Erzsébetváros, 2002 (10-11. évfolyam, 1-24. szám)
2002-01-17 / 1. szám
2002/1. szám HELYTÖRTÉNET - MESTERSÉGEK 13 PILINYI PÉTER HELYTÖRTÉNETI ROVATA A „Figyelő kutya” A székesfőváros tanácsa a két világháború között Budapest köztereinek zsánerszobrokkal és állatszobrokkal díszítésére irányuló törekvésekor állították fel Mangsh Gyula szobrászművész szobor „Figyelő kutya” szobrát. 1938-ban Budán, a János kórház előtti kis parkban. A besztercebányai születésű Mangsh Gyula (1882-1966), szobrásznak készült, tanulmányait Berlinben végezte. Hazatérése után 1909-től Budapesten dolgozott, sokat foglalkozott állatszobrászattal. A „Figyelő kutya” bronzszobrának modellje dr. Némethy Károly Fool (angol: jelent) nevű kutyája volt. A művész világháborús szobrát, amely a „Gépko- csikázók” emlékét örökítette meg, az Ezredes utcában helyezték el, majd a későbbi korszak vezetői, akik nem tűrték meg az utcákon és tereken álló világháborús emlékműveket, elbontatták. A „Figyelő kutya” nem volt szálka a szemükben, de úgy vélték, hogy ne álljon állatszobor az emberek kórháza előtt, inkább a pesti Állatorvosi Intézet környékén álljon, emlékeztetve az állatgyógyászatra. Az erzsébetvárosi Hutyra Ferenc utcában 1952- ben negyven centiméter magas talapzaton állították újból fel a 1.10 méter magas feszülten figyelő kutyaszobrot, amely rövidesen a lakosság kedvence lett. A szomszéd kerületben, a Józsefvárosban a József körút és Krúdy utca sarkán elterülő kis terecske sarkán egyszerű haraszti mészkő talapzaton állították fel 1927- ben a „Csirketolvaj” zsánerszobrot, Kiss György szobrászművész alkotását. A bronzszobor azt a jelenetet ábrázolja, amikor a csirkét vivő gyermeket egy kutya ruhájánál fogva elkapja. Egy pihenő ku- tyaszobor az 1990-es években a Szerdahelyi és Dankó utca sarkán egy állateledel bolt ablaka előtt volt elhelyezve, a bolt megszűnése után egy ideig még megvolt, majd elemelték. A pesti oldalon egyedülálló a „Figyelő kutya” szobor, amely rendíthetetlenül őrzi Erzsébetváros nyugalmát Matus Adrien „Mesterségek” sorozata A rádió és televízió műszerész Köztudott, hogy a technika hihetetlen intenzitással fejlődik. Csaknem nap mint nap olvashatunk és hallhatunk új technikai fejlesztésekről, amelyek eredményeképpen a műszaki cikkeket árusító üzletekben a legmodernebb elektromos készülékek zavarba ejtő választékával szembesülünk. A tranzisztoros rádiók, a fekete-fehér televíziók kora lejárt, helyüket átvette az integrált áramkörrel, mikroprocesszorral működő gépek sokasága. Előbb- utóbb pedig a most legmodernebbnek számító műszaki cikkek is elavult, idejemúlt technikai eszközökké válnak.... Mayer János rádió és televízió műszerész az érettségi után tanulta ki a szakmát, majd a Híradástechnikánál kapott munkalehetőséget. A kezdeti összeszerelési munkákat követően a komolyabb szaktudást igénylő úgynevezett nyersgépek bemérésének feladatával bízták meg. Mindemellett lehetősége nyílt arra is, hogy külföldön szerezzen szakmai tapasztalatokat. Mestervizsgáját 1974-ben tette le. Néhány évig másodállású iparosként otthonában javította a televíziókat, rádiókat, majd 1978-tól önálló iparosként folytatta tevékenységét a Péterfy Sándor utca 47. szám alatt megnyitott műhelyében. Segítőkészségét és szaktudását sokan megbecsülik, az elmúlt 22 év alatt a környék lakói stabil kuncsaftokká váltak. A Péterfy utcai üzletben híradástechnikai eszközök javítását vállalja, valamint azok kereskedésével is foglalkozik. A javításhoz elengedhetetlen alapvető munkaeszközök közé tartozik a hálózatról leválasztható tápegység, amely a szakember számára ad tájékozódási segítséget az adott javítási munkához, továbbá ide sorolható a forrasztópáka és az oszcilloszkóp is. Persze a műszerek mellett döntően fontos a szakmai hozzáértés, egy gép belső része sok nem várt hibát rejthet. Mayer János mosolyogva meséli tapasztalatait: az üzletbe betérők között sokan vannak, akik számára a televízió létszükséglet, hiánya „katasztrófát” idéz elő. Szakmája jövőjéről - amely sajnos a kihalóban lévő mesterségek közé sorolható - így gondolkodik: eljön az az idő, amikor az ilyen kis műhelyek és a benne található híradástechnikai eszközök, munkaeszközök muzeális értékűvé válnak, amelyre a jövő embere ugyanúgy rácsodálkozik majd, mint például a mai kor embere a detektoros rádióra.
