Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-11-18 / 15. szám
Í998/1S. szám ______________ÖNKORMÁNYZAT 3 GY URISNÉ BRAUNSTEINER MÁRTA: „Együttműködés és kölcsönös megbecsülés” KOROMZAY ANNAMÁRIA: f „Uj lehetőségek a szociálpolitikában” „Szeretném, ha egészséges, sikeresen felnövő nemzedék követné a mai nehéz időket élő generációt. ” Akár egy életre szóló programnak is beillik ez a gondolati óhaj, amit pedagógusként, képviselőként megfogalmazott, s most újraválasztott képviselőként, újdonsült alpolgármesterként még inkább magáénak vall.- Már fiatalon bekapcsolódhattam a közéletbe, s bárhol is dolgoztam, mindenütt közügyekkel, s a mögöttük lévő emberekkel foglalkoztam. Lassan két évtizede kötődöm Erzsébetvároshoz, pedagógusként is itt dolgoztam, itt lakom, itt van a családom, a gyerekeim is itt születtek, itt járnak iskolába. Már a kezdettől végig kísér az, hogy nagyszerű emberekkel hozott össze a sors, akiktől tanulni lehetett. Közéjük sorolom többek között dr. Csiha Juditot is, aki a maga idejében nagyon sokat tett ezért a kerületért. Tőlük tanultam meg, hogy alapvetően oda kell figyelni az idősebbek tapasztalataira, a másságra, s figyelembe kell venni az eltérő véleményeket is.- Természetesen nagy megtiszteltetés számomra az a szinte egyöntetű bizalom, amit az alpolgármesteri szavazáskor a képviselő-testülettől kaptam. Ezzel a bizalommal tisztességgel szeretnék élni, kamatoztatni Erzsébetváros javára. Igen fontos területek kerültek hozzám: az oktatás, ifjúságpolitika, sport amelyek nem idegenek számomra, hisz az előző ciklusban sokat foglalkoztam velük. De ugyan így meg kell ismerkednem az egyházi ügyekkel, a civil szervezetekkel és a kisebbségi önkormányzatok munkájával is.- Terveim között szerepel a lakás-óvodák megszüntetése, az óvodai pedagógiai programok elkészítése. A polgármesterrel együtt u- gyanúgy álmaim közé tartozik, hogy Erzsébetvárosban minden tehetséges, tanköteles gyerek végezze el a 12 osztályos iskolát, s úgy kerüljön ki, hogy ismerjen egy idegen nyelvet, értsen a számítógépekhez és legyen jogosítványa. Kész a kerületi sportkoncepciónk, elfogadásra vár. Heteken belül átadásra kerül a Városligeti Sportcentrumunk, nyitva az út a tömcgsportolási lehetőségek előtt. Egészségnevelő programot kínálunk majd a diákoknak, amelyben a megelőzésen lesz a hangsúly, különös tekintettel a szenvedély betegségekre.- Szeretnénk megteremteni a kerületi szociális intézmények közötti működési összhangot, a- melynek megvalósításában sokat segíthet Koromzay Annamária alpolgármester társam. Terveink között szerepel az „Emberi, jogi, kisebbségi bizottság” létrehozása. Folyamatos párbeszédre, véleménycserére készülünk a történelmi egyházak, a kisebbségi önkormányzatok és a civil szervezetek képviselőivel. Hat kisebbségi önkormányzat közül kettőnek biztosítottak a működési feltételei, de a többiekre is sort kerítünk. Az egyházakkal közösen arra törekszünk, hogy ne maradjon rászoruló, ellátatlan ember a kerületünkben. Összefoglalva: nyitottak vagyunk minden együttműködésre, ami a köz javát szolgálja, s közben arra törekszünk, hogy még jobban megismerjük és megbecsüljük egymás munkáját. A hannadik választási ciklusát kezdi, 1990 óta önkormányzati képviselő. Tapasztalatait a szociálpolitika területén szerezte, s ott is kívánja hasznosítani. Korábban a Szociálpolitikai bizottság elnökeként, humánpolitikai tanácsnokként, valamint a Pénzügyi ellenőrző bizottságban ismerte meg alaposabban e „szörnyű” te- rületet. A sok gond dacára is optimista, s társadalmi alpolgármesterként töretlenül folytatja azt, amit ma már hivatásának tekint.- Társadalmi statisztikusként kezdtem el behatóbban foglalkozni a szociálpolitikával, s hamar megtanultam a száraz tények, adatok, számok sorai közül a valóságot kiolvasni. A habitusom is olyan, hogy érzékenyebb vagyok a szociális problémák iránt, ami bizonyára abból is ered, hogy nem éppen rózsás emberi sorsok, helyzetek, konfliktusok húzódnak mögötte, vagyis a könyörtelen, valóságos hétköznapok világa tárul elém.- Igazából több év után vált világossá számomra, hogy milyen területtel foglalkozom... A rendszerváltás előtt mások voltak a társadalmi körülmények. Még sokan emlékszünk rá, hogy 100 százalékos volt a foglalkoztatottság, legalábbis papíron, sőt a munkanélküliséget büntették. Azóta nagyot fordult a világ, a munkanélküliség, a létbizonytalanság mindennapivá vált. A mai, változó világban sok ember nem találja a helyét, egyre másra érik a csalódások, a sokkhatások. Begubóznak, befelé fordulnak az emberek, nehéz a bizalmukba férkőzni. Ez az „új helyzet” áthangolta az egész szociális tevékenységünket is. Egyre kevesebb azoknak az „őrülteknek”, megszállottaknak a száma, a- kikre számítani lehet. E ritka kategóriába tartoznak a gondozóházak vezetői, a szociálismunkások, a családsegítők, akik rendületlenül tevékenykednek embertársaink helyzetének a javításáért. Örömmel tapasztalom, hogy sokszor a kisnyugdíjas nyújt segítő kezet a másiknak.- Feltétlen változásra, változtatásra van szükség ezen a területen, ami csak összefogással, társadalmi összefogással lehetséges. Ezen munkálkodunk mi is, működőképessé kell ötvözni lehetőségeinket. Rendületlenül optimista vagyok, mert hiszek abban, hogy képesek vagyunk a változtatásra. Bár gyorsan hozzátenném: segíteni annak lehet, aki ezt maga is akarja, ő is tesz azért, hogy valami történjen, kell a közreműködése a dolgok megváltoztatásához. Egy beteg gyógyulásához sem elég csak az orvosi segítség, akarni is kell a gyógyulást. Szerencsére úgy tűnik, erre felé tendálunk a szociális munkában. Az 1999. január 1-től életbe lépő szociális törvény új feladatokat ró az önkormányzatokra, ezek megvalósítása a legközelebbi célunk, ezen munkálkodunk. Születésnapra Az Almássy téri Szabadidő- központ (ASZK) 15. születésnapját ünnepelte az idén, s a jubileum mellett nemcsak szó, de írás nélkül sem „mehettek el”. Szükségesnek érezték, hogy az elmúlt 15 esztendő könyvecske formájában is meg- örökítődjék. Az Ablakok Háza kiadvány nem csupán az intézmény emlékkönyve, hanem szándékuk szerint kulturális kordokumentum is. Lenyomata azoknak az éveknek, melynek fele a szocializmus, másik fele pedig már a „rendszerváltás” korszakában telt el.
