Erzsébetváros, 2002 (10-11. évfolyam, 1-24. szám)

2002-11-27 / 22. szám

2002/22. szám ÖNKORMÁNYZAT 3 Ünnepi testületi ülés Erzsébetváros új díszpolgárai (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepi testületi ülésre november 19-én 16 órakor az önkormány­zat dísztermében került sor. Hunvald György polgármester, a testületi üléseken szokott szabá­lyok szerint megnyitotta az ülést, és a képviselők elfogadták az ünnepi ülés napirendjét. A mű­sor ünnepi hangulatához nagyban hozzájárult az Áléra kamarakórus szín­vonalas előadása, mely­ben hallhatóak voltak az alábbi művek: Ano­nyme: Tourdion, John Farmer: Fair Phyllis, Josquin Desprez: El gril- lo, Johannes Brahms: 0 süsser Mai, Johannes Brahms: Der buckluchte Fiedler, valamint Kurtág György: Klárisok. A ka­marakórust vezényelte Antal Laura karnagy. Kölcsey Ferenc Vanita- tum Vanitas (Ars poeti­ca) című müvét Zubor- nyák Zoltán színművész tolmácsolta. A polgármester ünnepi beszédében elhangzott, hogy minden évben több javaslat érkezik, és egyre nehezebb feladata van az elbíráló ad hoc bizott­ságnak és a testületnek, amikor dönteniük kell.- Erzsébetváros lakói között, közöttünk, na­gyon sokan élnek akik érdemesek erre a kitün­tető címre. Rendeletünk lehetőséget nyújt arra, hogy embereket tüntes­sünk ki, kiemelkedő munkásságot díjazzunk, életművet értékeljünk, és mi élünk az adott le­hetőséggel - mondta Hunvald György.- Erzsébetváros lakói, civil szervezeteink, ön- kormányzatunk büszke arra, hogy olyan embe­rek élnek, éltek itt, akik a kerület lakóiért, itt szerzett tapasztalatok alapján dolgoztak, dol­goznak ma is. Az elismerés szemé­lyes jellegű, ám azt hi­szem, kicsit mi, kívülál­lók is büszkének érezhet­jük magunkat. A mi la­kótársunk, a mi szomszé­dunk az, aki tevékenysé­gével, munkájával, írása­ival, müveivel Erzsébet­város nevét örökíti meg egy nagy és örök em­lékkönyvben és szom­szédként, barátként, Er­Fehér Klára posztumusz Díszpolgári címét, férje, Nemes László vette át zsébetvárosi lakosként a sajátomnak is érzem a kitüntetést. Ilyenkor to­vább erősödik bennem az érzés, hogy erzsébet­városinak lenni jó, és hogy gyarapodunk, fejlő­dünk, egyre ismertebbek leszünk, az nekünk kö­szönhető. Díszpolgárnak lenni kitüntetés, ám erzsébet­városiként Erzsébetváros díszpolgárának lenni azt hiszem ennél sokkal Dr. Nagy László N agy László, aki idén ünnepelte 75. szüle­tésnapját, kiváló műkor­csolyázó, edző és sportor­vos. 1927. augusztus 13- án Szombathelyen szüle­tett, évtizedek óta Erzsébetvá­ros lakója. Marianna ne­vű húgával a M É M O S Z , majd a Csepeli Vasas tagjaként 1950-1952 és 1954-58 között nyolcszor volt a páros mükorcso- lyázás országos bajnoka. Az 1952-esésaz 1956-os téli olimpián harmadik helyet szereztek. Az 1950, 1953 és 1955-ös Világbajnokságon szintén bronzérmesek. Az 1950- es és 1955-ös Európa Bajnokságon arany, 1949-ben, 1953-ban, 1956-ban és 1957-ben ezüst, 1952-ben pedig bronzérmet nyer­tek. Tanítványai vol­tak Almássy Zsu­zsa és Csordás Mária magyar bajnokok. 1957-től 1987-ig dolgozott a Sportkórházban, eleinte, mint szakorvos, majd, mint vezető főorvos. 1987-től az MLSZ orvo­sa. Nagy László kezdemé­nyezésével és irányításá­val állították fel Magya­rországon a Dopping La­boratóriumot. A sport te­rén elért eredményeiért és lokálpatriotizmusáért ré­szesült a kitüntetésben. több. Egy majd’ 90 ezres kerület szeretetét, meg­becsülését, tiszteletét, barátságát nyújtjuk át. Hagyományainkat, múl­tunkat és jövőnket tesz- szük ilyenkor azoknak a kezébe, akiket díszpolgá­runkká választunk. Az elismerés egy személy­nek szól, de az ember ál­tal képviselt közösség, maga Erzsébetváros áll mögötte. Az ünnepi beszéd vé­gén a polgármester külön köszöntötte a díjazotta­kat, dr. Nagy Lászlót, és az elhunyt írónő, Fehér Klára férjét, Nemes Lászlót, majd gondolata­it a következő mondattal zárta: ...mintegy befeje­zésként, most valójában egy köszönömöt illik mondanom nekik. Sze­retném tehát megköszön­ni új díszpolgárainknak azt, amit értünk, erzsé­betvárosiakért tettek, ... szeretném megköszönni nekik, hogy Erzsébetvá­rost választották ...” Az ünnepi program következő részében De­meter Tamás alpolgár­mester méltatta a díja­zottak életútját, majd hang és videofelvétel se­gítségével az ünnepség résztvevői meghallgat­hatták Fehér Klára gon­dolatait, és megtekint­hették Nagy László éle­tének néhány nevezete­sebb pillanatát. Fehér Klára A 2002. évi Díszpolgári cím posztumusz díjazott­ja Fehér Klára, 1922. má­jus 21-én született Újpes­ten. 1940-ben kereske­delmi középiskolában érettségizett, 1945-48 kö­zött a Közgazdaságtudo­mányi Egyetemre járt. Egyetemi tanulmányai mellett a Szabad Nép munkatársa volt. 1957-től ‘59-ig a Magyar Nemzet tárcaírója, 1979-től sza­badfoglalkozású író. Ri­portokkal, színdarabok­kal, regényekkel kezdte pályáját, majd regényes útleírásokat és humo­reszkeket írt. Regényeiben a háború után induló fiatal értelmi­ség sorsával, a „kisembe­rek” mindennapi életével foglalkozott. írásait az át­lagember problémái iránti fogékonysága, megbo­csátó humora, mély em­berismerete teszik nép­szerűvé. Munkásságáért 1950-ben József Attila dí­jat, 1986-ban Bölöni díjat, 1992-ben pedig MSZOSZ kulturális díjat kapott. 1996. szeptember 11-én halt meg. írói munkásságáért vala­mint lokálpatriotizmusért részesült e kitüntetésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom