Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-03-02 / 3. szám
8 PORTRÉK 1998/3-szám „Ne féljetek!” Sokszor mondták már Jókai Annának, befutott íróként mit keres még itt, ebben a Dohány utcai lakásban. Mert tágas, praktikus, körfolyosós, szimpatikus, hogy mindenhez közel van, meg olyan „mozgós”, azaz zajlik az élet. Ráadásul nem is Erzsébetvárosnak az a dzsumbuj része - vágta rá erre mindig. Ebben a miliőben érzi jól magát, biztos benne, hogy meg sem tudná szokni az elkülönültséget a nyugodt, csendes Rózsadombon, vagy akár a művészvilág kedvelt helyén, Szentendrén. Arról nem is beszélve, hogy 35 éve, amikor idekerült akkor fogott bele komolyan az írásba. A gyerekkori álmának megvalósításába, és ez nagyon nagy kötődés számára. Különben is az a véleménye: az embert sohasem a környék teszi előkelővé, hanem az ember maga nemesid meg azt.- Tényleg itt lettem író. Először mellette még tanítottam, pontosabban a tanitás mellett csináltam. Ám csak akkor, ha délutános voltam. Valahogy már belémivó- dott, nekem ez az alkotó időm - kezdte történetét Jókai Anna. - A (Folytatás az 1. oldalról) Tamás bátya kunyhója, pontosabban inkább konyhája - mondhatnánk a Kazinczy utcai kocsmára, amelynek egyszemélyben a tulajdonosa és séije is Wichmann Tamás. Tizenöt éve, válása után vette meg a lakást, és három évre rá nyitotta meg az alsó szinten vendéglőjét. Mondhatni, törzsvendégek járnak csupán be híres chilis babját, csülkös bablevesét belapátolni. Például Udvaros Dorottya színművésznő is, vagy éppen a televízióban most futó rendőrsorozat Rex névre hallgató kutyanyomozójának magyar hangja, Hász Vander Péter... Wichmann Tamás egyébként jól érzi itt magát, egy kis büféskedés, színészkedés és éjszakai kido- bóskodás után főzte ki, hogy kocsmát fog nyitni. Annak idején különben azért ment szakácsnak, mert szeretett enni, meg úgy gondélután így általában a közéleté, a múltkor számoltam össze közel 30 társadalmi tisztséget töltök be különböző kuratóriumok elnökeként, vagy alelnökeként. Szeretettel segítek a kerületnek is, nemrégiben a Rózsák-téri templom javára rendezett jótékonysági esten léptem fel, de védnöke vagyok a Brunszvik Teréz óvodának is, és alelnöke a szintén erzsébetvárosi Fészek Klubnak. Az estéim pedig? A családé, foként az öt unokámé. írásaiban a Nyilas jegyre jellemző „két lábbal a földön állok, de mindig az eget célzóm” szemdolta, ebből mindig meg lehet élni. Az pedig, hogy világraszóló eredményt „beevező” kenus lett, végülis egy autóbalesetnek az eredménye. Mert az orvosok által ráerőltetett járógép helyett a sportot választotta. Felére vékonyodott lábbal elvégre kenuzni lehet, mégpedig - ahogy a példája mutatja - tökéletesen. S hogy nem sikeredhetett még tökéletesebbre, azaz lezárva pályafutását egy olimpiai bajnoki címmel, az nem rajta múlott. Az egyesülete nem akarta teljesíteni anyagi igényeit, így nem írta alá a szerződést. Wichmann Tamás valóban jól érzi magát, ismételhetjük magunkat. Délutánonként ugyanis újra a vízre jár. Tanítani. Kis csoportjában két gyöngyszemre is talált. Talán nem meglepő, az egyik a fia. Az élet most ismét adott neki egy újabb lehetőséget... léletet képviseli. Annak idején ezért is figyeltek fel rá, hiszen a könyveiről visszaköszönő lányos, bájos arccal felbukkanó nő kegyetlen, szigorú, realista stílust mutatott a regényeiben, novelláiban, esszéiben. A „Ne féljetek!” című, könyvhétre megjelenő új kötete sem lesz más, mint az eddigi 17. A rendszerváltástól egészen napjainkig kíséri végig négy idősödő ember életét, ismét csak mindenféle illúzióktól mentes, tárgyilagos ábrázolással. Amolyan bölcselet, összegzés is. Jókai Anna egyáltalán nem titkolta: elképzelhető, hogy ez volt az utolsó regénye. Esszéket, meditációkat fog eztán csak írni. Többet már nem vár az élettől, az emberektől, hiszen mindent megkapott. A többek között József Attila-, Kossuth-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjével kitüntetett Jókai Anna elérte azt, melyre minden író vágyik, megérhette saját sikerét. Gergő remekeit) Tavalyi utolsó számunkban úgy váltunk el Kiss Gergely - akkor még - friss Európa- bajnok vízilabdázótól, hogy készül a januári perthi vizes világbajnokságra, s mellesleg a felnőtt vb-aranyérem még hiányzik éremkollekciójából. Nos, azóta talán már mindenkinek közismert, hogy „csak” az ezüstérmet tudta „megjátszani” a magyar csapat. A két heti perthi kinttartózkodást hazafelé jövet két napos szingapúri magyar pólósiskola-bemu- tatóval megtoldva, január 22-én érkezett meg Ferihegyre második helyezett válogatottunk. Ahol a csupa mosoly családtagokon kívül a szponzor által éremért beígért egy-egy Opel Astra is várta a fiúkat. Kiss Gergely nem sokat úszhatott itthon a boldogságban, pár nappal később már utazhatott is Annával Nápolyba - ezért kellett édesanyjának helyettesítenie őt a díjátadáson. Ugyanis február 5-én elkezdődött az olasz pólóbajnokság. Ahol az elmúlt öt fordulót tekintve az első helyen áll, százszázalékosan Gergő együttese, a BEK- címvédő Themis Possilipo Napoli. S nemcsak a csapatnak megy a játék, hanem Gergőnek is. Az oldalt írta: Lendvay Piroska Tanári esemény Mindenkit mindenre meg lehet tanítani, csak idő, módszer és mester kérdése - írta Comenius, és írta az Erzsébetvárosi Pedagógiai Napra invitáló kis fiizetecske bevezetője is. A február 24-i, Bakonyt Karola erzsébetvárosi polgármester védnökségének égisze, és az Erzsébetvárosi Pedagógiai Szolgáltató Központ szervezése alatt rendezett tanáros eseményre nagy neveket is sikerült előadóként megnyerni. Dr. Ranschburg Jenőt, aki a hiperaktivitás a családban és az iskolában című témában kért szót. Dr. Vekerdy Tamást, aki a mostanság mindenkit foglalkoztató, és legvitatottabb kérdést fejtegette: a szerepjátékok és a képernyő hatása a személyiség fejlődésére. Kánvádi Sándor kolozsvári költő pedig a volt tanárairól vallott. A zömmel az Almássy Téri Szabadidőközpontban lezajlott Pedagógiai Napot különböző bemutatók egészítették ki, illetve családtervezési tanácsadás. TJjra a vízen!
