Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-04-12 / 5. szám
4 ONKORMANYZAT 1999/5. szám SZIGORÚ KÖLTSÉGVETÉS „Júniusban már 2000-re készülünk” Hunvald György gazdasági alpolgármester ugyan köszönő viszonyban van a számokkal, de az a véleménye, hogy még egy költségvetés értékelésénél, kommentálásánál is csínján bánjunk velük. Nyilatkozata is inkább érdemi, mint a számokkal játszadozó.- Már többször megjelent ebben az újságban is, hogy Erzsébetváros önkormányzatának költségvetése lényegesen kevesebb, mintegy húsz százalékkal szűkebb az előző évinél. Már jóval az idei költségvetés tervezése előtt kiderült, hogy az 1998-as év költségvetése túlzó volt. Különösen érvényes volt ez a „túltervezett” bevételi oldalára. Amiből az következett, hogy a kiadásokat nem tudta -megfelelő mértékben fedezni. Ennek egyenes következménye lett az a 2,3 milliárdos áthúzódó forráshiány, ami az 1999-es év költségvetését alaposan nyomasztja.- Jelentős forráshiányunk keletkezett, amit valamilyen formában pótolni kell, mert rengeteg, áthúzódó kötelezettségvállalást kell kiegyenlíteni. A hiánypótlásra két út van: egyrészt hitelfelvétel" útján 832 millió forint, másrészt az önkormányzati vagyon részét képező ingatlanok eladása.- Az idei költségvetés előkészítése több fázisban zajlott. Előzetesen csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a pártok meghallgatták a kérésemet, politika- mentes konszenzus jött létre, nem érzékeltem komoly politikai ellenállást, s ezt pozitívumnak tartom. Tavaly decemberben ágazati szinten már elkészült a költségvetés, csak a központi forrás- megosztás nem ismerése okozott bizonytalanságot. Ezután az ön- kormányzat Pénzügyi Irodáján volt a sor, szakmailag is helyére kerültek a költségvetési elemek. A nyers olvasat ezután került a bizottságok elé, ahol komoly viták során alakult ki a végső forma és tartalom.- Ha tömören minősíteni kell, akkor azt mondom, hogy nagyon szigorú költségvetést voltunk kénytelenek elfogadni! Az előző évihez hasonlítva: minden területen faragni kellett a költségekből. Ezek természetesen nem veszélyeztetik az önkormányzat működését, de a határán vannak. Legkevesebbet az oktatási-nevelési területen csökkentettük a költségeket. Véleményem szerint szeptember környékén módosítani fogjuk költségvetési rendeletünket, de hogy milyen irányba, azt még nem lehet felelősséggel kijelenteni. Az ellenzék is elismerte, hogy jól előkészített, reális, áttekinthető a költségvetésünk. Különben egyetértek Móré Csaba képviselő úrral, aki többek között azt javasolta, hogy jövőre még jobban készítsük elő a költségvetésünket. Továbbra is számítva az „ellenzék” konszenzusára, már idén júniusban elkezdjük a 2000-es év költségvetésének előkészítését.- Sajnos valóban nagyon szűkre szabottak a költségvetési lehetőségeink, de azért néhány pozitív dologra felhívnám a figyelmet. Tudtunk költséget elkülöníteni az idei társasházi felújítások pályázatára, amiből egy jottányit szépülhet Erzsébetvárosunk. Tovább tudjuk javítani közbiztonságunkat, van anyagi fedezet kaputelefonokra, mozgásérzékelő lámpák felszerelésére. Javulhat környezetünk tisztasága is, takarító kisgépeket tudunk beszerezni. Vállalkozó tőkével indulhat a lakásépítés a kerületben, valóra válhat a Madách sétány, új irodaházak épülhetnek, indulhat a városrehabilitációs programunk. Az induló befektetések, a vállalkozó tőke megjelenése pedig azt sugallják: van hitele, bizalma az új kerületi vezetésnek, jó irányba indultunk el. Fogadott a polgármester ' M ilyen lehet a polgármesteri fogadóóra? Ha rágondoltam, akkor mindig kissé misztikusnak tűnt az egész, beleképzeltem némi diszkrét bájt is, amikor megosztom titkolt gondomat, kérésemet egy köztiszteletben álló valakivel, egy Polgármesterrel! A Polgármesterrel, akire netán én is voksoltam, aki tőlem már kapott bizalmat, s most miért ne kaphatnék cserébe én is ugyanazt? Elképzeltem, hogy meghitt kettesben, kényelmes fotelben süppedve eldiskurálgatunk az én kis problémámról, ami csak biztos nekem probléma, de neki, a Polgármesternek már csak nem okozhat gondot! Tehéz volt bejelentkezni, sorra kerülni, előszobázni, 1 V bejutni a szentélyébe. Innét már biztos gyerekjáték az egész, én elmondom mi járatban vagyok, s a Polgármester meghallgat, talán fel se ír semmit, tengernyi az esze, fejben tart az mindent! Lehet, hogy végig sem kell mondanom az egész históriát, félbeszakít, int, hogy érti ő az egészet, ne is folytassam, mert azonnal intézkedik. T~\dveszi a telefont, pár szóval utasítja a titkárnőjét, akinél 1 lajstromba vettek, s máris indulhatok a lakásbeutalóért, az új állásért, elengedik az adómat, kilakoltatják a szomszédomat, felveszik a gyerekemet az óvodába, kitatarozzák a házunkat, lesz parkolónk, a kutyákat kitiltják a térről, s a mi sarkunkra is jut posztos rendőr... A polgármester valóban fotelban ült, de nem volt előtte /I telefon. Volt viszont egy vaskos dossziéja, amelyben panaszok, tényállások, javaslatok voltak előkészítve, személyre szabottan. Nem egyedül fogadott ketten is a keze alá dolgoztak, jegyzeteltek, utána néztek, kimentek telefonálni. A polgármester mindenkinek bemutatkozott, mindenkivel kezet fogott, s mindenkire biztatóan rámoSolygott, mindenkivel udvarias, türelmes volt. Akkor sem emelte fel a hangját, amikor nekem már kinyílt a bicska a zsebemben az ügyfél öszvér- kötözködése láttán. A polgármester legszívesebben azonnal kiutalt volna egy /I lakást annak a még szinte gyerekkorú fiatal házaspárnak, akik két kerületben külön laknak, mert sehol sem fogadják be őket... de a polgármesternek nincs külön lakáskerete, ő se tud leakasztani egy fia lakást sem. A polgármester a tizedik panaszos után is rendületlenül zlállja a sarat, s talán akkor bizonytalanodik el először, amikor egy megvakult, rokkant nyugdíjas néni sorsa tárul fel előttünk. Ez az az eset, amit nem lehet papírokból kiolvasni, ezt látni, hallani kell. A polgármesterről lehull minden „hivatalosság ”, a döbbenet keríti néhány pillanatig hatalmába, aztán intézkedik. Az asszisztencia nem titkoltan helyesel, s beindul a gépezet. Végül a polgármester a szolgálati kocsijával viteti haza a nénit. A zt hinné az ember, az előbbi szituáció nem fokozható...de zlegy kilencvenen felüli bácsika eltartási szerződési kálváriája übereli az előbbi hatást. A polgármester csak pillanatokra bizonytalanodik el, s máris sorolja a kivezető út lehetőségeit, a segítség első lépcsőit. li /f'r jóval túl vagyunk a hivatalos fogadóra határán. A 1 VApolgármester végre hátra dőlhet a foteljában, de nem felhőtlen a tekintete. A gondolataiba nem láthatok bele, de talán most nincs is rá szükségem. Egyet azonban biztosan tudok: nem irigylem, s semmi pénzért nem lennék polgármester...! Varga László J
