Erzsébetváros, 2002 (10-11. évfolyam, 1-24. szám)

2002-04-17 / 7. szám

2002/7. szám HELYTÖRTÉNET - KULTÚRA 15 PILINYI PETER HELYTÖRTENETI ROVATA Egy író a „New Yorkból” SZÉF* ERNŐ Hajdúszoboszlón 1884. júni­us 30-án született. Költőként in­dult pályáján, tizennyolc éves korában jelent meg első verses­kötete Mezőtúron. Pestre jött, 1903-ban az Est lapok munka­társának alkalmazták, naponta bejárt Erzsébetvárosba a lap szerkesztőségébe. A színes napi eseményeket sok­szor versikékben írta meg: „Azt a megrendítő hírt hallotta Ön, hogy Ásta Nielsen Budapestre jön. ” A versike megjelenése után a világhírű filmszí- fcésznő valóban Pestre érkezett és nagy sikerrel lépett fel a Royal Orfe­umban. Bökverseit száz­számra írta a New York Kávéházban. Az induló Nyugat munkatársaként tűnt fel költeményeivel, egyszerű hangon, a szavak finom muzsikájával éne­kelte azokat a gyermekkori hangu­latokat, amelyek a felnőtt ember emlékvilágában visszatükröződ­nek. Barátságot kötött Ady Endré­vel. Budapest “megmagyarosítása” érdekében sanzonokat írt, a hatá­sos szöveget a legnépszerűbb elő­adóművészek tolmácsolták, san­zonjainak nagy részét Med- gyaszay Vilma énekelte leírhatat­lan sikerrel, a Modem színpadon, ^z egyszeri királyfi című darabját a Nemzeti Színház, a Patikát és az Aranyórát a Belvárosi Színházban adták elő. Egyfelvonásosai a kaba­részínpadra hoztak új hangot. Prózai írásai a Pesti Hírlap tárca­rovatában jelentek meg, lírikus al­kata tükröződik regényeiben, elbe­széléseiben. A Lila ákác című re­génye 1917. decemberétől 1918. márciusáig folytatásokban jelent meg a Pesti Napló hasábjain. Könyv alakban az Athenaeum Ki­adó 1919-ben adta ki „az igazi pes­ti regényt”, néhány hét alatt máso­dik kiadást is megért. Szép Ernő új irodalmi nyelven szól, művében a pesti nép nyelvét tette irodalmivá, megörökítette az utókor számára a XX. század elejének nyelvi állapo­tát. 1923. októberében a Re­naissance Színházban Bárdos Ar­túr rendezésében mutatták be szín­padra átdolgozott Lila ákác szín­lévők búsan helyeseltek, majd Molnár Ferenc megszólalt: igaz hogy nincsen, de van valakink, akit a világ minden irodalmi nagy­ságával sem cserélnék el, akire minden magyar büszke lehet: Medgyaszay Vilma, az írók müve­inek dalban tolmácsolója. Szép Ernő idős korában olyan szegényen tengődött, hogy az Er­zsébet körúti Molnár büfébe járt ingyen főzeléket enni. 1953. októ­ber 21 -én hunyt el Budapesten. Szilárd Gyula hét évtizede Er­zsébetváros lakója. 2000-ben „Életmű” kitüntetést kapott „a tisz­tességes iparos múltjáért” a VII. kerületi önkormányzattól. Ez a tény önmagában is említésre méltó. Azonban ő elsősor­ban rendkívüli cselekedetei­vel vívja ki folyamatosan el­ismerésünket. 70 éves korá­ban jelent meg első könyve, melyet még kettő követett. Néhány évvel később Szi­lárd Gyula egy súlyos szív­műtét után még lábadozott, amikor egyedi technikával készült, fára festett, égetett, lakozott, addig nem látott dí­szítésű fali képeivel ismer­kedhettünk meg 1998-ban az Elektrotechnikai Múze­umban rendezett kamara ki­állításán. Ebből az alkalom­ból bepillantást nyerhettünk a Keresztény-Zsidó Társa­ság fontos munkájába is, melynek Szilárd Gyula vezetőségi tagja. Szilárd Gyula, túl a 80. évén, legújabban egy verseskötetet adott ki. 2002. március 17-én mutatta be népes közönség körében Jancsó Miklós filmrendező, a költő „... sodrában a szörnyű malomnak” cí­mű könyvét a Bálint Zsidó Közös­ségi Házban. Ezen az ünnepi alkal­mon több jeles művész tolmácsol­ta Szilárd Gyula verseit, köztük hallhattuk megzenésített költemé­nyeit is. Fekete László fökántor által előadott CXVI. zsoltár mél­tóképpen illeszkedett az ünnepség hangulatához. Az eseményen megjelent Judith Várnai Shorer iz­raeli nagykövet és Erzsébetváros több közéleti személyisége is. Ez a verseskönyv egy olyan személyiség visszaemlékezése a Holocaust idején átélt szörnyűsé­gekre, aki ember tudott maradni az embertelenségben is. Ehhez elsősorban hite adta az erőt. Versei a halálme­netről szólnak. Ez Schach- endorftól a grázi lágeren, az Eisenerzen, azaz az Al­pokon át Mauthausenig, majd onnan Günskirch- enig tartott. Mint egy fényképész, úgy láttatja velünk költői képekben azt is, amit nem lehet pró­zában kifejezni. Szilárd Gyula a vergődő lélek ví­vódásait, viharát is kép­szerűen rendezi sorokba. Érzékenységére jellemző, hogy kilátástalan helyze­tében is észreveszi a ter­mészeti háttér jelensége­it: a kíváncsi rügyeket, a hideg­től vacogó fákat, a vihar törte ágakat, vagyis a természet sírá­sát is. A verseskötetet grafikák díszítik, melyek szintén a szerző művei. Buda Katalin Szilárd Gyula verseskötetének bemutatója — ......... Él etműdíj as erzsébetvárosi költő müvét. Krúdy Gyula felismerte te­hetségét, szerinte a Lila ákác főhő­se "a Pesti Anyegin". A kezdőként nagy reményeket keltő Szép Ernő műveinek nagy részét elutasították, amit szomorú­an vett tudomásul. Az 1950-es években Medgyaszay Vilma tisz­teletére Bródy László költő lakásá­ban mintegy százan jöttek össze, hogy meghallgassák a művésznő sanzonjait. Szép Ernő konferálta be a dizőzt, vázolta az 1910-es évek hangula­tát, a budapesti kabaré fénykorát. Elmesélte, hogy egyik nyári este a New Yorkban a híres írók ar­ról beszélgettek, hogy a század hány hatalmas írót adott a külföldi iro­-------dalomnak, de nekünk magy aroknak egy világhírű írónk és költőnk nincsen. A jelen­A New York Kávéház napjainkban

Next

/
Oldalképek
Tartalom