Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-04-12 / 5. szám
1999/5. szám MOZAIK - MŰVELŐDÉS 13 Bonustrack Erzsébetvárosi siker a filmvilágban Három fiatal szerzett elismerést külföldi, majd a hazai kulturális zsűri előtt. Csobay Bence, Réthelyi András és Tóbiás Bertold a nemzetközi Open Film Fesztiválon, több száz film közül hozta el a legjobbfilm díját fikció kategóriába és mellé a legjobb operatőri munkának járó elismerést. Két hónappal később a 30. Budapesti Filmszemlén, Bonustrack című filmjük megkapta a Zsűri díjat is. Az alkotók az Előtér Művészeti Iskola színház szakának növendékei. Réthelyi András, a film rendezője és főszereplője, a film születéséről kissé visszafogottan mesélt:- A film alapötlete Bertitől származik. Egy este, amikor hazaértünk közös albérletünkbe, az asztalnál találtuk őt, amint éppen elmélyülten dolgozott valamin. Nem összefüggő forgatókönyvet írt, hanem rövid, metaforikus mondatokat. Mintha jelenéseket látott volna. A tárgyak és a történések érzelmekké alakultak a leírt szavakban. Amikor elolvastuk, Bencét (a film operatőrét) és engem is megragadtak ezek a képek és asszociációk. Tovább gondoltuk s így állt össze a film váza.- Például, ha az ember megy az utcán, a tudatában az utca képe, az időjárás, az éppeni hangulata, vágyai és az érzései, amelyek e- közben felmerülnek, egy közös valóságot hoznak létre. A külső valóság képét az érzelmek és érzetek kiszínezik és ezzel személyessé teszik. A két világ, a külső és a belső egybefolyik és valami egészen új alakot ölt. Dinamikusát és élettelit. Ettől válik emberivé a világ. Ez a valóság emberi aspektusa. Ezt próbáltuk egy montázstechnikával filmre vinni. A Bonustrack (jutalomkor) cím is erre utal. A CD-ken ez az utolsó szám, amelyik ugyanattól az együttestől, ugyanazt a zenei stílust a megszokottól eltérően játsza el- Sokan kérdezték, hogy miről szól a film. A Bonustrack egy nap története. Ez a kerete. Ám a lényeg, hogy ez bármely nap lehet, hiszen a hangsúly azon van, hogyan éli meg az ember magát a történést, nem pedig azon, hogy mi történik. Ha valaki a film nézése közben nem a cselekményt keresi, hanem arra figyel, amit benne a látvány kelt, reményünk szerint ugyanazokkal az érzésekkel, benyomásokkal találkozik, amelyek bennünk a film elkészítésére ösztönöztek.- Éppen ezért hétköznapi értelemben a filmnek nincs mondanivalója, vagy konklúziója. Ha csak az nem, hogy a mai, menedzsertípusú, a külsőségek elsődlegességét hangsúlyozó világ megpróbálja elnyomni a fejlődés nevében azt, amit léleknek, egyéniségnek nevezünk. Lehetünk jó állampolgárok, jó fogyasztók, hasznos tagjai a társadalomnak. Ez a mai felfogás szerint abból látszik, hogy mi van rajtunk, milyen autóval járunk, mennyi a pénzünk. Hogy mennyire vagyunk boldogok és önmagunk, tehát emberek, az abszolút nem fontos. Pedig én nem hiszem, hogy az ember a zsebében hordaná valódi értékeit. „Izzó” osztályterem Selejtesek címmel vitte színpadra Wéber Péter, Nigel Williams: Osztályellenség című darabját. A helyszín - színpad és nézőtér egyszerre - egy igazi osztályterem. Az indulat, amely az előadás egészét végigfeszíti, valóságos probléma: hogyan védje meg magát a serdülő fiatal a közönyös társadalommal szembeni kiszolgáltatottsága és önmaga indulatai ellen? A feszültség két pólusa Pajszer és Lepke. A mindent elpusztító düh, az ősi agresszió, szemben a reménnyel, s a várakozó értelemmel. Köztük a többiek a bizonytalanságban vergődve: te- remthet-e helyet magának öklével az ember? Szülhet-e biztonságot, belső nyugalmat az agresszió? Az előadás annyira telített indulatokkal, hogy ott és akkor az ember szívesen sorakozna fel Pajszer mögé. Szeretne elégtételt venni méltatlan sorsáért. Felkelni az igazságtalansággal és a közönnyel szemben, aminek még megfogható, valóságos alanya sincs. Hiszen a társadalom, a kialakult rendszer nem vonható egysze- mélyben felelősségre. Ám ott a kérdés is: hová üssek? Mindegy kit találok el? Vagy ahogyan Lepke mondja: minden ütés visszahull, mert a sorsunk megoldása bennünk van, s ha az ütésben látjuk a megoldást, magunkat fogjuk eltalálni újabb és újabb sérüléseket okozva önmagunknak. A darab nem kínál megoldású mint ahogyan az élet sem. A Selejtesek kérdései nyitottak maradnak, hiszen nyitottak a történelem kezdete óta. Csak egyéni válaszok léteznek és az ebből fakadó következmények... Az Előtér Művészeti Iskola társulata profi módjára játssza el a kérdést és aki még nem válaszolta meg magának, abban bizony nyomasztó érzéseket hagy. Az április 15., 22., 25., 29-i előadásokra jegyek a titkárságon (t.: 351-7406, 352-1572/121) rendelhetők. Romák és etnikumok -1000 év Európában Django Reihardt emlékest lesz április 16-án 19.30 órakor az Almássy Téri Szabadidőközpontban. Az emlékezést a dzsessz leghíresebb képviselői segítik: Bobby Falta (Németország), Ziflo Weinrich (Ausztria), Tóni L. Pecek (Magyarország), Ferenc Snétberger (Németország), Sigi Fink (Ausztria). „Nemzetközi író- és költőtalálkozó” volt április 11-én 18 órakor a költészet napján a Kossuth Klubban (Múzeum utca 7.) Choli D. József költő, író, műfordító, Osztolykán Béla költő, író, Lakatos Menyhért és Nagy Gusztáv részvételével. Közreműködtek: Jónás Judit, Nyári Oszkár színészek, valamint a Romanita' Rota együttes és Kanizsa Csillagai. Mikus Endre írásai
