Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)

1999-02-26 / 3. szám

1999/3. szám 9 ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK Orvos(i)vizsgálat... mesterségek Több olyan olvasói le­velet is kaptunk - leg­utóbb Varbai Jánosnétól - amellyel az újságon ke­resztül szeretnének kö­szönetét mondani a Pé- terfy Sándor utcai Kór­ház szakorvosának, dr. Burányi Péter sebész­onkológusnak. Ilyen ké­réseknek sajnos nem tu­dunk eleget tenni, he­lyette inkább bemutat­juk a népszerű orvost. Aki nem mellékesen nem­csak Erzsébetvárosban dolgozik, hanem itt is él... Dr. Baranyi Péter bár tek Líbiába, ahonnan négy éves kinti szolgálat után tértek haza. Itthon újra első munkahelyére ment vissza, ahol jó pár esztendeje már nem „csupán” sebészként se­gít betegein, hanem on­kológusként is - szak­területe az emlődagana­tok. Egy betege gyógyulása adta az indíttatást, akit emlőrákkal operált, s azóta sincs semmi baja. Az emlőrák mint mond­ta, igen gyakori, évente 4000-4500 nőnél diag­nosztizálják. Viszont gyó­Fotók: Galambos Anita szülei is orvosok voltak - édesapja sebész, anyja patológus - és emiatt mindig nagyon elfoglal­tak, ennek ellenére ma­ga is ezt a hivatás vá­lasztotta. A katonaság után, 1976-ban került a Péterfybe. Választásá­nak egyszerű volt az o- ka, ugyanis nőgyógyász- onkológus felesége is itt dolgozott. Aztán ’84- ben nagy lehetőség adó­dott számukra: kimen­gyítható, ráadásul ha ide­jében észreveszik, akkor a mellet sem kell am­putálni. Nagyon fontos tehát a megelőzés, azaz a rendszeres szűrés. Ép­pen ezért azon is fára­dozik, hogy a VII. ke­rületi önkormányzat e- gészségügyi bizottságá­nak - melynek ő is tagja - célját, a háziorvosok­nál történő szűrések be­vezetését sikerüljön meg­valósítani. A hagyomány kötelez „Mihály és társa - alapítva 1946” - árulkodik a Klau­zál tér 9. alatti kárpitos­műhely múltjáról a falra kitett fatábla. A „szülőaty­ja” ugyanis Bazsó István kárpitos és díszítőmester, aki ekkor kezdte az ipart. Ami aztán lánya és vejc, s most már unokája jóvoltá­ból is öröklődött tovább. Lánya és veje, Mihály László is nála inaskodott, s maguk is mesterei a szak­mának. Az asztalos szak­mát is kitanult fiúunoka, aki szintén elleshette még a régi mesterfogásokat a néhai nagypapától, csak a- zért nem, mert éppen a- zokban az időkben töröl­ték el a mestervizsgázta­tást. Ami azonban késik, nem múlik, hiszen ismét visszaáll a régi rend, s az új követelményrendszert ép­pen az édesanyja, Mihály Lászlóné (képünkön) dol­gozta ki. Tehát ifjabb Mi­hály László is hamarosan okleveles lesz, aki egyéb­ként a VI.-VII. kerületi I- partcstület elnökségi tagja. Nemcsak az üzletet hagyta hátra szeretteinek Bazsó István, hanem üzletpoli­tikáját is. Vagyis a legki­sebb munkára sem mon­danak nemet... Emellett kedvezményes áron dol­goznak nyugdíjasoknak, mozgássérülteknek. Má­sokkal ellentétben ugyanis tolószékek „áthúzását” is szíves-örömest vállalják. Amúgy pedig Mihályné szavaival élve: elsősorban a lakosság felé szolgáltat­nak. Legyen az egy antik bútor restaurálása, egye­di bútorra megrendelés, vagy bármi más. De pél­dául ők újították fel a Nemzeti Múzeumban lát­ható Kossuth-padot, vagy Honty Hanna karosszé­két is... Édes bűnbeesés A Dohány utca 39. szám alatti Első Magyar Lekvá- riumban magukhoz édes­getik a vásárlókat. A sárga­dinnye, a meggy birssel, a meggy szőlővel, a narancs, a citrom, a kökény, a rebar­bara, a hecsedli, a gesz­tenye ízesítésű lekvárok­nak, dzsemeknek már csak kíváncsiságból sem lehet ellenállni. De az úgyneve­zett rakott méznek, a, Jiáz” specialitásának sem... Az üzletvezető Székely Gábor és neje „manufak­turálisan” készítik a nya­lánkságokat. Azaz a gyü­mölcs szedésétől kezdve egészen a kitűzésig min­dent kizárólag „saját kezű­leg” csinálnak. S ha már a kitűzésnél tartunk: a lek­várok minimum 80 száza­léka gyümölcsalapanyag, a cukortartalom tehát a 20 százalékot sem haladja meg. Nem beszélve arról, hogy az egyedi címkével ellátott finomságok tartó­sítószert egyáltalán nem tartalmaznak! Helyette a hagyományos házi prakti­kát, a dunsztolást alkal­mazzák. A lekvárokat kisebb és na­gyobb üvegekben is áru­sítják a bolti árnál cirka 20 százalékkal olcsóbban. Per­sze a fentebb felsoroltak mellett a kommerszek (sárgabarack, szilva, eper) is megtalálhatóak a pol­cokon. S néhány vásárolt termék is, mint például a tarpai biolekvárok, vagy a tamarin - hashajtó - lekvár. Viszont a padlizsámkrém, s az ecetes fokhagyma, illetve szilva ugyancsak saját tennék. Na és a tulaj­donos büszkeségei is: a siklósi és villányi borok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom