Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-05-19 / 7. szám
1998/7. szám SZÜLETÉSNAPI OLDAL 9 Tizenöt éve tárta ki kapuit a kultúra fővárosi fellegvára Mindenki Almássy tere Rózsa 15 éve Újfalusi Gábor nem restellj bevallani, hogy egyrészt nem tud elfogultság nélkül beszélni az Almássy téri Művelődési Központról, másrészt azt is vállalja, hogy kezdettől fogva arra vágyott, hogy itt dolgozhasson. A népművelést hivatásnak tekinti, s azt már csak az élet hozta magával, hogy végül vezető lett. Hat éve került ide igazgatóhelyettesként, s most már két éve áll a népszerű intézmény élén. Kicsit irigylem is ezért a miliőért, hiszen egy ilyen jellegű intézményben a legnehezebb pillanatokban is érezheti az ember, hogy érdemes dolgozni. Az Almássy téri Szabadidő Központ ugyanis vitathatatlanul egyfajta missziót vállal és végez, másrészt a kerület kulturális centrumává nőtte ki magát. Végül, de nem utolsó sorban országos szintű rendezvények sorával nem csak a kerület, hanem az egyetemes magyar kultúra ügyét is szolgálta, szolgáljaAz Almássy téri centrum 6900 négyzetméter alapterületen szolgál, és szolgáltat. Tizenöt éve nyitotta meg kapuit a művelődési intézmény, s azonnal a „mélyvízbe” került: a „Ki mit tud?” országos vetélkedő döntőit a televízió segítségével milliók láthatták. Újfalusi Gábor szerint az igazi értékek mégiscsak kerületi szinten mérhetők. Erzsébetváros iskolái, civil szervezetei és nyugdíjasai egyaránt otthonra lelnek, s nem kerül pénzükbe, mert ingyen kapnak helyiségeket. Népszerű a nyugdíjasok Nosztalgia klubja, évek óta magas színvonalon működik a ház falai között az Elő Tér Művészeti Iskola, s itt tanulnak úszni a kerületi kisiskolások (90 osztály!), s bébi úszotan- folyam is működik. Ugyancsak büszke lehet az Almássy tér arra, hogy a kerületi igényeken túl fővárosi szinten is jelentős eredményeik vannak. Ha tematika szerint nézzük, akkor hármas tagozódásról beszélhetünk, mert ide koncentrálódnak a folk- programok, a rockvilág teljes másodvonulata az alternatívokkal együtt, valamint a gyerekprogramok, amelyek Kölyökvár néven váltak ismertté és népszerűvé. Az már a vezetést és a szervezőket dicséri, hogy itt elképzelhetetlen üres járat, s minden főbb programnak beazonosítható helye és időpontja van. Sőt már azt is eltervezték, hogy a július 20-al kezdődő egy havi nyári szünet alatt, amíg felújítják a belső helyiségeket sem marad a kerület kulturális program nélkül. A Nosztalgia klub zavartalanul tovább működik, és a harmadik emeleti teraszon táncházat üzemeltetnek, s az akusztikus zene kedvelői számára is lesznek műsorok. Kint a szabadban pedig az Almássy téren és a Klauzál téren az itthon maradt „kulcsos gyerekek” szórakoztatásáról gondoskodnak. Az intézmény Béren két turnusban tíz napos művészeti tábort szervez iskolások számára. Újfalusi Gábor nem titkolt népművelői büszkeséggel említi, hogy egy kiadványban összegyűjtik az elmúlt 15 év tapasztalatait, s szívesen juttatják el közkönyvtárak, valamint a főiskolák, egyetemek népművelő tanszékeire. Biztos lehet okulni, meríteni belőle. Talán furcsálhatják, hogy egy 15 éves múltú háznak lassan már 17 éve munkatársa Szalainé Tudlik Rózsa. Ez úgy történt, hogy az Almássy téri Szabadidőközpont (ASZK) elődjében, a Dembinszky utcában, a művelődési házban kezdett el dolgozni. Akkor még külsős dekorációs volt. Plakátokat festett, díszleteket készített a különböző rendezvényekre. A ‘80-as évek elején a reklám a művelődési házakban nem volt bejáratott dolog. Mégis ezzel az izgalmas és újszerű feladattal próbálkozott kisebb- nagyobb sikerrel. 1983 májusában nyílt a ház, Rózsa már márciustól itt készülődött kollégáival a nyitásra. A régiek közül már csak Lajos bácsi maradt, aki azóta is asztalos. A megnyitóra Rózsa úgy Lajos bácsi „öreg bútornak” számít, de ezt ő örömmel és büszkén vállalja. Szakmája szerint asztalos, s már nyugdíjasként került ide az Almássy térre 15 évvel ezelőtt, a kelenföldi Budapesti Művelődési Központból egykori művezetője hívó szavára. Id. Keszte Lajos karbantartónak titulálják, de inkább nevezném ezermesternek, aki a székektől kezdve a Kölyökvár díszleteiig mindent javít, gyárt, barkácsol. A Hemád utcában lakik, de az Almássy teret tekinti otthonának. Ez a munka élteti, ez a közeg jelenti számára a befogadást. A fia is itt dolgozik, emlékezik, mint egy óriási pörgő, hömpölygő programáradatra. Volt itt tévés „Ki mit tud?”, ami annak idején az egész országot lázban tartotta. Szüreti Vígasságok, Alkotmánypark. Aztán szép sorban jöttek a kihívások, ami mindig más és más volt. Talán ezért is repülhetett el ilyen hamar ez a 15 év. Néhány éve dekorációs csoportvezetőként a ház arculatáért, a programok díszletéért felelős. Rózsa a férjét is itt találta meg, két gyönyörű gyermekük van: András és Eszter. A 15 év alatt öt vezető, sok elképzelés, temérdek koncepció váltotta egymást. Egy dolog volt mindig a legfontosabb Rózsa számára: az Almássy tér. Hiszen a születésénél is bábáskodott, a szívéhez nőtt a ház. aki melesleg a főnöke is... Lajos bácsi ezernyi szállal kötődik a művelődési központhoz. Már elmúlt 80 éves, de lélekben és tenni- akarásban fiatalos maradt. Csak egy morzsa életéből: itt tanult meg úszni - hetven évesen! Nyugdíjas társai állandóan élcelődnek vele, hogy ne dolgozzon, ő azonban hajthatatlan, mert ez az élete, szinte azonosult az intézménnyel. A jubileumi ünnepségen köszöntötte őt Varjasy László, az Almássy téri Szabadidőközpont első igazgatója és megajándékozta két cirkusz jeggyel. (Volt igazgatója most a cirkusz vezetője.) Éltető munkahely...
