Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-12-22 / 17. szám
12 KARÁCSONYRA KÉSZÜLVE 1999/17. szám A Betlehemjárás A Betlehem készítése és a templomban való felállítása régi szokás. Valaha egész színdarabot adtak elő, amelyeket a középkori katolikus egyház a templomokba is beengedett, később a népi misztérium játék kiszorult a templomból, a népi alkalmi mulatozás tárgya lett. Ősi szokás volt, főleg Du nántúlon a Betlehemjá rás. A legények elkészítették papírosból a bet lehemi jelenetet: Szűz Mária és József alakját a jászolban fekvő kis Jézussal, bárányokat és a három király alakját, vagy egyszerű kis templomot „építettek”, amelyben gyertya égett. A Betlehemmel jártak házról házra, énekelve a régi regösénekeket, amelyek apáról fiúra szálltak. A leányok bölcsővel, amelyben egy csecsemő feküdt, járták a házakat. A dalokat és verseket később igyekezett összegyűjteni, mint nép- költésű őshagyományt a néprajzi tudomány. A Betlehemeseket süteményekkel vendégelték meg mindenütt, pénzzel jutalmazták produkciójukat. Karácsonytól Vízkeresztig tartott ez az élő ■ Az Erzsébetvárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzat és az Örmény Kultúra Barátainak Egyesülete december 23-án, 18 órakor ünnepi rendezvényt tart. Helyszín az Almássy Téri Szabadidőközpont nagyterme. Előadók: Ovszepjan Gurgen, a Pozsonyi Operaház szólistája, Szarkiszjan Adam hegedűművész. Zongorán kísér: Miskolcziné Hájtun Zsuzsa. népszínjátékszerű népszokás. Ugyancsak régi hagyomány volt üvegben elkészíteni a betlehemi jelenetet. Egy szüknya- kú üvegbe egyenként helyezték el a fapálcikákból készített istállót, a fából kifaragott és színesre festett alakokat a jászol körül. Az üveget fából faragott dugóval zárták le, azon lógott az istálló fölött a csillag csóvával. Ez a munka nagy ügyességet és türelmet igényelt, de megérte a fáradozást, mivel nagyon mutatós volt és sokáig épen maradt. Ünnepek után a tiszta szoba komódjára került a szentképek és szobrocskák közé, nagy becsben tartották. (pilinyi) Igényeljük ^ ct csodát! Nemcsak a gyerekekét! Felnőtt szíveket is megdobogtat karácsony ünnepe! Semmiképpen sem a szakrális, teológiai tartalma miatt. Az ünnep napjai ritka lehetőséget kínálnak. Hogy mit? Időutazást gyermekkorunkba. Elmúlt karácsonyok hangulata sejlik fel, eltávozott szeretteink, barátaink emléke tör elő. A gyermeki karácsonyok örökre belénk szervesült illatai, mozdulatai, hangjai. Szembesülünk múltunkkal. A karácsony egy életkor után a visszaemlékezés ünnepe is. Modernnek mondott korunk karácsonyát merkantilizáltuk (pénzesítettük). Gyermekeink csak az ajándékot látják e napban. Nincs igazuk? Gondoljuk végig! Bizony van! Ahogy karácsony teológiai tartalma szerint Isten ajándéka a világnak, gyermeke formájában, ugyanúgy gyermekeink számára is az ajándék a legfontosabb. Karácsonykor megvalósulnak, tárgyiasulnak a vágy titokzatos tárgyai. Az álom megvalósul, az alig hihető, tapinthatóan igazzá válik! Karácsony kegyelmi pillanat. Csoda, és kell nagyon! ^ ___________________________________________________________________________________________________________SzüleJ Ol vasók karácsonya A Vasas Központi Könyvtár Alapítvány idén belépő tagjai karácsonyi és millenniumi ajándékként ingyen iratkozhatnak be 2000-re a könyvtárba. Az idei utolsó nyitva tartási nap december 22-e volt. A könyvtár pontos címe: Vili. Magdolna utca 5-7. yi karácsonyfa eredete A „karácsonyfás” ajándékozás szokása a németeknél volt honos. Az első karácsonyfák 1605-ben bukkantak fel a németek által lakott vidékeken. Almával, ostyával, cukorkával és aranyfüsttel ékesítették fel a fenyőket, minden gyermek egy kis fácskát kapott. A betelepülő németek is terjesztették a fővárosban ezt a szokást. A karácsonyfás ajándékozásának hagyományát feltchefben báró Podmaniczky Károlyné, született Nostitz Jaekendorf Elza, egy szász miniszter leánya honosította meg 1828-ban. Fia, Podmaniczky Frigyes naplójában így emlékezett meg erről: „Hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfáink megérkezését. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme s mi, gyermekek - öten voltunk -, egy szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta a karácsonyfáját a köréjük csoportosított különféle ajándékokkal. Az est aztán azzal telt el, hogy megvizsgáltuk és megköszöntük az ajándékokat és végül bevonultunk a tágas ebédlőbe, amelyben korlátlanul jogunk volt bármilyen éktelen lármát csapni s forrongást jele- netezni. Híven emlékezem, hogy az első években rokonságunk tagjai, de sőt idegenek is számosán jöttek hozzánk meg tekinteni, mi módon ün- nepeljük mi meg a karácsonyt. E mód akkor szenzációt csinált, de általánosan csak az 1840-es években tudott elterjedni.” A mézeskalácsosok csillagokat és más díszeket formáztak a mézes tésztából, színes nyomtatott angyalka képeket ragasztottak rá, a szegényebbek házilag készítették el. A karácsonyfák díszéül szolgáltak a bearanyozott, ezüstö- zött diókkal együtt. Készítettek díszeket melaszból öntött cukorkákból is. A karácsonyfa állításának szokása megmaradt hazánkban, legfeljebb annyiban változott, hogy ma már n e m minden gyermek kap külön kis karácsonyfát, hanem az egész család egy nagy fában gyönyörködik. Pilinyi
