Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)

1998-07-03 / 9. szám

1998/9. szám HELYTÖRTÉNET 13 Muemléfccív\k a/HoHó-utca/15. felé, egy traktussal körülépítve az udvar... Bejárati előtere tengely­ben helyezkedik el, lépcsőházát a belső traktusba illesztették. Az épület tipikus romantikus építészeti alkotás. Az ilyen épületek, eltekintve felületeik romantikus alakításától - átlagos klasszicista épületek szerkezeteivel készültek el. „Romantikájuk” egy­szerű rátét, külsőség a korszak szabványosnak tekinthető kő-tégla falas épületén. Eme építészeti romantika jellegzetes­sége a sarokrizalitok ki­képzése, a klasszicizmus középrizalitos megoldá­sa helyett. Jellemző a kor építé­szetére, hogy a ház kor­nak megfelelő - roman­tikus - felület-alakítása mellett szerkezete kon­vencionális, konzervatív, de lépcsőjének korlátái már a következő évtized ízlését tükrözik. Pest perifériája lényegében elő­zetes terv nélkül, ötletszerűen alakult ki; az egyes, városrésznek még nem nevezhető ház-csopor­tok a letelepedés és a megélhetés lehetőségeinek függvényében, kő­bánya, majorság, dülőút mentén jöttek létre. Pest fejlődése az 1870-es évektől gyorsul fel. A Terézváros, 1869-es 74 ezres lélekszáma 1880-ra 110 ezer fölé nő. A Terézváros, - az Erzsébetváros 1882-es leválasztá­sának érvágása után, azaz annak ellenére - 1890-ben immár el­hagyja a százezres lakosságszá­mot (133 ezer), 1910-re pedig 150 ezer fö fölé nő az itteni lakosok száma. Az Erzsébetváros lakossá­ga 1890-ben még éppen nem érte el a 90 ezret, de a feltűnően gyor­san növő lakossága a századfor­dulón már túlhaladja a 150 ezret is, 1910-ben pedig az itteni la­kosok száma több mint 181 ezer. Az első világháború után a fej­lődés lelassult. A Holló utca vonala véglegesen az 1840-es években alakult ki és azóta is őrzi ezt a formáját. Ebben a tekintetben tipikus pesti mel­lékutca. A Holló utca 15. szám alatti ház kétemeletes romantikus bérház, zártsorú beépítésben. Az épületet Gannersdorfer Já­nos részére emelte Hild József1840-ben. A korabeli tervek, kétemeletes, utca felé kéttraktusos, udvar felé egymenetes, belsőudvaros „szabványos”, klasszicista épületet mutatnak, elegáns kapualjjal, négyoszlopos lépcsőházi előtérrel, fél­köríves típus-lépcsőházzal, amelynek orsótéri tartószer­kezete a belső oszloppár. Az épületet azonban Rados Jenő, Hild József monográ- fusa, mint földszintes házat említi. Valószínűleg az épület ebben a formájában nem épült meg, csak a földszint készült el. Erre utal az is, hogy 1862-ben Pán József kétemeletes „U”-alaprajzú épü­letet épített ugyanitt, Kedvessy Lajos részére. A két épület - terve - mutat bizonyos azonosságokat; elsősorban a bejárati előtér he­vederosztása azonos. Lépcsöhá- zaik azonban az előtér ellenkező oldalaira kerültek. Valószínű, hogy Pán a rossz állapotú korábbi épület épebb részeit használta fel, amint az abban a korban meg­szokott gyakorlat volt. Az épület a második világhábo­rúban mérsékelt károkat szenve­dett. 1968-ban a BVTV felmérette a házat és terveket készíttetett helyreállítására is. Az épület átlagos XIX. század közepi ház, két traktussal az utca Az Erzsébetvárosiak Klubja minden héten kedden, 17 órától a szokott helyen várja tagjait, vendégeit. TEREINK, UTCÁINK NÉVADÓI Damjanich János tábornok Szerb származású katonatiszt csa­ládjában született Damjanich Já­nos, 1804. december 8-án a bán­sági Strázsán. Katonai pályára lé­pett, a temesvári katonai nevelőin­tézetben végzett. Rukavina tábor­nok parancsnoksága alatt álló, Temesváron állomásozó 61. gya­logezrednél fökapitányi rangban szolgált. 1848 áprilisában össze­ütközésbe került Haynau tábor­nokkal, aki a magyar kormány el­len izgatott. Haynau közbenjárá­sára Damjanichot Olaszországba rendelik, de a kormány a Szegeden összeverbuvált 3. honvédzászló őrnagyának nevezte ki április 20- án. Gyorsan haladt a ranglétrán, október 14-től alezredesi rangban dandámok a bánáti hadtestnél, 1849. február 3-tól tábornoki rangban a bánsági csapatok pa­rancsnoka. Nevéhez fűződnek a szabadság- harc diadalmas csatái, a vörössip- kás katonáival negyvenhárom üt­közetet nyert. Az osztrákok meg­erősítették Szolnokot, mivel a főváros és Debrecen közötti út­vonal kulcsa volt. III. had­test néven Damjanich Vécsey tábornokkal egyesítette a sere­geket, Bánátot ott­hagyva, ahol már leverte kemény üt­közetekben a rácok lázadását, seregével két tűz közé szorította az osztrák sereget, akik csak nagy veszteségek árán tudtak elmenekülni. A győztes csata után Damjanich felsorakozott vörös- sipkásaihoz így szólt:- Fiúk, büszke vagyok rátok. Ti az ördögöt is megveritek. Megérde­melnétek, hogy mindnyájan tisz­tek legyetek. De, hol volna akkor az én zászlóaljam. Szolnoki győzelméért 1849. már­cius 5-én másodosztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Ideigle­nes hadügyminiszternek nevezte ki a kormány április 28-án, de még aznap a lovak séta­kocsikázás során el­ragadták, kocsija fel­borult és lábát törte, szolgálatképtelenné vált. Kossuth Damja­nich balesetét mint nem­zeti szerencsétlenséget tu­datta az országgal. Arad várparancsnoka 1849. július 10-től, Schlich tábornok a vár feladására szólította fel. Damja­nich várbeli csapatainak szabad elvonulást akart biztosítani, de a terve meghiúsult. Augusztus 17- én kapitulált a cári csapatok előtt, de az oroszok a tábornokot átad­ták az osztrákoknak. Aradon október 6-án kilenc tábor­nokot vittek a bitóhoz. Nyolca­diknak végezték ki Damjanichot. Amikor a porkoláb lesegítette a szekérről, amelyen lábatörötten ült, hogy az akasztófához kísérje, azt mondta:- Már azt hittem, én leszek az utol­só, pedig a csatában mindig elől szoktam járni. - Aztán eldobta mankóit. - Úgy sem lesz többé rá­juk szükségem. Amikor már a bitón függött, Vé­csey Károly, akinek már nem volt kitől elbúcsúznia, megcsókolta Damjanich kezét. Damjanich János emlékét utcanév őrzi Erzsébetvárosban. Pilinyi Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom