Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)

1998-02-11 / 2. szám

1998/2. szám HELYTÖRTÉNET 11 TEREINK ÉS UTCÁINK NÉVADÓI Vörösmarty Mihály Köznemesi családban született Vörösmarty Mihály, 1800. de­cember 1 -jén, a Fejér megyei Pusztanyéken. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron és Pesten végezte. 1824-ben ügyvédi vizsgát tett. 1825-ben első nagy eposzával, a Zalán futásával a reformkor legna­gyobb költői közé emelkedett. 1826-ban feladva nevelői ál­lását, Pestre költözött, 1828- 1832 között a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratot és melléklapját, a Koszorút szer­kesztette. 1837-ben Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos perének idején írta meg híres költeményét a Szózatot. Hatalmas irodalmi munkássága, többek között szótár és nyelvtan készítéssel is foglalkozott, fordított, szín­műveket és könyvbírálatokat írt. 1837-1843 között a kor vezető kritikai és irodalmi folyóiratát, az Athenaeumot szerkesztette Bajzával és Toldyval. Tagja lett az 1841-ben megala­kuló Nemzeti Kör­nek, amely a hala­dó politikai, iro­dalmi és művé­szeti mozgalma­kat támogatta, Pe­tőfi első felismerő­je, korai költemé­nyeit, javaslatára a Nem­zeti Kör adta ki. 1843-ban megnősült, Bajza sógornőjét, Csajághy Laurát vette feleségül. Nászajándék­ként 17 éves menyaszonyához írta a Merengőhöz című köl­teményét. Vörösmarty lelkesedéssel fo­gadta március 15-én az ifjúság forradalmát, beválasztották a Közcsendi Bizottmány tagjá­nak. Tagja lett a sajtó útján elkövetendő visszaélések, s kihágások megbírálására ren­delt ideiglenes bizottság­nak is. A felelős minisztéri­um kinevezése után Eötvös József val­lás- és közoktatásü­gyi miniszter fela­jánlotta a költőfe­jedelemnek a pesti egyetem irodalmi tan­székének vezetői tisztét, amit ő nem fogadott el. Megválasztották képviselőnek, Bácsalmás liberális képviselő­jeként vett részt az ország- gyűlésen. 1848. július 22-én megszavazta, hogy az ország katonai támogatást nyújt a ki­rály és az olasz nemzet közötti béke megteremtésében. Petőfi átlátta e lépés tragikus követ­kezményeit, verset írt Vörös­martyhoz címmel, amelyben kíméletlen véleményét mond­ta ki: „Nem én téptem le homlokod­ról, Magad tépted le a babért. ” 1849-ben Kossuth Lajos a kegyelmi törvényszék bírójá­nak nevezte ki'. A kormányt követte Debrecenbe, Szegedre, Aradra. A világosi fegyverleté­tel után Bajzával együtt Ara­don, Szatmárban és Biharban bujdosott. 1850-ben Pesten jelentkezett a haditörvényszék előtt. Ügyének elrendezéséig szabadon engedték, néhány hónap múlva kegyelembe ré­szesítették. Családjával vissza­vonult a Fejér megyei Baracs- kára, majd Pusztanyékre. 1855- ben kedélybetegen költözött vissza a fővárosba, ahol 1855. november 19-én elhunyt. Ha­lála országos gyász volt, húsz­ezer ember kísérte ki a Kerepesi temetőbe. Emlékét utcanév őrzi az Erzsébetvárosban. Pilinyi Péter Kerámiával díszített épületek Erzsébetvárosban Gólyák és az elektrotechnika Az Erzsébetvárosi Hely- történeti Klub vezetősége 1998. február 11-én, szerdán 17 órakor a Kazinczy utca 21. szám alatti (Dob és Wes­selényi utca között) Elektro­technikai Múzeumba hívja a kedves érdeklődőket. A múzeumban sok élmény­ben, meglepetésben lesz részük. Megtudhatják többek között, hogyan segítik a villamos müvek a gólyák új fé­szekrakó szokásait. Arra is „fény derül”, hogyan vált az elektromosság az emberi­ség közkincsévé, és ebben milyen kiemelkedő szerepe volt a magyar mérnököknek. A múzeumot bemutatja: Iglódi Miklós tárlatvezető. A látogatókat köszönti: dr. Jeszenszky Sándor, az Elektrotechnikai Múzeum igazgatója. A múlt század második felében változott az építészek szemlélete és elterjedt a vakolatlan, tégla homlokzatú házak építése, majd a polikrom, színes homlokzat is tért hódított. E két változás a kő helyett igényelte a mázatlan (ter­rakotta) és a mázas (majolika) kerámia díszítő elemeket. Kezdetben a díszítő elemeket, a díszítő-épületkerámiát több bu­dapesti épületszobrász készítette. A pécsi Zsolnay-gyár először 1875-ben szállított terrakota díszítő elemeket a Szkalnitzky Antal tervezte, Fechtig báró számára épült palotához (Vili., Bródy Sándor u. 2.). Nem sokkal ezután Pécsett készült a Várkert- bazár terrakotta és majolika díszítése. A kezdet után mind több építész alkalmazott terrakot­ta és majolika díszítést az épületen. Eleinte főképpen a középületeken alkalmazták a kerámia díszítést, de lassan-lassan a magánépíttetők is alkalmazták szerényebb mértékben. A mai Erzsébetváros területén is talál­ható Zsolnay-kerámiával díszített épület. Az erzsébetvárosi Zsolnay épületkerámiával díszített épüle­tek sorát az Almássy tér 7. számú ház nyitja meg (1888). Az épület második emeleti ablakai alatt reneszánsz nőfejes tondók (tondo = kerek festmény, vagy relief (olasz)) és reneszánsz mintás majolika-mázas betétek vannak. Jelentős munka volt a Szent Erzsébetről elnevezett plébáni­atemplom (1893-1897), melynek északi bejáratai feletti tim­panonok az Utolsó ítéletet, Szent Erzsébet halálát, Szent Erzsébet csodatételét ábrázolják. A bejára­tokat virágmintás terrakotta sze­gélyezi. A főbejáratok feletti ró­zsaablak, az azt körülvevő díszí­tés a négy evangélista szimbó­lumával és a felettük álló Ma­gyarország Nagyasszonya Szent István és Szent László között, két oldalt egy-egy térdelő angyal, Budapest és a történelmi Ma­gyarország címere a baldachinok- kal. A templomban színezett majolika kálvária képek láthatók a gyár öttomyú jelével. Mattyasovszki Tamás A Rózsák terei Szent Erzsébet Templom egyik timpanonja

Next

/
Oldalképek
Tartalom