Erzsébetváros, 2001 (9. évfolyam, 1-24. szám)

2001-02-12 / 3. szám

2001/3. szám HELYTORTENET - MESTERSÉGEK 13 PILIIVYI PETER HELYTÖR TEIVETI ROVATA Bankfiók és klubmozi lesz a Bástyából A huszadik század elején az Er­zsébet körút és a Dohány utca sar­ki épületének földszintjén nyílt meg az Árpád Kávéház, vendégei a környéket ellepő utcalányok és a velük szórakozni vágyó férfiak voltak. Idővel a kávéház nevét a hangulatához jobban illő Carmen Kávéházra változtatták. A kávé­ház közepén egy hatalmas oszlop tartott az épület sarokrészét, a vendégek hangulatára ugyancsak zavaróan hatott. A kávéház tulaj­donosa, Teszák Ödön gondolt egyet, mivel elég gyér volt a for­galom és több kávéház is műkö­dött a közelben, moziengedélyt kért és kapott. Kisebb átalakítá­sok után, a tartópillér miatt 1921­A helytörténeti klubról A helytörténet nem csak a múltunk, hanem a jövőnk ré­szét is képezi. Az Erzsébetvá­rosi Helytörténeti Klub gyak­ran hív meg olyan vendége­ket, akik mind a kerületről, mind híres lakóiról, esetleg világszerte ismert emberekről tartanak előadást. Buda Kata­linnal, a klub elnökével be­szélgettünk a témáról.- Gyakran tartunk előadáso­kat is olyan meghívottakkal, mint például Mattyasovszky Zsolnay Tamás, aki a Zsolnay kerámiával díszített épületein­ket mutatta be diaképeken. Erki Edit szinte már családtag körünkben. Mesélt a Perkáry- házról, híres lakójáról, Krúdy Gyuláról és feleségéről, akik itt laktak a századforduló tá­ján, továbbá kerületünk irodal­mi kávéházainak szellemi-kul­turális kisugárzásáról, az úgy­nevezett boldog békeidők han­gulatáról. Dr. Gyapay Gábor, a Budapesti Evangélikus Gim­názium egykori diákja, majd igazgatója, a nagyhírű közép­iskola történetéről, a világhír­névre szert tett hajdani tanuló­iról, köztük a Nobel-díjasok- ból tartott előadást. Diákelő­adása is volt klubunknak, Ba­lázs Dóra gimnazista szemé­lyében, aki a Gozsdu-udvar történetét idézte fel, nekünk felnőtteknek, lebilincselően. ben Carmen Mozi néven kétter- mes mozit nyitott. A mozi forgalma azonban nem nőtt, ezért eladta a Gerő István Mozgóképüzemi Rt.-nek. Jelen­tős átépítést végeztek, a sarokpil­lért megszüntették. Az Erzsébet körút második nagy erkélyes és páholyos mozgóképszínházát 1931 -ben Palace Mozi néven nyi­tották meg. Gerő vezette be a kül­földi tapasztalatok alapján nép­szerűvé váló délelőtti előadáso­kat. Tőle Körmendy É. Lajos vet­te át 1940-ben a mozit, majd 1945 után a Szociáldemokrata Párt tu­lajdonába került. Az államosítá­sok során 1952-től a fővárosiak kedvelt filmszínháza Bástya Mozi néven működött bezárásáig. Az Erzsébet köríti és Dohány ut­ca sarkán található Bástya mozit - tervezett klubmozivá alakítása miatt - több mint két éve bezár­ták. Időközben a nyolcszáz négy­zetméteres helyiség tulajdonosa a Cinemarket Kft. közel három­száz négyzetmétert - az ingatlant terhelő hitelek kiegyenlítésére - eladott az Erste banknak. A ter­vek szerint az előtérben bankfiók, a hátsó részben pedig az új mozi Dohány utcai bejárattal működ­ne. A bankfiók kialakítása meg­kezdődött, így az hamarosan fo­gadja ügyfeleit, a területében és befogadóképességében leszűkí­tett mozi megnyitása azonban - az építési engedélyek körül fel­merült vitás helyzet miatt - még várat magára. Elűző' lapszámunk helytörténet rovatában tévesen jelent meg Somogyi Dezső ismeretterjesztő író lukcíme, mely helyesen Ist­ván utca 6. szám, valamint tájé­koztatjuk olvasóinat, hogy az író a Magyar Grafika című folyóirat szerkesztőjeként dolgozott, nem pedig korrektoraként. Matus Adrien „Mesterségek” sorozata A régi idők trafikjai manapság csupán emlékeinkben élnek, he­lyükre a személytelen, karakterét vesztett kis- és nagy üz­letek épültek. A rég­múltban a bevásárlás egyben a barátságos hangvételű beszélgeté­sek, információcserék eseménye is volt. A Dohány utca 38. szám alatt található kicsiny trafikáru üzlet, azoknak a családias hangulatú boltoknak az egyike, amilyennel ma már csak elvétve találkozha­tunk. Nagy János 1963- ban vette át az előzőleg is trafikként működő boltot. Abban az időben szálanként is árulták a cigarettát, egy Sport szelet ára 1 forint 20 fillér volt, a nagyon ka­pós műanyag katona pedig 1 fo­rintot kóstált. Léteztek még olyan, ma már csak hírből ismert cigaretták mint a Terv, a Munkás, vagy éppen az albán Porti, ezek ára dobozonként 3-4 forint körül mozgott. A dohányárudában tele­fonfülke működött és kialakított helye volt a szintén itt kapható to­tó- lottó kitöltésének, ehhez kötő­dően alkalom a különböző tip­pek, sport eredmények megbe­szélésére is. Az öt testvér közül Nagy Mónika volt az, aki végül "megörökölte" trafikot és az ide­járó törzsvevőket. Ha úgy adó­dott testvéreivel együtt, kisgyer­mek kora óta besegített a munká­ba, majd a Külkereskedelmi Fő­iskola elvégzése után különböző cégeknél helyezkedett el, 1986- ban pedig saját irányítása alá ke­rült az üzlet. Mint mondja, akkor naponta nagyobb for­galmat bonyolított le mint most, hiszen a gombamód szaporodó bevásárló központok, a környékről elköltözött nagy vállalatok és a parkoló órák felállítása nem kedvez a kisvál­lalkozásnak. A hangu­latos kis üzletben szé­les választékban kínál­nak újságokat, maga­zinokat, dohányárut, édességet, játékokat, üdítőitalt és pipere cik­keket. A cigaretták kö­zül a legnagyobb ke­reslet az olcsónak szá­mító kétszáz és a jobb minőségű négyszáz forint körüli áron kap­ható füstölnivalókra van. A tulaj­donosnak és kolléganőjének Ko­vács Annának segítőkészsége, barátságos viselkedése figyelem­reméltó tulajdonság a mai roha­nó, mosolytalan életünkben. ^4 tre*//A e* s

Next

/
Oldalképek
Tartalom