Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)

1998-04-16 / 5. szám

1998/5. szám 5 KÖZÉLET PARLAMENTI KÉPVISELŐJELÖLTEK Középpontban az ember Perity László, a Keresztényde­mokrata Néppárt (KDNP) VII. kerületi 9. számú választókerület országgyűlési képviselőjelöltje. Foglalkozása szerint számító- gépes villamosmérnök, nős, há­rom gyermek édesapja. Huszon­nyolc éve a kerület állandó lakó­ja, négy év óta pedig - önkor­mányzati képviselőként - a mű­szaki és kerületfejlesztési bi­zottság elnöke.- Képviselő úr, a KDNP színeiben indulva miképpen tudná hasz­nosítani erzsébetvárosi tapaszta­latait a "nagypolitikában”?- A KDNP - a modem európai kereszténydemokrata pártokhoz hasonlóan - önálló programmal rendelkező demokratikus nép­párt. Politikai programját a ma­gyar nemzeti hagyományok és érdekek figyelembevételével alakította ki. Ez a párt a közjó és a nemzeti érdekek megvalósí­tása, és a keresztény értékek megőrzésének szándékától vezé­relve mindig kész a párbeszédre és az együttműködésre más de­mokratikus pártokkal és szerve­zetekkel a nemzetet érintő kér­dések megoldásában, saját elvei­nek feladása nélkül. Úgy érzem, hogy eddigi politikai tevékenységem is ezen irányvo­nal mentén történt. Cselekede­teimet ezek az elvek hatották át, mégha olykor kopromisszumo- kat is kellett kötni a képviselő- testület, s ezáltal a kerület mű­ködőképességének megőrzése érdekében. Parlamenti képviselő­ként természetesen más távlatok­ban is kell gondolkodnom, ugyanakkor szem előtt kell tar­tanom kerületünk választóinak érdekét is. Ha esetleges parla­menti tevékenységem vonatko­zásában jogos kritika érne választóim részéről, vállalom, hogy kezdeményezzék vissza­hívásomat. Ezen bemutatkozá­som szűkre szabott keretei nem teszik lehetővé, hogy az ország sorsát, társadalmi életünk min­den részét érintő kérdésben, té­makörben kifejthessem véle­ményemet, szándékaimat.- Az eddigiekhez képest mit tenne másként, milyen lépéseket tenne az Ön és a pártja által szükségesnek tartott vál­tozások érdekében?- Úgy gondolom, hogy az eddigi politikai gyakor­lattól eltérő felfogás szükségeltetik. Magyar- országon eddig nem az ember volt a legfontosabb. Mind a saját nevemben, mind keresztény- demokrataként azt vallom, hogy politikai életünk középpontjába az embert és az emberek leg­kisebb közösségét, a családot kell állítani. Számos példával bizo­nyítható, hogy a mai világban sokkal nagyobb szerepet kap a pénz, a gazdasági mutatók és az Azért vállaltam el a képviselő- jelölti megbízást a MIÉP-től, mert a rendszerváltás kezde­tétől fogva megdöbbent fel­háborodással figyeltem azt a felelőtlen, a társadalmi igazsá­gossággal és az ország érde­keivel mit sem törődő kor­mányzást, amely nyolc év alatt Magyarországot a jelenlegi súlyos helyzetbe juttatta. Mély meggyőződésem, hogy a káros, a lakosságot nyomorító sok jelenség nem egy olyan „szükségszerű” folyamat kö­vetkezménye, amivel szemben más választás, vagy jobb meg­oldás nincs. Annak az ered­ménye ez, hogy az egész rend­szerváltó filozófia hamis. Ez a filozófia legrövidebben talán abban a tételben foglalható össze, hogy teljesen mindegy, hogy milyen erkölcstelen vagy igazságtalan módon alakul ki a magántulajdon, és hogy kiknek a kezébe kerülnek nagy va­gyonok (pl. magyarok vagy külföldiek kezébe-e), a fontos csak az, hogy minél gyorsab­ban létrejöjjön egy dúsgazdag kis réteg, mert ezen alapszik a anyagias szemlélet, mint a csa­lád, az ember és ezek társadalmi körülményei. E tekintetben szinte minden területen változást tartok szük­ségesnek. Sokan vannak, akik ma­guk sem látják tisztán, hogy milyen fontos lenne a családi, emberi értékek elsődlegessége. Nézzük akár az oktatás- és ifjúságpolitikát, az egészségügyet, a szociálpolitikát és foglalkoztatáspolitikát, - va­lamint a Családpolitikát, de tekinthetjük a gazdaságpolitikát, a pénzügyeket, az energetikai kérdéseket, sőt tágabb összefüg­gésben az ipart és mezőgazdasá­got, vagy akár a honvédelmet, a nemzetbiztonsági kérdéseket. kapitalista rendszer, amit most „építünk”. Nos, én ezt a filozófiát a legszélsőségesebb szélsőjobb- oldali filozófiának tartom, és vele szemben a MIÉP-pel együtt azt a régi, minden szél­sőségtől mentes nézetet val­lom, hogy egy kormány felada­ta nem különböző „iz­musok” (kommuniz­mus, kapitalizmus) megvalósítása, hanem a nemzet érdekeinek szol­gálata és védelme, az ország minden lakója anyagi és szellemi jó­létének elősegítése, egyszóval a virágzó jóléti társadalom megteremtése. Ez csak úgy érhető el, ha a kormányzás minden részletében az igazsá­gosság és becsületesség az iránymutató, nem pedig az évtizedenként vagy évenként változó gazdasági és pénzügyi elméletek. Ilyen szellemben jöttek létre a MIÉP programpontjai, pl. igaz­ságos közteherviselés a családi adózás bevezetésével, a pénzü­gyi rendszer megreformálása, Az emberi lét, a családok ügye mindenhol megjelenik, de na­gyon sok esetben sokadrangú kérdésként kezelik őket. Ezek élő tapasztalataim az önkormányzati munkámból. Országgyűlési kép­viselőként sem kívánom megvál­toztatni ezt a szemléletmódot, mert az engem választó erzsé­betvárosi lakók is hasonló gon­dokkal küszködnek. Alapvető változást úgy, és csak akkor érhetek el, ha szándékaimhoz Önökben partnerre találok. Vallom, hogy a mindenkori po­litikai hatalomnak az a leg­fontosabb feladata, sőt köte­lessége, hogy elősegítse állam­polgárai boldogulását, az or­szág felemelkedését. A kettő egymástól függetlenül nem megy. A most leköszönő kor­mány nem váltotta be sem ígéreteit, sem a hozzáfűzött reményeket. hogy anyagi előny csak valódi hasznos teljesítményért jáijon, a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása a magas színvonalú és valóban ingyenes (nem bor­ravalóra épülő) egészségügyi ellátással és közoktatással, az igazságos nyugdíjrendszer megteremtése, a közbiztonság valódi védelme, a pri­vatizáció lényegi felül­vizsgálata, stb. Mivel angol-francia szakos ELTE egyetemi diplomával és a Cam­bridges Egyetem filo­zófia szakos Master of Arts fokozatával rendelkezem, bőséges alkalmam lett volna arra, hogy külföldi nagyvál­lalatok szolgálatában „beálljak a sorba és megszedjem ma­gam”. Keresztény hitem ezzel szemben arra indított, hogy népemet próbáljam szolgálni egyetemi oktatóként még akkor is, ha ezt jelenleg csak havi 35 ezer nettóval díjazzák. Ha Önök úgy döntenek, ezt a szolgálatot igyekszem majd az Erzsébetváros képviselőjeként a Parlamentben folytatni. BENEDEK LÓRÁNT: „Az egész rendszerváltó filozófia hamis”

Next

/
Oldalképek
Tartalom