Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-12-02 / 16. szám
1998/16. szám HELYTÖRTÉNET 13 Fürdőkultúra a régi Erzsébetvárosban Pest városa 1800-ban elárverezte a Városerdő (Városliget) melletti homokos területet, azzal a kikötéssel, hogy a tulajdonosok kötelesek a sivár területet megművelni. A nagybányai születésű Rumbach Sebestyén városi tisztiorvos a mai Podmaniczky utca és Munkácsy utca sarki részén 8313 négyszögöl kiterjedésű telket vásárolt, s szőlővel kezdte el beültettetni. Kútásás közben vasas forrás tört fel, az orvos rögtön felismerte a víz gyógy- hatását, egy fiirdőház építését kezdte el. Vendéglőtartási jogért folyamodott a városi tanácshoz 1806 júliusában. A városi tanács az engedélyt megtagadta és egyúttal megtiltotta a fürdőház építésének folytatását is. Rumbach ekkor a helytartótanácshoz fordult kérelmével, szeptemberben engedélyezték fürdője megnyitását, azzal a feltétellel, hogy a városnak évente száz forintot fizet. Rumbach még ebben az évben a közönség számára megnyitotta Pest első gyógyfürdőjét Város-fürdő néven. Az épületben húsz fürdőhelyiséget vehettek igénybe a fürdőzők. A Király utca és a mai Madách tér sarki hatalmas kiteijedésű Orczy- házban építettek ki fürdőket, a vizet artézi kútból nyerték, adta hírül egy 1831-ből származó leírás. A Városerdő végén Scheibel József nyitotta meg orosz-gőzfürdőjét, ide járt az aranyifjúság izzadni, magukat nyírfaágakkal korbácsolni. A siker nyomán Scheibel 1844-ben az erzsébetvárosi Kleine Kreutz Gasseban (Kiskereszt, majd Kazinczy utca) létesített gőzfürdőt. A Duna-parti Duna, majd Diana fürdőben is akartak gőzfürdőt létesíteni, de a helytartótanács a Scheibel-féle gőzfürdő védelmében nem engedélyezte, kiadott iratában leszögezte, hogy mindaddig Pest területén nem szabad újabb gőzfürdőre engedélyt kiadni, amíg azt a lakosság szaporodása vagy közegészségi okok nem indokolják. Scheiber úgy hálálta meg, hogy a városi szegény betegek részére ingyenes gőzfürdő jegyeket adott. Tartsay-féle gőzfürdő néven szerepelt 1885-ben, a jegyek ára 80 krajcár és egy forint között volt, a hölgyek számára külön osztályt nyitottak. Az első világháború végén Első Magyar Gőzfürdő néven a Kazinczy utca 40. szám alatti épületben fogadták a vendégeket. A Gampcrl-féle vasfürdő 1839- ben nyílt meg a Király utcában, majd a Nyár utca 7. szám alatt működött. A Hungária Gőzfürdő a Dohány utca 44. alatt nyitotta meg kapuit a fürdőzőknek. Az Erzsébet körút 51. szám alatti épületben nyitották meg a minden gyógytényezővel ellátott Körúti Fürdőt, kedvelt volt a gyógyin- halatóriuma. Említésre méltó még a Hársfa utca 53. alatti Vasfürdő, amely 1853-tól működött. Az erzsébetvárosi fürdők vizüket mesterséges úton kapták, nem úgy mint Budán, ahol a gyógyvizekről a természet gondoskodott. Pilinyi Péter Műemlék is lehetne... Rendhagyó születésnap A z ország legidősebb még működő lakásszövetkezetének, illetve a ház 90. születésnapja alkalmából avattak emléktáblát nemrégiben a Dózsa György út 64. szám alatti lakóépület falán. A harminchét lakásos házat üzemeltető Házépítők Lakásszövetkezete és a „Cerberus” Társasházkezelő Klubok Országos Szövetsége ílymódon kívánja felhívni az illetékesek figyelmét Budapest egyik jelentős értékére, mely nem számít műemléknek, de még műemlék jellegűnek sem! A z Országos Tisztviselő Szövetség Házépítő Lakásszövetkezet (mai nevén Házépítők Lakásszövetkezete) első tulajdonosai 1908 novemberében költöztek be - köztük a tervező Fodor Gyulával - a másfél év alatt felépült, akkor még Aréna úti házba, amely nagynak, modemnek és impozánsnak számított abban az időben. Huszonnyolc 100-140 négyzetméteres, 3-4 szobás lakásaival, melyekhez külön pince- és padlásrész is tartozott, továbbá a pincében kialakított mosókonyhájával, és a padláson külön lezárt szárítójával. A függőfolyosókon gázlámpák világítottak, a házban központi porszívórendszer működött, a tüzelőt pedig teherliften lehetett a pincéből „felhozni”. Ami a külcsínt illeti: a homlokzaton összefogást jelképező dombormű, Róth Miksa üvegablakok, a lépcsőházban a piros szőnyeget leszorító vörösréz rudak... A z idilli környezetet azonban a történelem „szétrombolta”, s nemcsak a ház lakói, hanem maga a ház is megsínylette az első és második világháborút, az ’56-os forradalmat. Az ötvenes évek elején hirtelenjében Sztálin tér 5. „lettek”, de lettek ennél nagyobb gondjaik is: leválasztották a lakásokat (28-ból 37- re), kényszerbérlőkct „utaltak ki”, az eladósodás miatt állami tulajdonba vették egy időre a házat, miközben annak állagában is sorra jelentkeztek a problémák. A Dózsa György út 46. szám alattiak átvészelték ugyan a nehéz időket, és valahogyan mindig sikerült pénzt szerezni a ház „toldozásra-foltozására” is. Dehát lenne még mit csinálni, de még elképzelni sem tudják, hogy miből fogják fedezni... A lakók között egyébként ma is hét olyan tulajdonos él, akik egyenes ági leszármazottjai az alapító tagoknak. De éltek és élnek a házban olyan ^| neves emberek is, mint például: Vágó Boriska, az Erkel Színház szólóénekesnője, dr. Freud Géza Kossuth-díjas matematikus, dr. Urbányi János neves közgazdász, Sass Szilvia operaénekes, S. Nagy István dal- STÖveghó-Csongrádi Kata színésznő házaspár.
