Erzsébetváros, 2002 (10-11. évfolyam, 1-24. szám)

2002-11-27 / 22. szám

2002/22. szám HELYTÖRTÉNET - AZ UTCA HANGJA 13 Volt egyszer egy Divatcsarnok A hajdani Magyar Divatcsarnok A baptisták házában, a Wesselényi utca és Hársfa utca sarkán, Rosenberg Márk egy kis di­vatüzletet nyitott. A kör­nyék kis jövedelmű lakos­sága az 1880-as években ebben az olcsó boltban vá­sárolt a ruhaneműktől, gomboktól, cérnáktól az élelmiszerekig. Rosenberg szerényen élt, családjával az üzlet benyílójában lakott, hajnaltól késő estig a vásár­lók rendelkezésére állt. Nagy forgalom, kis haszon volt az üzletpolitikája, nem akart gyorsan meggazda­godni. Rosenberg Márk meg­alapította 1893-ban a Rá­kóczi út 74. szám alatt a Magyar Divatcsarnokot. A világháború kitörésekor fi­ai, magyarosított Ruttkai Antal és Pál néven dolgoz­tak az üzletben, amelyet halála után örökül hagyott rájuk. A két fiú bevonult katonának, Bécsben talál­koztak, akkor született bennük az az elhatározás, hogy Pesten is létesítenek ilyen áruházat. A világháború utáni években hozzáláttak üzle­tük fejlesztéséhez. A közeli Keleti Pályaudvarról érke­ző vidékieket olcsó áruikkal a boltjukba csábították. A Rákóczi úti Divatcsarnok ötemeletes épülete Rutt­kaiék tulajdona volt, az áru­ház bővítésére törekedtek. Sokat adtak a reklámra, pla­kátjaik, hirdetéseik ötletek­ben és kivitelekben isko­lát csinált. Megszervezték 1927-ben a „Magyar He­tet”, ezen a héten a Ma­gyar Divatcsarnokban csak magyar árut lehetett vásárolni. A meglepően olcsó árukkal felvonuló magyar ipar olyan döntő győzelmet aratott, hogy országos mozgalom indult Ruttkaiék ötletéből, 1928 végén a kereskedelmi és ipari testületek is megren­dezték a honi ipart propa­gáló „Magyar Hetet”. modem áruházat. Két ha­talmas részre osztották, földszintre és első emelet­re, ahová márvány lépcső­sor vezetett. A második emeleten az irodákat he­lyezték el. A cégtulajdonos az üzlet megalapításakor még két segéddel dolgo­zott, 1930-ban már száz­húsz alkalmazott sürgölő­dött a pultok körül. A folya­matosan terjeszkedő üzlet elfoglalta a szomszédos há­zak üzlethelyiségeit is, át­nyúlt a Szövetség utcába is. Megnyitották 1938-ben az akkoriban áruházakban szokatlan élelmiszerrészle­get, ahol az áruk jóval ol­ló fordult meg. Ruttkai An­tal tört tovább kitűzött célja felé, még nagyobb áruházat akart létrehozni, de ebben a háború kitörése megakadá­lyozta. A főváros ostroma­kor, a Keleti körüli magyar­orosz tüzérségi párbajban épületeink nagy része el­Budapesten elsőként nyitot­ta meg kapuit. Az államosí­tás után is megtartották a Magyar Divatcsarnok cé­gért, szinte minden árucik­ket árusítottak. 1956-ban a forradalom arcai idején új­ból kiégett, tatarozása és felújítása után Otthon Aru­ház néven, 1961-ben nyílt meg, kizárólag lakberende­zési és műszaki cikkeket árultak. Napjainkban üresek a ki­rakatok, az Otthon Aruház végleg bezárt. Az Alsó Er­dősor utca sarki emeleti ab­lakon vörös felirat hirdeti: Eladó! A Szövetség utcai üres részt parkosították, év­tizedekig kis bódékban az árusok kínálták portékáikat, majd 17 500 m2 alapterüle­ten modem, hatalmas üveg­palota épült, sarkán nyolc­emeletes toronnyal. Most végzik rajta az utolsó simí­tásokat, homlokzatán már felirat hirdeti: Üzletek, iro­dák eladók! Pilinyi Péter A Divatcsarnok napjainkban a Szövetség utca és a Rákóczi út sarkán A tulajdonosok az egyre szükebbnek bizonyuló áru­házát kibővítették, létrehoz­tak 1934-ben egy tágas, „Az utca hangja” Ha én gazdag lennék... Molos Zsuzsa, pultos:- Ha megnyer­ném a lottó ötös hihetetlen össze­gű nyereményét, valószínűleg az első pillanatban rosszul lennék a meglepetéstől. Még a gondolata is zavarba hoz, mit is kezdenék ennyi pénzzel. Fogalmam sincs róla. Az nyilvánvaló, hogy a 13 éves kislá­nyom és a családom jövőjét biztos alapokra helyezném. A nyere­ményből támogatnék alapítványo­kat, beteg gyermekeket. Azonban még így is rengeteg pénzem ma­radna, amit jelen pillanatban nem tudom, mire költenék. Blízer Erzsé- bet. üzletkötő: pi ember számú­ké -V»; h nyeremény, ezért költeni a millió­kat. Ha az enyém lenne, vennék egy kertes házat, a családomat és a bará­taimat elhalmoznám ajándékokkal. Sokat utaznék, bejárnám a világot, a maradékot pedig befektetném pél­dául vállalkozásba vagy kötvények­be. Biztos, hogy olyan célokra fordí­tanám, ami örömet okoz számomra. Ezek az első ötleteim, de kezemben a nyerő szelvénnyel, lehet, hogy eszembe jutna más is. Gáspár Ottó, felszolgáló:- Két hétig alud­nék, abban biz­tos vagyok. A pénz adhat nyu­galmat és adhat félelmeket is, at­tól függ ki, ho­gyan gazdálkodik vele. Ha tegyük fel, én ütném meg a főnyereményt, azonnal elindulnék világot látni, utazgatni. Gondolom nem megle­pő, hogy olyan dolgokra költeném, amiket egyébként, a milliók nélkül, nem tehetnék meg. Alapítványok­nak adományoznék, különösen a rákos betegek gyógyulásának segí­tésére létrejött szervezeteket támo­gatnám. Ormai Gábor, munkanélküli:- Autókereske­dést nyitnék, ahol középkate­góriájú gépko­csikat árusítanék. Persze az utazás sem maradna el, minden országot és helyet bejárnék a földön. Magamra költenék és a családomra. Vennék egy szép házat és természetesen a néhány napja született kisfiamnak és a testvérének is, biztosítanám az anyagi jövőjét. Ennek a milliárdos nagyságrendű nyereménynek meg lenne, meg van a helye, lenne kire és mire költeni. Már csak a megjátszott szelvényem számait kell kihúzni. csóbbak voltak, mint a kör­nyéki fiíszerboltoké. A há­rom házra teijedő termek­ben naponta sok ezer vásár­pusztult, csak a Rákóczi út 74. számú épület maradt meg kiégve, kirabolva. A Divatcsarnok 1945-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom