Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)

1999-11-09 / 15. szám

ÖNKORMÁNYZAT 1999/15. szám 4 „Öntsünk tiszta vizet a pohárba” Miért léptem ki a VII. kerületi FKgP kerületi önkormányzati frakciójából? Két hónapja gondolko­dom azon, hogy kilépek a FKgP kerület önkormány­zati frakciójából. Elhatá­rozásomnak eleget téve 1999. október 18-án meg is valósítottam elhatározá­somat és kiléptem a frakci­óból. Viszont azt a lehető­séget pártvezetőimnek nem adom meg, hogy ön­ként kilépjek a pártból, csakis pártom vezetői te­hetnek a dolog elfajulásá­ról. Nem titok, hogy 1998. április 2-án az országgyű­lési választások miatt aján­lószelvény gyűjtése közben a zebrán, a buszsávban egy ügyvéd elütött. Azon­nali életmentő műtétre szo­rultam, majd közben egy trombózist is elszenvedtem, és még abban az évben (decemberben) újbóli mű­tétre szorultam. Ezek a dol­gok idegileg is nagyon megviseltek A baleset mi­att 50 százalékos egészség­károsodás ért. A rendőrsé­gi vizsgálat még folyamat­ban van, és ki tudja, mikor és hogyan végződik. A bal­esetért nem érzem hibás­nak magam. Homoki Já­nos országos alelnök úrtól kértem, hogy biztosítsanak számomra közlekedés­szakértői ügyvédet, vala­mint, hogy a perrel járó költségek finanszírozását vállalja fel pártom. Szóban ígéretet kaptam, de csak üres ígéret maradt: a mai napig én magam állom a felmerülő költségeket. Két esetben fordultam írásban dr. Toigyán József úrhoz; ez év májusában valamint augusztusban szintén le­vélben kerestem meg az or­szágos főtitkár urat is, de választ leveleimre a mai napig nem kaptam. Mivel mertem keményebb han­gon kritizálni felsőbb veze­tőimet, hogy a leveleimre nem képesek válaszolni, és mert bátorkodtam a szen­vedéseimért és a leendő jö­vőbeni kiadásaim biztosí­tására 2,5 millió forint net­tó összeget kérni az orszá­gos pártvezetőimtől. Köz­ben igen kemény vitáim voltak a VII. kerületi FKgP elnökével is (Móré Csaba úrral), akit felszólítottam, hogy mondjon le párttisz­téről, mert egy párt vezető­jének példamutató viselke­dést kell mutatni. A Fővárosi Elnökség Móré Csaba lemondását elfogadta, 1999. október 13-án a fővárosi elnökass­zony a VII. kerületi párt­tagok megkérdezése nélkül Horváth Géza urat bhta meg elnöknek 2000. év feb­ruárjáig, bár az eredeti terv, amely meghiúsult, 2002-ig szólt volna (de er­ről talán Móré úr többet tudna mondani, aki mindig is a demokratikus válasz­tás híve volt). Alelnöknek Kellner Ferencet (kb. 1,5 éve tagja a pártnak) bízták meg, kerületi titkárnak pe­dig Rauscher Miklóst, aki pedig pár hónapja tagja a pártnak. Több mint négy évet töltöttem el a VII. ke­rület pártvezetésében (eb­ből egy évet mint kerületi titkár). Második ciklusban vagyok képviselő. Az előző ciklusban egyedül voltam képviselő, 1998. évben pe­dig már egy háromfős frakcióval képviseltettük magunkat, ami többek kö­zött az én érdemem is és munkám eredménye, vala­mint emberbaráti szerete- temnek is köszönhető volt. Mivel 1999. október 13-ig még titkára voltam a kerü­letnek, ezért pártunk pénz­tárosa megkért a főkönyv és a bizonylatok lezárásá­ra, amit én teljesítettem, és ezzel egyidejűleg a párthe­lyiség kulcsait visszaad­tam, és a továbbiakban ez­zel a vezetőséggel nem kí­vánok együttműködni, mert véleményem szerint nem demokratikus úton ke­rültek a kerület élére. Úgy látszik, hogy a FKgP-nál az a szokás, hogy aki be­csülettel dolgozik és mer mások és a maga igazáért harcolni, azt félreállítják Hamarosan fórumot kívá­nok tartani az Almássy té­ren, amennyiben a felújítá­si munkák közepette ingye­nesen helyiséget biztosíta­nak részemre, melyre meg kívánnám hívni Erzsébet­város polgárait, a FKgP fővárosi elnökasszonyát, az országos főtitkár urat és Gordos Dénes urat. Soha nem tagadtam meg magamat. A pártba az 1946-os eszméje miatt lép­tem be. Képviselői munká­mat mint független képvi­selő tovább kívánom foly­tatni Erzsébetváros javára. Függetlenül attól, hogy sorsom hogyan alakul, a jövőben is Erzsébetváros polgáraiért kívánok dol­gozni a legjobb tudásom szerint. Kérném tisztelettel kép­viselőtársaim és a lakos­ság szíves megértését. Továbbra is számítok megtisztelő bizalmukra. Kovács Károly képviselő Helyettes szülők kerestetnek! Józsefváros önkormányzata felhívást intéz a VIII. ke­rület és a vele szomszédos kerületek lakóihoz, hogy je­lentkezzenek helyettes szülői feladatok ellátására. Mindazok jelentkezését várjuk akik szívesen vállalkoz­nak ilyen feladatra és a helyettes szülői alkalmasság feltételeinek megfelelnek, A sikeresen pályázó szemé­lyek oz erre vonatkozó jogszabályban előírt díjazás­ban részesülnek. Helyettes szülő lehet az, aki: büntetlen előéletű; 24 évnél idősebb és 62 évnél fiatalabb; érzelmi és fizikai adottságai, egészségi állapota alapján alkalmas a gyer­mek gondozására; megfelelő befogadó környezettel rendelkeznek. Lakás és környezete a gyermek gondo­zására, nevelésére, szükségleteinek kielégítésére alkal­mas, akkor, ha: száraz, világos, jól füthető, a gyer­mekiek) részére biztosított a befogadó szülőktől külön szobában történő elhelyezés; egy család életviteléhez szükséges bútorokkal és eszközökkel felszerelt és leg­alább 6 m2 személyes élettere van a gyermeknek. Vál­lalja és elvégzi a jogszabályban meghatározott tanfo­lyamot. Ha családban él, a házastársa vagy az élettársa hozzájárni a helyettes szülői tevékenységhez. A kerü­leti gyermekjóléti szolgálatnál; Budapest Vili., Nép­színház utca 11. lehetőleg személyesen jelentkezzenek. Határidő; 1999. december 1. Emléktábla a Dohány utcában Megörökítve-megőrizve Erzsébetvárosban a Dohány utca 73-75. szá­mú homlokzatilag szépen felújított - ház falára került emléktábla. Az arra járó, érdek­lődő polgárok a táb­la szövegét olvas­va, megtudhatják, hogy: „Ebben a házban működött az Országos Mun­kás Betegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár első hivata­los helyisége 1907- 1924 között. ” Az emléktábla állításá­nak perceiben Dr. Szabó Zoltán pol­gármester ünnepi beszédében ismer­tette a kerület életében a múlt század nyolcvanas éveiben már bekövetke­zett nagymértékű ipari fejlődést, melynek ered­munkás dolgozott itt. Az üzemek-gyárak tulajdo­nosai külföldi származá­súak voltak, akik tőkéjüket itt fek­tették be és maguk is itt keresték bol­dogulásukat. Mint egykor ma is szük­ség van a külföldi­ekre a privatizáci­óban, a kerület fej­lesztésben - mon­dotta Dr. Szabó Zoltán. Az emléktáblát az önkormányzat Kulturális Bizott­sága elnökének, Demeter Tamás­nak felterjesztése alapján állítatta fel az önkormányzat. L.Zs. ményeként 100-110 ipari létesítményben 1500

Next

/
Oldalképek
Tartalom