Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-05-07 / 6. szám
1999/6. szám 7 ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK Színház az egész világa Magyar hanga: Czigány Judit... Legtöbben így ismerik a színész-előadóművésznőt, holott a világot jelentő deszkákon volt ő például Tímea Az aranyemberben, Stázi a Csárdáskirálynőben, vagy Ro- sina A sevillai borbélyban, mielőtt 1967-ben a Pannónia Filmstúdió, majd Magyar Szinkron- és Video Vállalat társulatához került volna. Mégsem bánta meg, hogy hagyta magát rábeszélni a színipályára. Ha újra fiatal lenne sem döntene másként... ned! ” De fergeteges sikere volt abban a jótékony célú előadásban is, melyen Moliere Rostandját vitték színre drága barátja, Vámos László rendezésében. Miként a Kiss József évforduló alkalmából zajlott ’48-as centenáriumi versenyen Szent Johannát játszva is. Nem mellékesen a hősnő monológjával jutott be a színművészetire... Ott ismerte meg férjét Czigány Tamást, akivel azóta is együtt élnek Király utcai lakásukban. Abban a lakásban, ahová a Az a Damjanich utcai kislány, aki egészen a gimnazista évek végéig agysebésznek, vagy pszichológusnak készült. Pedig már hetedikes korától a tenyerén hordozta irodalom- tanára: minden órán ő olvasott fel, a Szív utcai iskolai rendezvényeken vele mondatott verset. Tá- tott szájjal hallgatták diáktársai, olvadoztak róla a pedagógusok: „Judit, neked színésznőnek kell menFotók: Galambos Anita Damjanich utcából menekült tízévesen Czigány Judit családjával a származásuk miatt üldözők elől. Nagyon fájó emlékeket őriznek ezek a falak, de nagyon boldogokat is. Mint például a mostani időszakot, amikor is együtt lakik a Czigány-família apraja és nagyja. A színésznő örömére, hiszen két főiskolás fiúunokája a mindene... Lendvay Piroska * Különleges ajánlatunk * Megvalósult álom... Az álmok ritkán valósulnak meg, de Bencsik Gábor ezt elmondhatja magáról, s mosolyogva bólint is hozzá kicsiny, de értékes birodalmában, az Almássy téri Antikváriumában. Átalakított pincét bérel itt, a 13. szám alatt, s néhány lépcsőfok u- tán egy sajátos, új világba lépünk. Régi könyvek, patinás metszetek, cirkalmas térképek „szunnyadnak” itt, s arra várnak, hogy felébresszék őket. Aki pedig tudja a varázsszót, az kalandos időutazásra indulhat a régi relikviák segítségével. Bencsik Gábor gimnazista kora óta álmodozott arról, hogy egyszer saját gyűjteménye, saját antikvár boltja legyen. S bárhová is sodródott, ez az álom makacsul kísérte. Évtizedek óta törzsvendég a könyvárveréseken, ismeri az antikváriusokat, változatlan szenvedéllyel ma is gyűjti a ritkaságokat. Az 1900 előtti útleírások a kedvencei, s rendkívül büszke arra, hogy a magyar utazók, földrajzi felfedezők lexikonában 20 címszavával szerepel! Aktuális kedvence: Cook kapitány utazásai 1812-ből. A könyv- ritkaságok mellett missziót is vállal azzal, hogy jó, színvonalas irodalmat is kínál - olcsón. Örök műfajnak tartja a könyvet, azonosul azzal a klasszikus mondással: „Hatná- kultúra, akkor legalább zizegjen... ” Bencsik Gábor ebben az egyre inkább kompju- terizált világban is optimistán tekint ki boltjából ránk, s bízik abban, hogy az Almássy téri kulturális centrum vonzásában megtalálják azok, akik örök értékekre vágynak. MESTERSÉGEK Fában az örökség Kiss Jenő nem kis dologgal büszkélkedhet, ő már a harmadik generáció a családban, aki faesztergálás- sal foglalkozik. Ráadásul abban a műhelyben, a- mely még nagyapjától, Kiss Vincétől „származik”. Az „öreg” 1934-ben tette a Hemád utca 50. szám alá székhelyét, így mint a szakma, ez is apáról-fiúra szállt, száll. A jelenidő nem véletlen, hiszen legifjabb Kiss Jenő is kis kitérővel ugyan, de maga is követője lesz a szép hagyománynak. Kár, hogy unokája döntését már nem érhette meg a nagyapa, biztos boldog lenne. Mégiscsak elérte amit akart. Hányszor, de hányszor mondta fiának, hogy igenis erőltesse csak a gyereknél az ősi mesterséget... Kiss Jenő idejében még külön szakon képezték a faesztergályosokat, sőt mestervizsgát is lehetett belőle tenni, amivel élt is, mert véleménye szerint egy igazi iparosnál ez elengedhetetlen feltétel. Fiának már nehezebb dolga van, hiszen időközben a faesztergályos képzés beleolvadt az asztalosba, így csak apja segítségével tanulhatja meg a mesterség csínját-bínját. Annak a mesterségnek, melyet a kihalás veszélye fenyeget. Ami persze Kiss Jenőnek valahol jó is, hiszen nem panaszkodhat, jócskán kapja a megrendeléseket. Főleg, hogy bővítette a „boltot”, s asztalosmunkákat is elvállal, persze külön szakembereket foglalkoztatva erre. Jómaga megmarad a „kaptafánál”, azaz a legkisebb golyótól a korlátoszlopon, zászlótartón át a különféle forgástestekig mindent megformáz. Ott jártunkkor éppen egy ütős hangszeren munkálkodott. Mint mondta, ez nem számít nagy dolognak, bezzeg, amit még a nagyapától rendeltek... Elefántos cirkuszi számhoz kellett 80 centi átmérőjű fagolyót készíteniük...
