Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-01-15 / 1. szám
4 1999/1. szám HELYTÖRTENET 13 UTCAINK ES TEREINK NÉVADÓI 55 Az árvízi hajós 55 Id. Wesselényi Miklós báró (1750-1809) indulatos ember volt, 1777-ben Cserei Helénát, későbbi feleségét a nagy szebeni várból rabolta el. Megtámadta 1782-ben szomszédjának Haller grófnak a várát, ezért II. József császár Kufstein várába záratta, 1789-ben szabadult ki fogságából. Fia, iij. Wesselényi Miklós a Belső-Szolnok vármegyei zsibói birtokukon született 1796. december 30- án. A szülők egyetlen gyermeküket otthon taníttatták, 1812-től Kolozsvárott magánórákat vett, majd jogi tanulmányokat folytatott. Korán kapcsolatba került Kazinczy Ferenccel és Döbrentei Gáborral, szinte kamasz fejjel támogatta az irodalmi kezdeményezéseket Döbrenteivel 1814- ben Ausztriába és Olaszországba utazott. Erdély egyik legkiválóbb mezőgazdásza volt. Kitünően vadászott, kiváló sportemberként remekül vívott, úszott, lovasbravúrjaival az erdélyi felsőbb körök kedvencévé vált. A politikai életbe az 1817-i erdélyi ínség-segélyakció egyik szervezőjeként kapcsolódott be. Széchenyi Istvánnal mély barátságot kötött, aki döntően befolyásolta politikai fejlődését. Együtt voltak tanulmányúton Nyugat-Európában 1821- 1822 között, s Wesselényi legfőbb támogatója volt Széchenyi vállalkozásainak, az országgyűlésen is egy platformon voltak. A báró a főúri liberális ellenzék egyik kiemelkedő alakjává vált, szenvedélyesen támadta a bécsi kormány konzervatív politikáját. Wesselényi politikai programjáról könyvet is írt: „Balítéletekről” címmel, amit Lipcsében adtak ki 1833-ban. Könyvében kijelenti, hogy fel kell szabadítani a jobbágyokat, s mint kitűnő szónok, a megyei gyűléseken igyekezett meggyőzni a kisneme- seket, hogy elkerülhetetlen a jobbágyok felszabadítása és a nemesi adózás. Erdélyben Wesselényi volt az ellenzék korlátlan vezére 1834 végéig. 1835-ben azonban két pert is akasztottak a nyakába, egyiket Erdélyben, amely nem jutott érdemi ítéletig, a másikat Magyarországon. A Habsburg-kormányzat felségsértési pert indított ellene, Wesselényi négy évig védte magát a per során, Deák és Kölcsey kiharcolta, hogy ne kapjon súlyosabb büntetést, végül csak három esztendei várfogságra ítélték. Közben Pestet 1838-ban elöntötte az árvíz. Wesselényi báró százak életét mentette meg, hősies mentési munkájáért a nép az „Árvízi hajós” névvel tisztelte meg. Egyre súlyosbodó szembetegsége miatt büntetésmegszakítással került szabadlábra 1840- ben, amikor Kossűth és Lo- vassy is kegyelmet kapott. Wesselényi 1843-ban tért haza Grafenbergből, ahol gyógykezeltette magát, de 1844-ben már teljesen megvakult. Vaksága már korlátozta a politikában való részvételben. Széchenyi és Kossuth vitájában Kossuth mellé állt, mivel az ő agitatív, népies reformpolitikai vonalát vitte tovább. Zsibón élt 1848-ig, Kolozsvár vármegye alispánjaként működött, vakon is jelentős részt vállalt a kolozsvári gyűléseken abban, hogy kimondják Erdély unióját. A csehországi Freywaldauba utazott családjával 1848 szeptemberében, mivel felismerte a forradalom nehézségeit és nem hitt az ellenállás sikerében. A szabadságharc leverése után úgy döntött, hogy hazatér családjával a birtokára. Útközben a hajón meghűlt és Pesten 1850. április 21-én elhunyt. Emlékére az Erzsébetváros e- gyik leghosszabb utcáját Wesselényi utcának nevezte el a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Pilinyi Péter Kozmikus Kla.uz.cil Gyanús nekem, hogy a Dob utca és Klauzál tér sarka kozmikus okokból elkerülhetetlen karambolok szintere. Ha jó a megfigyelésem, ez azért van, mert a fene hídja miért. Tény, hogy a Csányi utcából a tér sarkára kibukkanó autókat megzavarja valami. A szűk látókörű materialisták a Mini étkezde előtti, a semminél alig nagyobb névtelen terecskét okolják. Az errefelé nem jártas autóvezető balra pil- lantván úgy érzi, már derékig benne van a Dob utcában, miközben jobbra tekintve a Csányi utcának még nincs vége, illetve, hogy a sarkon túl tágas tér terül el, kvázi, hogy csupán egy meghatározhatatlan státuszú zavaros, ám ártalmatlan ponthoz érkezett. A Dob utca eleje felöl közlekedők viszont a Klauzál tér mentén is úgy érzik, és a KRESZ szabályok is ezt erősítik, hogy megszakítatlanul elsőbbséget élvező, egyirányú utcában haladnak. Ámde nézzük csak, mi a valóság. Hétfő délelőtt van, sárga magyar Trabant közeledik töfögve a Dob utcában a jeles pont felé, miközben a Csányi utcából tétován előcsordul egy csicsásán magyar Honda-féleség. Már látja a Trabantot, de talán nemcsak félreértésből, hanem pillanatnyi felsőbbrendűsége tudatában is, csorog tovább, majd a következő pillanatban, mert hogy a Trabant persze nem enged a 48 per órából, recsegve egymásba akadnak. A Hondának csupán a rendszámtáblája szakadt le, a Trabantról pedig szokás szerint olcsó forgácsok röpködnek. Nem nagy ügy. Illetve nem tenne az, ha nem a kozmikus erők szórakozó helyéről lenne szó. A sarki járdaszegély mellől épp elillan egy kocsi, a Trabant azonnal odasuvad, a hondás még csak kászálódik kifelé, amikor FKF-es sárga kabátjában egy közangyal máris belibben az úttest közepére, és egyetlen szempillantás alatt a karambol összes hulladékát lapátjára söpri, aztán huss. Az a járókelő, aki lassan fordult meg a zajra, már nem is láthat semmit. Az éber Hondás még utoléri, lecsap összegyűrt rendszámtáblájára. Másik kezével már húzza elő a mobiltelefont, és rázendít - oroszul. Vigyázzban áll. A trabantos öregúr ott terem, mire a hondás az ö kezébe nyomja a telefonját, és az öregúr bemondja - magyarul - hogy itt rögtön tízezerrel el lehetne intézni az egészet. Ekkorra a hondás kezében már ott is van vagy nyolcezer, de a trabantos rázza a fejét. Ekkor némi dol- lámk cikáznak elő a dzsekizsebből, aztán oké, ki-ki mehet a dolgára. Ami itt néhány szemvillanás alatt lejátszódott, állítom, más sarkokon évekre elnyúló nemzetközi bonyodalom. De aki még mindig azt hiszi, holmi közönséges földi ügyek tanúja voltam, annak ide írom a két rendszámot, a Trabantét és a másikét: 938 és 939. Érkezési sorrendben. » D- Vektor Wesselényi Miklós báró
