Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-01-15 / 1. szám
8 ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK 1998./1. szám Azt a boldogságot... ...című nóta már réges- régóta a kedvence Varga Éva táncdal-magyardal énekesnőnek. Viszont igazándiból azt csak nemrég ízlelhette meg.- Két éve, hogy az újpesti Petőfi Tanya étterembe kerültem, ahol azóta is fellépek péntekenként és szombatonként önálló esttel. A tulajdonos, Z. Horváth Gyulával az OSZK-n keresztül találtunk egymásra. Olyannyira, hogy az ottani sikeremet látva, szívesen megszponzorálta a még ‘96 karácsonyán megjelent kazettámat, a- mely szerénység nélkül mondhatom: máig is nagyon keresett a piacon. Ugyanis egyedülálló ötletem nyomán az egyik oldalán magyar nóták, a másikon örökzöldek hallgathatóak. Varga Éva pályája elég nagy vargabetűt írt le, míg idáig jutott. Született erzsébetvárosiként a „Madáchban” végzett, mellette persze álmai megvalósítása végett Kovács Magda magántanárhoz járt énekórára. Aztán 18 évesen egy szál érettségivel, s ami számára a legfontosabb: a legmagasabb kategóriájú táncdal-énekesnői friss végzettségével elment vidékre, külföldre rutint szerezni. Majd visszatérve az 1984-es 2. Nyílik a rózsa nótaénekes verseny megnyerésével a továbbiakban már magyardal-előadóként is avanzsált. Az elkövetkező hónapokban a friss házasélet mellett egy új lemezfelvétel játsza majd a főszerepet, amelyen ezúttal a nótacsokor délamerikai melódiákkal párosul. SZÁZ DOLLÁRON MÚLNA ? Le a kalappal! Valóban le a kalappal Marácz György előtt, aki 85 éves korát meghazudtolva még mindig aktívan dolgozik - önálló kalaposmesterként immáron 60 éve... Aranyművesnek készült, de a fémjelzőben megismerkedett egy férfival, aki kalapozott, s kiderült, azzal sokkal jobban lehet keresni, így átpártolt. A Király utcában tanulta ki a szakmát, majd a se- gédeskedés helyett az első adandó alkalommal az önállósodást választotta. Éppen volt eladó üzlet a Dob utcában, amit szerencséjére a tulajdonos részletre is eladott neki. Onnan húsz év után került át ide a Wesselényibe. Az üzlet hátsó, műhely részében teljesen egyedül dolgozik Marácz György, de szerinte nincs ebben semmi különös, sőt természetes, hogy mindent ő csinál. A formaki- faragástól a kiszabáson át egészen az anyagokért való futkosásig.- Persze, hogy a fiaim is kalaposok, nálam inas- kodtak - 30 évig mestervizsgáztattam itt -, s ma már mindegyiknek szintén kalapszalonja van. Nem kell nekem segítség. Azt a kis réteget, mely kalapot vásárol, azaz megengedheti magának, vevő egyforma. De a Habsbuig-család nem o- lyan régi rendelése azért véletlenül mégis kicsúszott a száján, amikor éppen egy mostani divatfejfedőt mutatott. A bosszantó adónehézségek, a régi időkhöz képest gyenge forgalom ellenére nem akart panaszkodni: „nekem nem azt én bőven el tudom látni. A régi, híres mester nem hajlandó senkit megnevezni politikus kuncsaftjai közül, nála minden az a dolgom. A múlt dacára sem ülhetek rá a babéijaimra, haladni kell a korral.” Lendvai Piroska írásai Fotók: Galambos Anita A New York-i maratonira Erzsébetvárosból Mindenki csodabogárnak tartja Gémes Ferencet. Nem csoda, hiszen nem mindennapos eset, hogy valaki 52 éves korában kezd el minden előed- zettség nélkül, csak úgy versenyszerűen futni. Méghozzá nem is akárhogyan, többek között veterán Európa-bajnokságot, Világjátékokat nyerve... Az egész „futóbolondé- ria” ‘84-től datálódik, amikoris Gémes Ferenc építésvezető, magántervező építésztechnikus a száz kilogrammot jócskán túllépve, a szakma ártalmaitól a cigarettától és a töménytelen mennyiségű italtól megfertőzve úgy döntött, ebből elég. Először csak úszni járt le, az ottani pólósok irdatlan mennyiségű úszásadagjait vetkezett Hódmezővásárhelyen a 28 km-es futás. S azt is kibírta. Majd a kerékpárpróbát is kiállta. látva beszélték rá az akkor olimpiai ötpróbás Balaton- átúszásra. S ha már az első próbán sikeresen túljutott, gondolta, miért ne próbálná meg a többit is. KöÉs így tovább..., mindig egyre és egyre tovább merészkedett. A középtávok mellett aztán rátért a szuper-hosszútávfűtásra is, ‘88-tól a magyar ultramaratoni futóválogatott tagja. Ugyanebben az évben került volna sor az agydaganat műtétére is, ám ő felkelt a műtőasztalról, s azóta se látták a kórházban.- Jól érzem magam, s ez a legfontosabb. Leszoktam a dohányzásról, viszont az italról nem tudtam végleg lemondani. A magam kis borocskáját azért megiszom. De látja élek, virulok, stresszmentesen. Most kezdtem az alapozást, napi ötóra edzéssel. A két edzőm, Bodri Zoltán és Bíró György edzésterve szerint. Az év két fő világeseményére készülök, a szeptemberi Spartathlonra, amelyen az Athén és Sparta közötti 246 km-es szakaszt kell teljesíteni,' és a New York-i mara- tonra. A meghívókat már mindkét helyről megküldték, a Malév jóvoltából a repülőjegyek is megvannak. Éppencsak a 100- 100 dolláros nevezési díj hibádzik. Ugyan az APV Rt.-tői kapott pénzből bőven futotta volna, de nemrég törtek be a Kazinczy utcai lakásomba, és a műszaki berendezések mellett ezt is elvitték. A rokkantnyugdíjamból nem tudom kifizetni. Reménykedem, hogy egy szponzor talán kisegít...
