Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-07-21 / 10. szám
10 ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK 1999/10 szám Száz évesen is vidáman Bognár Jenőné, Vilma néni volt időrendi sorrendben a második Erzsébetvárosban, aki az idén töltötte be századik születésnapját. Egészen pontosan május 17-én. Kerületi kortásaitól a- zonban annyiban különbözik az élete, hogy már lassan öt éve nem a saját otthonában él, hanem rábízta magát a Dózsa György út 82/b. alatti Idősek Otthona munkatársai gondos kezeire... Ettől függetlenül az őt rendszeresen látogató veje és unokája is ott volt az ünnepségen, melyen Vilma nénit köszöntötték. A szobatársak együtt sírtak az idős asz- szonnyal attól a perctől fogva, amikor Jolika néni - aki szintén a házban lakik - Vilmácska kedvenc versével kedveskedett a szülina- posnak. Braunsteiner Márta alpolgármester köszöntő szavai és az általa tolmácsolt Göncz Árpád köztársasági elnök gratulációja már csak hab volt a tortán. Mert persze volt az is, méghozzá hatalmas és csokis, mely egyébként a kedvence, s amelyet egy cukrászda ajánlott fel a nem mindennapi alkalomra. Az amúgy is halkszavú Vilma néni örömében meg sem tudott szólalni. Csak mosolygott és mosolygott... Pedig azt mondják róla, nagyon szeret beszélgetni. De most egy szót sem szólt, csendben üldögélt, s látszott, hogy valahol máshol jár... Talán a régi szép idők juthattak eszébe, amikor gyémántcsiszolóként az Egyesült Izzóban munkálkodott, meg drága „kislánya”, aki betegsége miatt nem tudott eljönni a mama születésnapjára... Az oldalt összeállította: Lendvay Piroska Fotó: Galambos Anita MESTERSÉGEK Fotó: Becskereki Dusi Gervai László nem ma kezdte a szakmáját, éppen ezért nem is gondolná róla az ember, hogy valaha másból kereste meg a kenyerét. A csillárkészítést tulajdonképpen hobbiból kezdte cl, szavaival élve: „beleszerelmesed- tem”. A szerelem meg is hozta a gyümölcsét, hiszen Gervai László elismert lett a szakmájában. Az egyszemélyben gépkocsivezető, lakatos és gépjavító technikus csillárkészítő több banktól, illetve vidéki templomtól kapott már megrendelést, ám azért túlnyomórészt a magánszemélyek által behozott csillárok javításával telnek napjai Hevesi Sándor téri műhelyében. A facsillártól a bronzon át a kristályig mindenféle a- nyaggal dolgozik, ami pedig a stílust illeti: a barokktól a szecesszión át egészen a modemig teljed a skála. A javításon túl az ócskapiacokon vett és a vevők által behozott darabokat is felújítja, vagy éppenséggel teljesen átvarázsolja. Imád velük pepecselni, hiszen a gondos és aprólékos munka százszorosán megtérül, amikor a keze alól kikerül egy-egy mestermü. Nemcsak szé^ ségben, hanem árában i^ mert nem titok, nem olcsók ezek a csillárok. Viszont egyediek, melyek igazán különleges díszei a lakásnak. * Különleges ajánlatunk * m A múlt kötelez Alapításának századik évfordulóját ünnepli az idén a Király utca 23. alatti Első Magyar Tűzzománc- és Jelvénygyár. Be- rényi Zsuzsa jelenlegi tulajdonos rengeteg időt és energiát áldozott arra a levéltárban, hogy egészen 1899-re visszamenőleg felkutassa a gyár történetét. Nem sajnálta a fáradságot, hiszen családi örökségről van szó. A hazánkban a jelvénygyártást elsőként meghonosító nagyapa a városszéli Közmühelytelepen kezdte üzemeltetni a gyárat, innen költözött át 1906-ban gépcstül-mindc- nestül - előbbihez az állam engedélye is kellett - Erzsébetvárosba, a Kazinczy utcába. Fiának, Berényi Lajosnak is megtetszett a jelvénykészítés, melyet rendkívül jó kézügyességének köszönhetően olyan tökéletesen végzett - többek között a fürészelés mestere volt -, hogy még az elismert papát is lepipálta. 1929-ben teljesen átvette az irányítást, ezekben az években jól is ment a bolt. Sportérmékre, alkalmi, illetve egyesületi medalionokra vállalt megrendelést, de készített plaketteket, ezüstserlegeket, és egyéb, akkoriban divatos díjakat is. Félje halála után a feleség, Berényi Zsuzsa édesanyja vitte tovább a gyárat, aki azonban egyszerre vesztette el urát, s a Kazinczy utcai hatalmas helyiséget is. A Király utcában talált kis kuckóban kellett hirtelenjében berendezkedni^ ám kitűnő üzleti érzékének köszönhetően az ínséges napokat ismét a jobbak váltották fel. Lányának manapság sokkal nehezebb a dolga, hiszen már jó ideje leáldozott a jelvénykészítés csillaga. A fény felé
