Erzsébetváros, 2002 (10-11. évfolyam, 1-24. szám)
2002-12-12 / 23. szám
2002/23. szám HELYTÖRTÉNET - HAGYOMÁNY 13 Pilinyi Péter helytörténeti rovata Emléktáblák nyomában Az első világháború költője: Gyóni Géza A Damjanich utca 28. szám alatti ház falán elhelyezett emléktáblán a következő szöveg olvasható: „E házban lakott Gyóni Géza a Világháború Szibériában elhunyt legnagyobb költője az 1908- 1909 évben. Véres harcok verték fel hírét, de csak a béke katonája volt. Emlékül állította a Gyóni Géza Irodalmi Társaság MCMXXXII.” Az első világháború tragikus sorsú költője Áchim Géza néven 1884. június 25-én a Pest megyei Gyónón látta meg a napvilágot. Szarvason érettségizett, majd lelkész apja kívánságára 1903-ban a pozsonyi teológiára iratkozott be. Tanulmányait megszakította, Pozsonyban a Nyugat-magyarországi Híradó munkatársaként publikált, Gyóni Géza néven verseket írt. Korai költeményeiben erős Ady hatás érzethető, 1904-ben „Versek” címmel jelent meg az első kötete. A bohém életvitelű ifjú amerikai párbajba keveredett, szíven lőtte magát, de életben maradt. Felgyógyulása után hazatért Gyónra, ahol Alsódabas és vidéke címmel lapot indított. 1908- 1909 között Budapesten az Erzsébetvárosban lakott. „Szomorú szemmel” címmel 1909-ben újabb verseskötete jelent meg. 1910-ben visszatért Sopronba, ahol a Soproni Naplót szerkesztette: lapjában a „Vasárnapi ódák” című írásai ban a város maradi kispolgári világát pellengérezte ki. 1912-ben kilépett a laptól, állás nélkül maradt, nyomorgott, hideg szobáját eladatlan verseskönyveivel fűtötte, majd rövid ideig a Sopron című lapot szerkesztette. Az első világháború kitörésekor bevonult katonának, őt is megtévesztették a hazafias szólamok, „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” című verssorozatában harcra buzdított. A przemysli erőd hős védői közé tartozott, az oroszok által körülzárt várból repülőgépen küldte költeményeit Budapestre. Pokoli ágyútűzben született meg a „Csak egy éjszakára...” című híres verse. Rákosi Jenő Gyóni hazafias költészetét szembeállította Ady verseivel. Przemysl eles- tekor orosz hadifogságba került. Szibériában a hadifogság keserveit, a háború szörnyűségeit írta meg 1916-ban a „Levelek a kálváriáról” című kötetében. Utolsó verDecember 13-a a népszokás szerint a tilalom napja volt Luca napi népszokások Luca napjan nem ajánlatos dolgozni Luca napja volt a Ger- gely-féle naptárreform előtt (1582) az év legrövidebb napja. Sok helyen innen számították a nappalok hosszabbodását. A Luca név a latin Lux (fény) szóból származik. Ilyenkor a nőknek nem volt szabad dolgozniuk, aki ezt megszegte, azt Luca megbüntette. A tilalom napjának is nevezhető: tilos volt tüzet gyújtani, varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok „tojókáját”; tilos volt fonni, szőni, mert Luca ösz- szekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz annak az esze helyére, aki ezt a vétséget elköveti. Luca széke A középkorban népszerűvé váló hagyományhoz a tiltáson kívül számos babona kötődik szorosan. Az egyik legnevezetesebb talán Luca székének elkészítése. Alakja: szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt, kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor- , akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, csak karácsony estéjére kellett elkészülni vele. A szék segítségével annak tulajdonosa felismerhette a falu boszorkányait. Ha magával vitte az éjféli misére, és ott ráállt, nyomban meglátta ki a boszorkány, mert az szarvat hordott. A hiedelem szerint a leleplezése után ugyancsak jól tette, ha gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányoknak fel kellett szedni, s így nem érhették utol. Ezután azonban haza kell szaladni és a széket tűzbe kell, vetni, mert különben a boszorkányok ellátják a baját a lucaszék tulajdonosának. Kotyolás December 12-én volt a kis Luca-járás. Ekkor a gyerekek jártak házról házra, s tollseprűikkel kisöpörték a gonoszt és a betegséget a házakból. December 13-án volt a nagy Luca-járás, amikor a felnőtt Lucák - férfiak és nők egyaránt - féktelen mulatozás közepette jártak egyik háztól a másikig. Fehér öltözetük kiegészítője volt a meszelő, amit harci vagy védelmi eszközként használtak. Sok helyen a mai napig is szokás a kotyolás, amikor fiatal legények sorra járják a házakat jókívánságaikkal. Általában szalmát, fadarabot vittek magukkal. Erre rátérdeltek, és előadták termékenységvarázsló, mágikus versikéjüket. Ajándékba tojást kaptak, de ha nem, akkor fenyegetőzni kezdtek: „Egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!” A legényektől kapott szalmát a gazdasszony a tyúkok alá dugta, a vendégeket a konyhában ültette le, és úgy tartották, szerencsét hoz a tyúkokra, ha aznap legény érkezik elsőnek a házhoz. Búza, vöröshagyma, időjárás Luca napján tányérban, meleg helyen búzát csíráztatott e naptól kezdve a gazdasszony. Volt, ahol gyertyát vagy pohárban égő mécsest is tettek a búza közepébe. Jó jelnek számított, ha a búza karácsonyra szárba szökkent. Ugyanakkor Luca napján hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe. Attól függően, menynyire eresztett levet egy- egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékossáseiben köszöntötte a februári orosz/ polgári forradalmat, amitől a békét és a magyar hadifoglyok szabadulását remélte. Elborult elmével 1917. június 25-én hunyt el a kraszno- jarszki fogolytáborban, fogolytársai vasabroncsot tekertek a derekára, hogy idők múltával is felismerhető legyen. Hamvainak hazahozataláért később mozgalmat indítottak, azonban az akkori hivatalos körök leállították. A „Csak egy éjszakára...” című költeménye 1934-ben a brit irodalmi társaság nemzetközi pályázatának első diját nyerte el, 1941 -ben összes versei megjelentek Budapesten, költeményeit számos nyelvre lefordították. Szobrát, Nagy Benedek alkotását 1996-ban Sopronban, a Deák téren állították fel. gára. Lucától karácsonyig tartó tizenkét napon megfigyelték az időjárást, abból következtettek a következő év hónapjainak időjárására. Gombócból a jövendőbeli Luca napján az emberek tollat tettek a pogácsákra, és akié megper- zselődött, az közeli halálra számíthatott. A jövendőbeli neve is kiderült a pogácsákba belesütött nevekből. Ugyanezt a célt szolgálta a Luca-cé- dulák készítése is: a türelmetlen hajadonok 12 cédulára férfineveket írtak, Luca-naptól karácsonyig mindennap tűzbe dobtak egyet, és amelyik utoljára maradt, az mutatta a leendő társ nevét. A hiedelem másik variációja szerint a cédulákat gombócba kell gyúrni, s amelyik gombóc kifőzéskor először feljön, a benne lévő cédulán áll a jövendőbeli neve.
