Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-12-09 / 16. szám
1999/16. szám POSTALÁDA - AZ UTCA HANGJA 13 Szociális vagy (piaci) bérlakás? Budapesten a kerületi önkormányzatok a 90-es évek eleje óta öröklakásként eladták a tulajdonukban lévő - egykor államosított - bérlakások túlnyomó részéti A kezdeti időkben ezekben az önkormányzati lakásokban lakó bérlők szociális lakbért fizettek, még akkor is, ha ezt ki sem mondtuk. Vagyis a bérlők rászorultságuktól jiiggetlenül a tényleges költségek csupán jelentéktelen részét fizették míg a ráfordítások jelentősen nagyobb hányadát az állam pótolta központi alapokból. A bérleményekhez tartozó szolgáltatások mértékét az állam szabályozta és a lakbér megállapításánál részben figyelembe is vette. Az önkormányzatok tulajdonában maradt bérlakások esetében még ma is ez a „szociális” szemlélet érvényesül és teljesen független a bérlő anyagi rászorultságától, többnyire még az általa igénybe vett szolgáltatásoktól, költségektől is. Az önkormányzatokba „lakbér” és a tényleges költségek közötti tetemes többletet az adófizetők zsebéből pótolják. Ez az eljárás teljes mértékben igazságtalan1. Amellett visszaélésekre és pazarlásokra ösztönöz! Ideje volna meghatározni, mi tekintendő szociális bérlakásnak és kit illet meg. Ennek használatát fokozott figyelemmel kellene kísérni. ■ Jelenleg az önkormányzat az adófizetők pénzéből pótolja a tényleges költségek mintegy kétharmadát azoknak is, akik jelentős jövedelemmel, saját lakással, nyaralóval és márkás gépkocsival rendelkeznek! A nem szociális lakást bérlakásnak kellene minősíteni a világ nagyobbik részében alkalmazott szabályok szerint és piaci alapokon kellene velük gazdálkodni. Az ilyen bérlakások nem terhelik indokolatlanul az adófizetők pénztárcáját, és elegendő bevételt biztosítanak a valódi lakásgazdálkodáshoz. Ezáltal alapok biztosíthatók a házak további rohamos pusztulásának megakadályozására! Sz, A. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Köszönet a Képviselőnek! Az 1998-as önkormányzati választáson Erzsébetváros 8. választókörzetében indultam, mint független jelölt. Évtizedek óta itt lakóként, több társasház kezelőjeként, a helyiek problémáit alaposan megismerve úgy gondoltam, hogy a képviselő-testületben olyanoknak kell dolgozniuk, akik valóban a lakók érdekeit képviselik, döntéseiket nem befolyásolják esetleges pártpolitikai megfontolások. Egy év elteltével azt kell mondanom, jól döntöttek a körzet lakói, amikor Molnár István SZDSZ- MSZP jelöltet, a kerületi SZDSZ elnökét választották önkonnány- zati képviselőnek. Belátom - annak ellenére, hogy nem én lettem a képviselőjük -, a megválasztott képviselő lelkiismeretesen, a lakossággal aktív kapcsolatot tartva dolgozik, az általa elért sikereket én nem biztos, hogy megtudtam volna valósítani. Ezúton kívánok tehát Molnár István képviselőnek további jó munkát a körzetünk és Erzsébetváros valamennyi lakója érdekében. Öllé József (volt képviselőjelöltf Szövetség utca 28/a. Szeretet és önzetlenség Osztálytalálkozóra készültem. Úgy adódott az évtizedek során, hogy eddig egyikre sem tudtam elmenni. Most viszont felhívott egy osztálytársam és meghívott az 50. érettségi találkozóra. De régen is volt, 1949-ben. Hogy nézhetnek ki osztálytársaim, megismerem-e őket, vagy ők engem? Megöregedtünk. Rögtön az jutott az eszembe, valami ajándékot kellene vinni. Mivel varróiskolába jártam, nagyon szép lenne egy tűpárna emlékbe. Véletlenül az egyik kerületi varroda előtt mentem el, ahol egy fiatalember éppen cigarettaszünetet tartott és az ajtóban állt. Az idő rövidsége miatt én már nem tudom megvarrni a 28 tűpárnát, megkérdeztem, nem tudnák-e elvállalni és körülbelül mennyibe kerülne? A fiatalember nagyon készséges volt, azt mondta jöjjek hétfőn, akkor bent van a főnöknő, neki vajból van a szíve, biztosan megcsinálják, talán nem is kell érte semmit sem fizetni. Nem akartam hinni a fülemnek. Hétfőn elmentem és a főnöknő ugyanolyan kedves volt. Nem kérdezték a nevemet, címemet, azt sem, van-e pénzem vagy nincs. Az önzetlenség és a szeretet vezérelte őket, hogy 28 embernek örömet tudnak szerezni azzal, ha ajándékpámát varrnak. Horváth Imréné Almássy utca Mi a véleménye a dohányzás elleni törvényről? Géresiné Nagy Éva, előadó:- A törvényt nagyon is helyeslem. Mi nemdohányzók sokat szenvedtünk a dohányzóktól. Passzív ciga- rettázóvá váltunk, akaratunk ellenére. A munkahelyen is sokkal jobb az ember teljesítménye, közérzete, ha nem kell beszívni a dohányfüstöt. A törvény remélhetőleg valóban védeni fogja a nemdohányzókat. Az agresszív füstokádókat szigorúan büntetni kellene, mindany- nyiunk egészsége érdekében. Répánszki János, nyugdíjas: Egész életemben dohányoztam és így is fogok meghalni. Törvényt tisztelő ember vagyok, tudom, hogy az Európába vezető úton nem kedvelik a bagózókat, de pont ez a törvény volt a tisztelt képviselő urak és hölgyek számára a legsürgősebb? Mi van az életszínvonalat, a közbiztonságot, az egészségemet garantáló törvényekkel? Úgy hogy én csak szívom a magamét és 2002-ben elmegyek majd választani. Günderd Ferenc, targoncás: Törvény ide, törvény oda, én amióta az eszemet tudom, szívom a spanglit. Mi más öröme van egy melós- nak? Ezt is el akarják venni? Aztán a cigaretta ára sem a csóró melós zsebére van kitalálva, de a besöpört dohányból a nagyokosok játsszák a janit. Felháborítónak tartom, hogy már ezt a kevéske élvezetet is szabályozzák. Kép és szöveg: Werbőczy Nándor Szokira Anikó, menedzser:- Liberális é- letfilozófiám és minden porci- kám tiltakozik az ellen az ukáz ellen, hogy beleszóljanak a személyes szabadságomba. Evvel a törvénynyel is ezt teszik, szabadságomba hatolt be a hatalom. És ezt kikérem magamnak. Máskülönben nem vagyok erős dohányos, de alkalmanként el szoktam szívni egy-egy finom, könnyű cigarettát. A törvényt nem helyeslem. Dohánystop * a közhivatalokban! November 1-jén lépett életbe a rendelet, mely megtiltja az egészségkárosító dohányzást a közhivatalokban. A rendelet elsősorban a nemdohányzókat és a passzív dohányosokat védi. A többségi társadalom bizakodva fogadja a rendeletet, tudja, hogy az elképzelés annyit ér, ameny- nyit helyben megvalósítanak belőle.
