Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-04-12 / 5. szám
1999/5. szám HELYTÖRTÉNET 11 Madách sétány: a 99 éves álom... Prostitúció a régi Erzsébetvárosban (Folytatás az előző számból) A tervek csak 1929-ben éledtek újra. Ekkor a Közmunkatanács vette kézbe az ügyet, elfogadtatva a főváros illetékeseivel a Károly körúti oldalon az árkádokkal övezett városi tér - a mai Madách tér - kialakításának gondolatát. A javaslatot 1931-ben sikeres terv- pályázat támasztotta alá. A harmincas évek végén épültek meg a Madách tér komoly, szép épületei jellegzetes klinkertégla-homlokzataikkal, a leendő útvonal feletti nagy íves áthidalóval, Wälder Gyula professzor tervei alapján. A Közmunkatanács jelentős szerepére jellemző, hogy saját irodaházát ezen a helyen építette meg, lehetővé téve a nagy ív megvalósítását. A Madách tér kompozícióját a Károly körút túloldalán a főváros új városházája tette volna teljessé. Ha megépült volna Weichinger Károly professzor 40- es évek elején született terve, ma Budapestnek a stockholmival vetekedő városházája lehetne. Sajnos, ez a terv is a „nemépítés” listájára került. A csonkán maradt út évtizedekig arra ítéltetett, hogy egy garázs udvarában végződjék. A II. világháborút követően hosszú ideig nem fordult erre a város vezetőinek figyelme. Csak 1965-ben merült fel egy új érv a megvalósítás mellett: a Belváros akkori rendezési terve hangsúlyozta, hogy a Madách sugárút alkalmas lenne a központi intézményi funkciók, a city bővítésére. A Fővárosi Tanács egyik utolsó intézkedéseként 1990-ben fogadta el a ma is hatályos rendezési tervét. Pomsár János építész terve lemondott a sugárútról, helyette felvetette a sétány gondolatát. Komolyan foglalkozott a city funkcióinak ehelyütt történő bővítésével: a Madách sétány terve 110 ezer négyzetméter intézményi szintterület telepítésére biztosított helyet. Ugyanakkor előirányozta a lepusztult lakóházállomány rehabilitációját. A terv jelentősége egyrészt abban van, hogy számos gondolata ma is megállja a helyét, másrészt tényleges építkezés is történt. E terv nyomán született meg a két nagy irodaépület: a Rumbach Center és a Madách Trade Center. A Madách Trade Center elhelyezését, megformálását sokan vitatják. Román András építész véleménye szerint az dugózza" a Madách sétányt. Mindenesetre ez a ház is hozzájárult, hogy ismét egy új tervvel keressük a válaszokat kerületünk e részének problémáira. A most készülő tervet a fővárosi és a kerületi önkormányzat közösen finanszírozza. Alapvetően rehabilitációs szemléletű lesz, már nemcsak az intézményi jelleget erőlteti, hanem a kulturált lakóházaknak, és az Erzsébetvárosban olyannyira hiányzó zöldfelületeknek is helyet kíván biztosítani. A kerület új vezetése mindent megtesz, hogy befektetőket találjon az Erzsébetváros anyagi lehetőségeit messze meghaladó feladat folytatására. Befektetői érdeklődést szinte hetenként tapasztalunk. Ezekből merítjük a reményt, hogy lesz folytatás, és a Madách sétány előbb- utóbb végleg lekerül a meg nem valósult tervek jegyzékéről... Károlyi István kerületi főépítész Erzsébetváros és Józsefváros határán, a Kerepesi (Rákóczi út) úti szállodák környékén az 1870- es években clbuijánzott a prostitúció. Naponként nyitottak a legnépesebb utcákban csemegcáru- da, dohánytőzsde, vagy cukrászda cég elnevezés alatt „közerkölcsöt megmételyező” üzleteket. Az utakat könnyűvérű nők serege árasztotta el. A Síp utca sarkán éjjelente mindennaposak voltak 1881-ben a botrányok, a házbirtokosok panaszt nyújtottak be a rendőrségnek, hoy a padokon egy-két asszonyság üldögél egész éjjel, körülöttük tíz-húsz „nyilvánosleány”, akik esti hat-hét órától éjjeli két-három óráig az utcán megállítottak minden arra menő urat, nyíltan kínálgatták magukat. A helyzet tovább rosszabbodott, 1891-ben a Síp utcai lakosok panasza jelent meg az újságokban: „Alkonyaitól kezdve lehetetlen volt tisztességes nőnek végigmenni az utcán, melynek minden kapuja alól arcátlan szemtelenséggel hivalkodott a prostituáltak versengése, a férfiakkal szemben nyílt útonállásig ment a hajsza. A „bumsztinak” emlegetett táncteremben cselédlányok és bakák táncoltak éjfélig, majd pihenni vonultak az épülő házak állványai közé.’’ A lakosok a cikk végén megjegyezték, ha a rendőrfőkapitány illuszrálva látni óhajtja Sodorna és Gomora történetét, ránduljon ki egyszer a Síp utcába. A prostitúció témája már akkor is érdekelte az embereket, az újságírók is gyakran írtak róla, de nem társadalmi visszásságnak, hanem rendőrségi kérdésnek tartották. A Főváros Tanácsa kimondta 1867-ben, hogy Pest területén csak negyven bordélyházra adható ki engedély, ezekben hathat örömlánynál több nem tartható. Ezzel szemben 1874-ben Pesten már ötvenhét piroslámpás ház működött, a titkos nyil___A. vá nosházak száma kilencvennégyet tett ki, a rendőrség kimutatásában nyolcszáz kéjhölgy szerepelt. A hírhedt Thaisz Elek főkapitány rendőrségi tisztviselőit megvesztegették, akik kiegészítették silány fizetésüket. A bordélyházak rendjéről a Főváros Tanácsa 1885-ben teije- delmes szabályrendeletet adott ki. Néhány érdekes paragrafus a múltból: 7. Kéjnő-telepek csak félreeső utcákban lehetnek, s a városrészekben akkép helyezhetők el, hogy a Jövárosnak egyik része se legyen túlhalmozva. 16. A bordélyház utcára nyíló ablakai rendszerint bejuggönyöz- ve tartandók, s midőn azok takarítás- vagy szellőztetéskor nyitva vannak, azoknál kéj nő nem tartóz- kodhatik. 30. Köteles a kéjnő utcai csavargástól és minden illetlen szemérmetlen magaviselettől nyilvános helyen tartózkodni. Lakásának ablakait rendszerint bejuggönyözve köteles tartani. Közillemet sértő ruházatot nyilvános helyen viselnie, szétborított hajjal és szembeötlő módón kitakart mellel az utcára kimennie tilos. Ilyen óvintézkedések ellenére, ha mégis betegséget szedett össze kellemes együttlét után egy úr, elsétált a Dob utca 14. szám alatti házba, ahol Dr. Leitner rendelési intézetében gyógyították diszkréten a nemi betegségeket Pilinyi Péter épület a Károly körút felé „le-
