Erzsébetváros, 2000 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2000-06-09 / 8. szám
2000/8. szám HELYTÓRTENET 13 Pilinyi Péter rovata Xantus János Csíktapolcai Xantus Ignác és Szidnay Teréz fia Xantus János, a Somogy vármegyei Csokonya- visontán született 1825. október 5- én. Apja gróf Széchenyi Istvánnak volt a tanítója, a magyar közjogból és történelemből adott neki leckéket, a gróf első munkáinak magyarságát ő nézte át és igazitotta ki. Fia Xantus János, az iskoláit Pécsett és Győrött végezte, 1847-ben vizsgázott, mint köz- és váltóügyvéd, Somogy vármegye aljegyzőjeként dolgozott. A szabadságharc kitörésekor honvédnek jelentkezett, 1848. szeptember 16-tól őrmester a 4. dunántúli önkéntes nemzetőr- ípjjban, részt vett Jellasics horvát bán seregei elleni harcokban. Később hadnagyi rangban, a 46. honvédzászlóaljban szolgált a komáromi várőrségnél. 1849. február 8-án Érsekújvárnál fogságba esett. 1849- ben besorozták a 34. gyalogezredbe, 1850. augusztus 22-én pénzben megváltotta katonai szolgálatát. Hazatérése közben kapcsolatba került az emigránsokkal, Prágában újból elfogták, de fogságából megszökött, kalandos körülmények között eljutott Londonba, onnan tovább hajózott [erikába, 1852-ben szállt partra. 353-ban lehajózott New Orleansba, az ottani állami egyetemen latin, spanyol és német nyelvet tanított, 1854-1855 között Iowa államban élt, birtokot vásárolt, a farmerek kemény munkáját végezte. Belépett az USA hadseregébe 1855-ben, útépítés közben természettudományi anyagokat gyűjtött, elküldte az amerikai múzeumokba. A híres Smithsonian Intézet igazgatója felfigyelt munkásságára, rábízta Alsó-Kalifomia természetrajz kutatását. Beutazta Kalifornia déli részét, tapasztalatait Utazás Kalifornia déli részeiben című művében írta le, 1858-ban jelent meg. Katonai szolgálatának letelte után 1859-1861 között a St. Lukács-fokon óceáni áramlásokat regisztráló intézet tudományos kutatójaként a vízi és szárazföldi állatok sokaságát küldte a Smithsonian Intézetnek és a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben levelező tagjává választotta, 1861 novemberében hazalátogatott, az akadémia rendes tagjává választotta, majd rendezte a Nemzeti Múzeumnak küldött gyűjteményét, megkezdte az állatkert szervezését. Visszatért Amerikába, 1862-ben a washingtoni tengerészeti mérnökkarának kapitányaként hajózott, új szigetet fedezett fel, majd a Tengerészeti Minisztériumban titkárként tevékenykedett, november 26-tól Mexikóban, az USA konzulja volt Végleg hazatért 1864-ben, 1866-ban kinevezték az Állat- és Növénykert igazgatójának. Eötvös József köz- oktatásügyi miniszter megbízásából keletázsiai kutató expedíciót vezetett, több mint kétszáz láda néprajzi anyaggal tért haza 1870 végén. A gyűjtemény igen sok érdekes tárggyal bírt a Mollukákról, a nagy és kis Szunda szigetekről, különösen pedig Bor- neóból, ezt számos tudós tanulmányozta. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának őrévé nevezték ki 1872. március 5-én, majd igazgatóőrévé. Vezetésével alakult az önálló Néprajzi Osztály Néprajzi Múzeummá. 1873-ban a bécsi világkiállításra Römer Flórissal állította össze az első magyar néprajzi gyűjteményt. A akadémián és a Természettudományi Társulat ülésein számos előadást tartott, útikönyveket írt ázsiai utazásairól. A Földrajzi társulatnál tartott előadásai külön kiadásban is megjelentek. Az Etnográfiai Társaság elnöke, a Földrajzi Társaság elnöke, a Természettudományi Társulat választmányi tagja volt, számos külföldi egyetem díszdoktori címmel tüntette ki. Élete végén elméje elborult. 1894. december 13-án hunyt el Budapesten. A Kerepesi temetőben helyezték nyugalomra. Jedlik Ányos emlékkiállítás Születésének 200. évfordulója alkalmából, Jedlik Ányos emlékkiállítás tekinthető meg az Elektrotechnikai Múzeumban. / nyitvatartási vasárnap és hétfő kivételével: 11- 15-ig , Kazinczy u. 21. / Mesterségek MATUS ADRIEN RO VATA A tiszta hangokért... Sorozatunk folytatásaként, a zongora hangolás és javítás rejtelmeivel szeretnénk megismertetni olvasóinkat. Somogyi Csaba hangszerész mester (Rákóczi út 26.) családjának minden tagja zenével foglalkozik, maga is zongoristaként kezdte pályafutását, ami természetesen előnyt jelent ebben a szakmában. A Liszt Ferenc Zeneakadémia induló zongorajavító műhelyének első tanulója volt, majd 10 évig javította itt, az akadémia hangszereit, végzett mesterként. Mint főhangoló, dolgozott a Filharmóniánál és a Hungarotonnál, pályájának következő állomása a Magyar Rádióhoz kötötte, ahol koncerthangolóként adta tudásának legjavát. A hangoláson túl, általában nagyjavításokkal foglalkozik, mely a hangszer komplett, külső és belső felújítását jelenti. Munkájához nem csupán zenei hallás, hanem óriási türelem is szükségeltetik. Az olyan igényes mesteremberek, mint amilyen Somogyi Csaba is, 250-350 órát töltenek el egy zongora nagygenerálozásával, mely hihetetlen precizitást követel. Kezei között leggyakrabban a 20-30-as évekből származó hangszerek fordulnak meg, de találkozott már 150 éves forte pianóval is, melyet a zongora őseként tartanak számon. Egy gondos felújítás akár 30-50 évvel is meghosszabbíthatja egy zongora élettartamát. Értékét hangzásbeli jellegzetessége és természetesen a márkája határozza meg. Ilyen az eredetileg amerikai Steinway zongora. Somogyi Csaba véleménye szerint, elengedhetetlen, hogy a tulajdonunkban lévő hangszereknek megadjuk a megfelelő gondoskodást, hiszen ezek olyan értékek, melyek akár unokáink számára is gyönyörűséget szerezhetnek.
