Erzsébetváros, 2002 (10-11. évfolyam, 1-24. szám)
2002-05-09 / 9. szám
2002/9. szám HELYTÖRTÉNET - KÖZÉLET 15 Művészek és politikusok törzshelye volt Irodalmi kávéház az Erzsébet körúton A z Erzsébet körút és Wesselényi utca háromemeletes sarki épület földszintjén (Erzsébet körút 30.) 1890-ben nyílt meg az Angol Kávéház, az üzlet hosszan benyúlt a Wesselényi utcába. Politikusok, főként a szociáldemokrata vezérek és újságírók törzshelye volt, itt tárgyalták ki a politikai eseményeket. Vanek József, a kávéház tulajdonosa japán stílusban, bambusz bútorokkal rendezte be. Saját találmányú gépeivel vetített „ködfá- tyol” képeivel kápráztatta el a vendégeit. A kávéházban írogató Rejtő Jenő pegyik regényalakjaként a Vanek név bekerült az irodalomba. Az Angol Kávéház 1930-ban bezárt, de a helyén egy új és híresebb kávéház nyílt meg. A nagy hírveréssel beharangozott Bucsinszky Kávéház 1932. június elsején reggel öt órakor nyílt meg. Kezdetben a vendégek nagy része csak a ruhatárig merészkedett, ugyanis a világítást visszaverték a nitrofényezésü, lemosható, piros falak és az élénk színekben pompázó linóleumpadló, a szemet bántó rikító színek elől riadtan menekültek a békés polgárok. Idővel megszokták, rövidesen kialakult a kávéház törzsközönsége a művészvilág képviselőiből. A Magyar Színház művészeinek törzsasztala a kávéház egyik meghitt sarkában állt Törzs Jenőn kívül gyakran betért Hevesi Sándor, Kabos Gyula, Z. Molnár György, Dénes György, Földényi László, Harmath Imre, Fényes Szabolcs és sokan mások. A Hársfa utca 3. szám alatti házban sivár körülmények között lakó Nagy Lajos, a New York Kávéházból ide tette át székhelyét és avatta a Bucsánszky Kávéházat az írók törzshelyévé. Itt írta a Kiskunhalom című regényét és számos novelláját. Asztalánál gyakran egész nap sakkozott József Attilával, aki délelőttönként tizenegy órakor sietve érkezett, elfogyasztotta a bőséges „Bucsinszky reggelit” kávéval, vajjal, ami egyúttal az ebédje is volt. Az olcsó reggelin kívül a kávés ingyen adta a törzsvendégeknek a szódavizet és ebéd után a fekete kávé mellé a gyümölcsöt, a tulajdonos, hogy kedveskedni tudjon a vendégeinek, létesített egy kis szódavízüzemet és egy gyümölcsöst bérelt. A kávéház konyhája a legkorszerűbb forralókkal, tojásföző gépekkel, teaadagolóval, hi- degkávé-tartályokkal volt felszerelve. Nagy Lajost és József Attilát baráti és írói kapcsolat fűzte össze. A költővel szerette megbeszélni a világ dolgait, József Attila ráért, mivel a lapoknál nem vállalt munkát, mert úgy vélte, hogy a nap bármelyik órájában készen kell állni, ha jő az ihlet a versírásra, ezt munka mellett lehetetlennek tartotta. Élete utolsó éveiben ide járt Karinthy Frigyes, a Bucsinszkyban írta az „Utazás a kopoA Bucsinszky Kávéház plakátja (1931) nyám körül” című művét. Kosztolányi Dezső szerint azért választotta törzshelyének, mert úgy érezte, hogy jó hatással volt a kávéház piros színű berendezése a szemére. A törzsvendégek közé tartozott Majthényi György, Rejtő Jenő és Szerb Antal. A kávéház megszűnte után, helyén különféle boltok kínálták áruikat, napjainkban az „Azur” kozmetikai és háztartási cikkek boltja, a körúti részén női- férfi fodrászat működik. Pilinyi Péter Lomtalanítás némi guberálással A lomtalanításkor a kerület lakossága köny- nyen megszabadulhatott azoktól a háztartásban keletkező hulladékoktól, melyek a hétköznapi szemétszállításkor nem kerülnek elszállításra. Ilyenkor megjelenik a guberálók hada is, akik akkurátusán szétszórják az általában zsákokba zárt ruhaneműk szétdobálják a bútortörmeléket és különféle “rejtett” kincsek után kutatva apróra darabolják a használhatatlan, de egyben maradt hűtőket, mosógépeket is. B ár nem örülünk neki, de ilyenkor elnézőbbek vagyunk az átlagosnál. Míg fotós kollegánk megpróbált pár egybefug- gőbb “romot” lefotózni, megkérdeztünk egy-két sétálgató, arra járó erzsébetvárosit, hogy mi a véleménye a lomtalanítási akcióról és a guberálásról. Összességében mindenki támogatta a tavaszi és őszi lomtalanítás lehetőségét, főleg annak ingyenessége miatt. Többen megjegyezték, hogy negyedévente is ráférne a kerületre egy ilyen akció. A guberálókkal kapcsolatban többen megjegyezték, hogy a közterület-felügyelet munkatársainak lenne a feladata, hogy ne engedjék meg a lomok szerteszét szórását, bár a fenti véleményt taglalok közül egy kivételével mindenki hozzátette, hogy ez valószínűleg lehetetlen feladat elé állítaná a felügyeletet. Érdekes, de nem egyedülálló az a vélemény, hogy ilyen lomtalanításkor nagyon sok olyan “kacat” kerül kidobásra, ami másnak értékes lehet. Van aki régiséget gyűjt, van akinek egy-egy bútordarab, csillár vagy akár tükördarab lehet használható kincs. Beszélgetőtársaink egy része jó ötletnek tartaná, ha a lomtalanításkor csere-bere vásárt vagy bolhapiacot rendeznének egy-egy nagyobb terén a kerületnek. Ilyenkor vannak akik olcsón juthatnának egy-egy lakás-felszerelési cikkhez, és vannak, akik pár forinttal gazdagabban térhetnének haza egy-egy fölöslegesnek ítélt bútordarab vagy gép értékesítése után.
