes életvitel, amikor az ember tiszta fejjel felelősségének tudatában, végzi dolgát ezen a földön, szolgálja Istent, és próbál egy jobb világot, családot, társadalmat és környezetet teremteni. A kemény drogok A különböző kábító anyagok, két csoportra oszthatók: az emberi egészségre egyértelműen káros kemény drogokra, ilyen például a heroin, az LSD, az ópium vagy a crack, és a - közvetlenül - kevésbé káros könnyű drogokra, mint például a marihuána vagy a hasis. A zsidó jogban is természetesen eltérő elbírálás alá esik e két kategória. A kemény drogok, melyek közvetlenül is károsítják az ember egészségét, ugyanaz alá a tilalom alá esnek, mint minden más egészséget károsító anyag használata. Mivel az emberi test nem magának az embernek a tulajdona, hanem „a Szent, áldott legyen, tulajdona az” (Maimonidész, Misne Torá: A gyilkosság és az élet védelmének szabályai 1:4.), ezért nincs jogunk testünkben bármely módon kárt tenni, életünket veszélyeztetni, vagy egészségünknek ártani. Más megítélés alá esik természetesen a drogok, például ópium használata gyógyítási céllal, orvosi felügyelet alatt.
