Erzsébetváros, 2001 (9. évfolyam, 1-24. szám)
2001-11-27 / 22. szám
2001/22. szám ÜNNEPI TESTÜLETI ÜLÉS 9 Díszpolgári kitüntetések átadása A Madách Kamaraszínház adott helyet november 18-án annak az ünnepi testületi ülésnek, melyen az idei díszpolgári kitüntetések átadásra kerültek. Az ünnepi testületi ülést a szokásnak megfelelően dr. Szabó Zoltán polgármester vezette, és mint azt az SZMSZ engedélyezi szót kapott Janikovszky Éva, aki tavaly kapta meg az Erzsébetváros díszpolgára címet. A kitüntetetteket, Kon- rád Györgyöt, Eötvös Gábort, és a posztumusz díjazott Szabó Imrét Gyurisné Braunsteiner Márta alpolgármester méltatta. Eötvös Gábor I dén ünnepelte 80. születésnapját a Jászai Mari Díjas Érdemes Művész, a Magyar Köztársaság Csillagrendjével kitüntetett ar- tistamüvésze. 1921-ben született Balatonmogyoró- don. A máig tartó 51 éves artista pályafutása során több mint 25 országban lépett fel, világhírnevet szerezve nem csak önmagának, hanem a Magyar cir- kuszmüvészetnek is. 1946-ban feleségével saját társulatot alapított, amely az államosításig Eötvös Cirkusz néven vált híressé hazánkban. Munkássága során sok százezer gyermeknek és felnőttnek nyújtott felejthetetlen élményt a híres „van máááásik” című zenés produkciójával, mellyel az egész világot bejárta. Fellépett többek között a Humberto, a Price, a Tony Boltini és a Knie Cirkuszokban. Ez utóbbiban gratulált neki a világ egyik legnagyobb nevettetője, Charlie Chaplin. A rendszerváltozást kővetően újult erővel vetette bele magát a munkába, 72 éves korában családjával újra alapította az Eötvös Cirkuszt, melynek a máig aktív szervezője és szereplője. A cirkuszművészet terén alkotott kimagasló munkásságáért és lokálpatriotizmusáért részesült a kitüntetésben. Konrád György A z író, esszéista, szociológus Debrecenben született 1933-ban. A Hajdúságban töltött gyermekéveit követően 1947 és 1951 között a VII. kerületi Madách Imre Gimnázium tanulója volt. Az érettségi vizsgát követően az ELTE magyar szakát végezte, ahol 1956-ban diplomázott. A forradalom alatt az egyetemi nemzetőrség tagja volt, ezért a szabadságharc leverését követően nem kapott állást. 1959 és 1965 között ifjúságvédelmi felügyelőként dolgozott a VII. kerületi Tanács Gyámhatóságán. írói pályakezdése is a VII. kerülethez köti. A Metropol és a New York Kávéház irodalmi köreiben bontogatta szárnyát az immár külföldön is legismertebb mai magyar széppróza képviselője. A magyar irodalmi életbe az 1969. évi könyvhét sikerévé vált „A látogató” című regényével robbant be. Ezt követően újabb regényeinek, történetfílozófiai esszéinek megjelentetését politikai okokból a kiadók akadályozták. A 80-as évek elején a demokratikus ellenzék egyik vezető személyisége, legtöbb műve szamiz- dat kiadásban vált hozzáférhetővé. Munkásságát 1990- ben Kossuth Díjjal, 1991- ben pedig a Német Könyvszakma Békedíjával jutalmazták. 1990-től 3 évig a Nemzetközi PEN Klub elnöke volt. Ez utóbbi tevékenységével nemzetközi tekintélyt vívott ki magának, melynek csúcspontját az 1996-ban átadott Francia Becsület- rend Tiszti Fokozata jelentette. 2001-ben a legmagasabb európai kitüntetést, a Károly-díjat kapta meg. Szabó Imre B udapest első esperese 1891-ben született Somoiján. Segédlelkészi szolgálata után 1922-től 1952 januáijáig a Budapesti Fasori Református Egyházközség lelkipásztora volt. Munkatársaival tanoncotthont, leányanyáknak gondozóházat létesített, később holland segítséggel létrehozta a Julianna Református iskolát. Kimagasló szerepe volt a Lónyay Utcai Református Gimnázium megépítésében. Érdemei elismeréseként 1932-ben a megalakult Budapesti Egyházmegye első esperesévé választották. Élete kockáztatása árán 1944 októberében menedékotthont létesített, mintegy 40 keresztény - zsidó gyermek életét megmentve, akik a nyilas rémuralom miatt életveszélyben voltak. Budapest ostroma alatt menekültek egész sorát bújtatta. A háború után a rendkívüli tekintélynek örvendő esperes lelkipásztort a kommunista hatalom az akkori egyházi vezetők közreműködésével eltávolította Budapestről. 1952 januárjától 1955-ben bekövetkezett haláláig a Szabolcs megyei Búj község lelki- pásztora volt. Az 1955-ben elhunyt Szabó Imre kitüntetését lánya vette át
