Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-12-09 / 16. szám
4 FÓRUM 1999/16. szám Erzsébetvárosi polgárok a hintában Az 1994-98-as időszakban, és különösen a múlt évi választások előtt a kormányzó szocialisták nagyon sok polgárnak ígérték meg, hogy megvehetik lakásaikat. Még a különböző rendezési tervek által érintett házakban lévő lakások részleges elidegenítésére is kínáltak megoldást. Ez bizonyosan sok szavazatot hozott a konyhára. A nyeregbe került (maradt) szocialisták most már visszakérik a babaruhát. Olyan házak lakásainak eladását is leállították, amelyek társasházi alapító okirata régen elkészült és eddig is a legkülönbözőbb trükkökkel szabotálták a törvényes folyamatot (például Rumbach Sebestyén utca 10.). Volt, aki már a vételárat is befizette. Egyes épületek eddig soha nem szerepeltek a vételi joggal nem érintett házak listáján (például Klauzál utca 9.). A VII. kerületi döntéshozók sajnos sohasem voltak képesek jogszerűen és szakszerűen bonyolítani a lakáselidegenitést. A téveszmékre legjellemzőbb a tilalmi lista fogalmának makacs továbbélése. Most már a hivatalos előteijesztés- ben és a sajtóközleményben is ez a fogalom szerepel, holott tilalomról szó nincsen a lakástörvényben, amely bevezette a vételi jog intézményét. Sőt a törvény előírta az önkormányzatnak, hogy rendeletben szabályozza a vételi joggal nem érintett lakások eladásának feltételeit. Ez a kerületben a mai napig nem történt meg. Ahelyett az állampolgárok számára érthetetlen és kö- vethetelten módon rángatják le-fel a házakat azon a listán, aminek az elnevezése is kérdéses ma már. A legújabb döntések nyomán ezért kezdeményezzük, hogy a törvényességi felügyeletet gyakorló Közigazgatási Hivatal vizsgálja felül a kerület lakáselidegenítési gyakorlatát. Puskás Attila, Halkr Gyula, dr. Kocsis László (Fidesz-Magyar Polgári Párt) képviselők, Toperczer Ferenc a kerületfejlesztési bizottság tagja Botrányt jegeltünk egy évre? Új önkormányzati testületet választott 1998 októberében a VII. kerület lakossága. Az új testület és vezetői (polgármester, alpolgármesterek, jegyző, segédjegyző, irodavezetők, hivatali dolgozók, vagyonkezelők, igazgatótanácsi és felügyelő bizottsági tagok) munkájával kapcsolatban jelentős javulásra számítottak egyesek. A mérleg serpenyőjében a pozitív és negatív súlyok sajnos kiegyenlítik egymást. Véleményem szerint 1998-ban az önkormányzat a kerület adottságait (központi támogatás, saját bevételek) jóval meghaladó költségvetést valósított meg, mely összege az optimális 7,5 milliárd forint helyett 10 milliárd forintot tett ki. 1999-ben a költségvetés eddigi tervezete (szeptember 16.) már elérte a 9 milliárd forintot. A jelentős szociális támogatási kiadások csökkentése mellett 150 százalékkal nőttek a lakbérek. Mindkét tétel elsősorban a hátrányos helyzetűeket sújtotta a kerületünkben. Szerintem továbbra is egy helyben topog és elenyésző mértékű a korábbi évek színvonalához képest a lakáseladások üteme (3-4 ezer lakás/évről 1000 lakás/évre csökkent), pedig ez is lakossági kerületi, önkormányzati érdek. Előnyös, hogy a lakáseladások feltételei 2000. december 31-ig nem módosulnak. Kérdés azonban: kik tudnak élni ezzel a kerületi „földosztás jellegű” kedvezménnyel? Az elmúlt év során ugyanis kicserélődött a teljes polgármesteri hivatali vezetés (polgármester, alpolgármesterek, jegyző, segédjegyző, valamennyi (tucatnyi) irodavezető, egész irodák teljes személyi állománya), miközben a hivatali létszám lényegesen nem csökkent és tetemes végkielégítést kellett biztosítani a távozóknak. Ezek közül jelentős számban szerepelnek VTI. kerületi lakosok, míg az újoncok zöme a budai oldalról érkezett. Az újonc hivatalnokok viszont tapasztalataim szerint az esetek többségében a kerületi sajátosságokat és az előzményeket nem ismerik, intézkedéseiket is (ha van ilyen) megmásítják vagy következetlenek sok esetben a lakó- közösségek vagy a kerület kárára. Tetemes összeget emésztett fel a polgármesteri hivatal átépítése, miközben testületi döntéssel kijelölt épület-felújítások, karbantartások, életveszélyes helyzetek felszámolásai maradtak el. Úgy tűnik, hogy a volt IKV jelenlegi EMIK Kft. még a polgármesteri hivatal leghasznavehetőbb egysége, ahol jelentős erőfeszítések történnek a lakosság hangulatát befolyásoló karbantartások kivitelezésére akkor is, ha ezért mint „költségpocsékolási” tevékenységért egyesek bírálják őket. A képviselő-testület munkája a korábbi időszakhoz képest lényegesen felgyorsult és egész a legutóbbi időkig határozottan jó képet mutat kifelé. Számos kérdés a bizottságokba tevődött át, és lényegében a testületi ülés előtt döntési fázisba kerület. Kár volna, hogyha ez a folyamat „ki lopja el a túrót” a kerületi parkoltatási bevételek felosztásán más tendenciát venne fel. A bizottságok száma és összetétele a nagypártok és szövetségeseik előnyére alakult, amelyből az MSZDP lényegében kimaradt. Ennél lényegesen nagyobb problémát jelent, tapasztalataim szerint, hogy a kerület lakosságát leginkább érintő lakás, szociális és közgyógyellátási ügyek kezelése, sok esetben előzmény nélküli, elaprózott, következetlen és merev. Ezen javít kissé a legutóbbi gyógyszer-támogatási rendelet. 1998-tól a testületi munka évi költségigénye az 1990-94 év közötti évi 5 millió forintról, 50 millió forint/év fölé emelkedett. Hasonlóképpen túlszervezett, költséges és az úgynevezett „felesleges szakértőket vonzza” az önkormányzathoz tartozó EMIK, ERVA, GAMESZ, Kábel TV, Erzsébetvárosi Kft., Bürocenter, Parkolás stb. vállalatok és cégek szükségtelen vezérkara. Szerintem jelentős megtakarítással járna ezek megszüntetése vagy összevonása. Álláspontom szerint a kerület aránytalanul és a központi támogatásokat jóval meghaladó mértékben költ az Almássy téri Szabadidőközpontra, „üveges” Róth Múzeumra és a bölcsődétől a Madách Gimnáziumig teijedő oktatási intézményhálózatra. Már 1997-ben szerencsétlen kísérlet történt, hogy erről a figyelmet áttereljék a Hemád utca 46. sz. fővárosi iskola átvételére, amelynek akkori birtokbavétele körülbelül évi 70 millió forinttal növelte volna kiadásainkat. Az 1999. évi megvalósítás várhatóan, számításom szerint már csak 30 millió forint felesleges kiadást okoz a kerületnek az erkölcsi és politikai hátrányok mellett. További problémát jelent, hogy elterelte a figyelmet a kerületben meglévő iskolahálózat költségcsökkentő szükséges összevonásairól, amelynek összege becslésem szerint két iskola esetén körülbelül évi 200 millió forint megtakarítást jelenthetne. További körülbelül évi 100 millió foFórum rovatunkban továbbra is az önkormányzatban működő pártok és képviselőik kapnak szót. írásaikat, véleményüket változtatás nélkül közöljük, tartalmukért a felelősséget a pártok vállalják. Törekszünk arra, hogy lehetőség szerint egy időben jelenjen meg az ellentétes vélemény is. Amennyiben ez terjedelmi korlátokba vagy leadási határidőbe ütközik, úgy a következő lapszámban adunk helyet az érintetteknek. rintot lehetne megtakarítani az Almássy téri Szabadidőközpont racionalizált eladásával és a feladatok meglévő intézményekhez történő átszervezéséhez. 1999-ben állandó gazdasági, fizetőképességi nehézségeket okozott, hogy 1998. évben a lényegében nulszaldos önkormányzati „stafétabotot” nem lehetett realizálni, mivel nem sikerült eladni az év folyamán a SKY Park, Gozsdu udvar, Holló utca 12., üres házak és telkek, portfolió állampapírok stb. zömét. Ezt megelőlegezve ugyanis 1998. év végén az új testület már 600 millió forintos bankkölcsönt vett föl az átfutó kötelezettségek kiegyenlítésére, amit 1999. végén 800 millió forintra emelt. Politikailag és pénzügyileg rendkívül vitatható és tapasztalataim szerint hátrányos, ha az állami adósságállomány behajtását a bankokra bízzuk (OTP Lakáshitel akció). Ezért szerintem elfogadhatatlan, hogy azok a kerületi lakástulajdonosok, akik részletre vették meg lakásukat és hosszú távú 35 éves 3 százalékos kamatozású fizetési kötelezettségük maradt a VII. kerület felé esetleg a jövőben kedvezőtlenebb körülmények közé kerülhetnek az által, hogy most az önkormányzat ezt a fizetési kötelezettséget külső szervnek eladja (körülbelül 750 millió forint). Félő ugyanis, hogy az új behajtók a kerület legszegényebb lakástulajdonosaival szemben az OTP gyakorlatot fogják követni. A fenti negatív tendenciákkal ellentétben helyes célkitűzés volt, hogy kis beruházásokkal a lakosság hangulatát javító beruházásokat hajtsuk végre. Ilyen tervek: a kaputelefonok létesítése, a járdatakarító gépek beszerzése, a közterületi infrastruktúra javítás, a kapuk megvilágítása, labdarúgópályák és játszóterek magasított korláttal való elkülönítése stb. Remélem, hogy a cikk utolsó bekezdésében foglalt kezdeményezések lesznek jellemzőek a következő három évben. Dr. Hahn György képviselő
